Publications by language - magyar - 2011

A kiéleződő verseny és a gazdasági válság a munkabérek rugalmasságára vonatkozó elvárások szigorodását eredményezte. A fizetéssel kapcsolatos szabályozás nagyobb fokú decentralizációja szintén lehetővé tette a munkáltatóknak, hogy a rugalmasabb bérezés érdekében engedményeket keressenek és érjenek el. A 2009. évi európai vállalati felmérés megállapította, hogy a 10 főnél több munkavállalót foglalkoztató európai létesítmények harmada az egyéni teljesítménnyel arányos fizetést, valamivel kevesebb mint ötödük pedig csoportteljesítményhez kötött fizetési elemeket alkalmaz.

Az európai vállalatokra a munkavállalói képviselet számos különböző csatornái jellemzőek, köztük az üzemi tanácsok, szakszervezetek, különbizottságok, egészségügyi és biztonsági képviselők, valamint a munkavállalói delegációk. E jelentés a 27 tagállamban és három tagjelölt országban (Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Horvátország és Törökország) munkahelyi szinten vizsgálja a munkavállalói képviselet főbb struktúráit. A jelentésben felhasznált információk két forrásból származnak: A 2009. évi európai vállalati felmérés (ECS) megállapításaira, valamint a Munkaügyi Kapcsolatok Európai Megfigyelőközpontjának (EIRO) nemzeti képviseletei által összeállított országadatlapokra.

2003-ban az Eurofound létrehozta az Európai Szerkezetátalakulás Megfigyelőközpontját (ERM), amely ez idáig a vállalati szerkezetátalakítással kapcsolatos adatok egyetlen, egész Európára kiterjedő információforrása, amely áttekintést biztosít az adatokról, és lehetővé teszi az egyedi esetekhez kapcsolódó részletes követő kutatásokat.

Az Európai Szerkezetátalakulási Megfigyelőközpont (ERM) 2011. évi jelentése egy olyan, állami és szociális partnereket támogató intézkedések adatbázisát indítja el, amelynek célja az EU 27 tagállamában és Norvégiában várható szerkezetátalakulás előrejelzése és irányítása. Bár a gazdasági és emberi erőforrások termelékenyebb és nyereségesebb tevékenységek felé mutató szerkezetátalakítása az európai gazdaság dinamizmusa szempontjából alapvető fontosságú, a munkavállalók számára nehézségekkel is járhat. Ezért fontos, hogy az intézmények és szakpolitikák ne csak elősegítsék a szükséges szerkezeti változásokat, hanem enyhítsék is azokat a negatív hatásokat, amelyek a munkaerőpiacnak e változásokhoz való igazodásával járnak – úgy a vállalatok, mint a munkavállalók számára.

Minden eredmény szilárd bizonyítékokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a nagy teljesítményű munkahelyeken alkalmazott gyakorlatok jobb teljesítményt eredményeznek mind a munkavállalók, mind a munkahely szempontjából. Ez a jelentés az Eurofound által a közelmúltban készített, a 2009. évre vonatkozó európai vállalati felmérés másodlagos adatainak elemzésén alapul. A különböző munkahelyi gyakorlatok és a fenntartható szervezeti teljesítmény közötti kapcsolatokat tárja fel a felmérésről készült jelentés alapján.

Ez a jelentés 11 ország több mint ötven olyan társaságának eseteit mutatja be, amelyek a fogyatékos gyermekeket vagy felnőtteket gondozó munkavállalóik támogatására intézkedéseket foganatosítottak. A társaságok legfőbb kezdeményezése között szerepelnek a különböző típusú szabadságok, a munkaórák számának csökkentése, illetve olyan támogató intézkedések, mint az tájékoztatás, a tanácsadás vagy a gyakorlati segítségnyújtás. A jelentés megállapítja, hogy: a tudatosság fokozása különösen fontos; a kiemelkedően hatékony megközelítések egyesítik a munkavégző gondozókkal kapcsolatos és a teljes munkaerő számára elérhető intézkedéseket; a közvetlen felettesek kulcsszerepet játszanak a munkavégző gondozók támogatásában; továbbá, hogy lehet olyan megoldásokat találni, amelyek révén a munkavállalók távozása elkerülhető, illetve újbóli munkába állásuk ösztönözhető. Az esetek elektronikus adatbázisa, valamint jegyzetekkel ellátott bibliográfia szintén rendelkezésre áll.

Ez a jelentés a válság EU27-ek foglalkoztatására gyakorolt hatását mutatja be, megvilágítva a foglalkoztatás szintjeiben 2008 második negyedéve és 2010 azonos időszaka között bekövetkezett változásokat és e változások bérskála szerinti eloszlását. A jelentés megállapítja, hogy a foglalkoztatás a magasan fizetett munkakörökben, elsősorban a tudásintenzív és üzleti szolgáltatások terén továbbra is emelkedett. Ugyanakkor az építő- és feldolgozóiparban a közepesen fizetett munkakörök terén végbemenő visszaesés a bérskála középső rétegének zsugorodását eredményezte. A munkahelyek elveszése jobban érintette a férfiakat, mint a nőket, míg a munkahelyteremtés előnyeit leginkább az idősebb munkavállalók érezték. Miközben a részmunkaidős foglalkoztatás a bérskála egészére kiterjedően bővült, a foglalkoztatás 2009 óta végbement növekedése az (alacsonyabban fizetett) ideiglenes foglalkoztatás terén jelentkezett.

A megállapítások az Eurofound második európai életminőség-felmérésére (EQLS 2007) támaszkodnak. A jelentés a szociális élet különféle területein, objektív és szubjektív mutatók alapján vizsgálja az életminőséget, így kitér a háztartások érzékelt gazdasági helyzetére, a családi életre, a lakhatásra és helyi környezetre, az egészségre és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a társadalom érzékelt minőségére, valamint a szubjektív jólétre, illetve az e tényezők közötti összefüggésekre.

Ez a jelentés egy olyan kutatási program eredményeit mutatja be, amely az etnikailag sokszínű környékek életminőségét vizsgálja az EU15 országaiban (a 2004-es és a 2007-es bővítés előtti tagállamokban), a 2007-es európai életminőség-felmérés (EQLS) alapján. Az elemzés olyan kerületek összehasonlítására összpontosít, amelyekben az EQLS válaszadói szerint a többségi népességtől eltérő faji vagy etnikai csoportok népességének aránya viszonylag magas (sokszínű kerületek).

Ez a jelentés áttekintést nyújt a külföldi származású, illetve a más nemzetiséghez tartozó állampolgárok Európai Unióbeli foglalkoztatási és munkakörülményeiről. A külföldi származású polgárok csoportjába azok az emberek és leszármazottaik tartoznak, akik külföldről származnak, de (honosítással vagy a születés jogán) állampolgárságot szereztek.

Az éghajlatváltozás megfékezésének és az ahhoz való alkalmazkodás sürgető kényszere nyomán az uniós politikai döntéshozatal egyik egyre fontosabbá váló eleme a gazdaság „kizöldítése”. A gazdaság kizöldítése olyan termékek és szolgáltatások előállítását jelenti, amelyek kevesebb energiát, nyersanyagot igényelnek, és csökkentett szén-dioxid-kibocsátással járnak. Minden ágazat valamennyi gazdasági tevékenységét érinti, hatóköre pedig a munkavállalókra és a fogyasztókra is kiterjed.

Az elmúlt években az Eurofound figyelme a társadalmi párbeszéd, a munkakörülmények és a munka minősége közötti kapcsolatokra, illetve ezeknek a munkavállalói és a vállalati teljesítményre gyakorolt hatására összpontosult. Az Ügynökség kutatási projektcsomagot hozott létre, hogy beható szakirodalmi áttekintés, az Európai vállalati felmérés adatainak elemzése és részletes esettanulmányok révén e kapcsolatokat mélyebben megismerje. Ez a jelentés hat ország – Ausztria, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Németország, Spanyolország és Svédország – négy ágazatát (elektromechanika, élelmiszeripar, pénzügyi szolgáltatások és biztosítási tevékenységek, valamint nagy- és kiskereskedelem) vizsgáló 21 esettanulmány alapján készült. E tanulmány és a teljes kutatási projektcsomag célja annak feltárása, hogy a munka minőségének javulása fokozza-e és ha igen,milyen módon az alkalmazottak és a létesítmények teljesítményét.

2007 nyarán az 1929-es tőzsdekrach óta a legmélyebb pénzügyi válság bontakozott ki az Egyesült Államokban. A recesszió globális méreteket öltött és a reálgazdaságra átterjedve az elmúlt évtizedek legsúlyosabb világgazdasági hanyatlását eredményezte. A pénzügyi válság leginkább az Egyesült Államokra és Európára koncentrálódott, míg a japán, brazil és kínai bankszektorra jelentéktelen hatást gyakorolt. Ennek eredményeként 2008 és 2010 között romlott a foglalkoztatás szintje az Egyesült Államok és számos európai gazdaság bankágazatában, miközben a japán,kínai és brazil foglalkoztatási tendenciák viszonylag változatlanok maradtak.

Ez a jelentés a kis- és középvállalkozások (kkv-k) helyzetét és különösen a közelmúlt válságának rájuk gyakorolt hatását tekinti át. Vizsgálja a kormányoknak és szociális partnereknek a kkv-k válságból való kilábalását segítő tevékenységét, illetve a kkv-kon belüli szociális párbeszéd mértékét, beleértve a tendenciákat és új kezdeményezéseket is. Részletesen foglalkozik a helyi partnerségek segítő szerepével a foglalkoztatás szintjének fenntartásában a válság idején, és beszámol a szociális partnerek kkv-k helyzetéről alkotott véleményéről és álláspontjairól.

Az idei év az önkéntesség európai éve, amely kapcsán ez a jelentés egy gyakran háttérbe szoruló témával, az európai idős emberek önkéntes munkájával foglalkozik. Általában úgy gondolunk az idős emberekre, mint mások önkéntes munkájának kedvezményezettjeire, az ő önkéntes hozzájárulásukra azonban sokkal kevesebb figyelem összpontosul. Ez a kutatás 30 esettanulmányt ölel fel, amelyek témája az idős emberek által tizenegy uniós tagállamban – Dániában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Németországban és Olaszországban – végzett önkéntes munka.

A rugalmasságról és szociális párbeszédről szóló 2009. évi európai vállalati felmérés az Eurofound második, egész Európára kiterjedő létesítményi felmérése. A felmérés dokumentálja a cégek által alkalmazott rugalmassági stratégiákat, és emellett a munkahelyi szociális párbeszédről szóló összehasonlító információk egyedülálló forrása. Az Európaszerte megkérdezett 27 000 köz- és magánlétesítmény vezetősége és munkavállalói képviselői szerint a rugalmas munkaidő-beosztás az európai vállalkozásoknál leggyakrabban elérhető rugalmassági forma. Az EU-27 területén az összes, legalább 10 alkalmazottat foglalkoztató létesítmény több mint fele alkalmazza a rugalmas munkaidő-beosztás valamely típusát. Ez jelentős növekedést jelent a négy évvel ezelőtt, 21 országban elvégzett európai vállalati felmérés során megfigyelt helyzethez képest.

Hogyan befolyásolja a szociális párbeszéd a munkakörülményeket? Milyen jellegű kapcsolatok állnak fenn a szociális párbeszéd és a munkakörülmények között? Ez a jelentés az Eurofound több éves folyamatos, a szociális párbeszéd és a munkakörülmények közötti kapcsolatok feltárására irányuló kutatásán alapszik, célja pedig, hogy e kapcsolat jellegéről mélyrehatóbb ismeretekkel szolgáljon.

Ez a jelentés megvizsgálja a különböző nézeteket és a szociális partnerek intézkedéseit a fiatal munkavállalók munkaerőpiacra történő tartós (újra) integrálására irányulóan, különös tekintettel a válság idején kigondolt és végrehajtott intézkedésekre.

Ez a tanulmány az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért elnevezésű szervezet (Eurofound) kérésére készült 2010 februárjában. A tanulmány célja az volt, hogy részletes vizsgálatot készítsen a vállalatközi kapcsolatok öt típusának – így a közös vállalkozásoknak, a klasztereknek, a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek (PPP), a stratégiai szövetségeknek/hálózatoknak és a virtuális társasági hálózatoknak – a foglalkoztatásra és a munkakörülményekre gyakorolt hatásáról.

Az európai népesség öregedésének fényében az egészségügyi ellátás ágazatának társadalmi-gazdasági jelentősége egyre nő. A gondozók iránti kereslet és a munkaerőhiány várhatóan tovább fog erősödni, részben a nehéz munkakörülményekből és a viszonylag alacsony jövedelemből eredően. Ez a helyzet már eddig is komoly munkavállalói mobilitást idézett elő az EU-ban és határain kívül, és a jövőben tovább súlyosbíthatja a szakismeretek hiányát. A szociális partnerszervezeteknek fontos szerepük van az egészségügyi ágazat vonzerejének alakításában.

Ez a jelentés a vállalkozói lét Európa-szerte megjelenő öt új formájával (egyszemélyes vállalkozás, részmunkaidős állalkozók, „párhuzamosan” [egyszerre több vállalkozást elindító] vállalkozók, „sorozatjelleggel” [egyik vállalkozást a másik után indító] vállalkozók, valamint a vállalkozások átadása/utódlása) kapcsolatban vizsgálja a mennyiségi és minőségi információk elérhetőségét, többek között azt is, hogyan jelennek meg ezek a nyilvános és szakpolitikai fórumokon.

Egy uniós vállalat négyféleképpen válhat európai részvénytársasággá (az első három lehetőség esetében több mint egy vállalat vesz részt a folyamatban): egyesüléssel; közös holdingvállalat létrehozásával; leányvállalat alapításával; illetve egy önálló uniós vállalat európai részvénytársasággá alakulásával, amennyiben a vállalat legalább két éve rendelkezik egy másik tagállam joga alá tartozó leányvállalattal. A „munkavállalói részvétel” kifejezést az irányelv a következőképpen határozza meg: „az a mechanizmus – a tájékoztatást, konzultációt és részvételt is ideértve –, amely révén a munkavállalói képviselők befolyást gyakorolhatnak a gazdasági társaságon belül meghozott határozatokra”. E jelentés fő témája a munkavállalói részvétel, az irányítóbizottsági szintű részvételi jogokat is beleértve.

E tanulmány célja, hogy a 27 uniós tagállamban kilenc ágazat munkaügyi kapcsolataira összpontosítva rávilágítson az ágazati munkaügyi kapcsolatok összehasonlíthatóságára, valamint hogy bebizonyítsa: ezek a kapcsolatok az országhatárokon átnyúlva is egyre inkább hasonló jelleget öltenek. Rávilágít azokra a tényezőkre, amelyek megmagyarázhatják, hogy a nemzetközi konvergencia a különböző ágazatokban miért ölt eltérő mértéket, és következtetésképpen rámutat annak lehetőségére, hogy minden ágazatban uniós szintű koordinációt alakítsanak ki.

Az Eurofound Európai Szerkezetátalakulás Megfigyelőközpontja (ERM) által készített ezen jelentés középpontjában a köz- és magánszféra különféle érdekelt szereplőinek bevonásával járó helyi foglalkoztatási kezdeményezések állnak. A jelentés azt vizsgálja, hogy az Európai Unióban (Finnország és Lettország kivételével) és Norvégiában hogyan aknázták/aknázzák ki a helyi közmagán társulásokat a gazdasági válság munkaerő-piaci hatásainak megelőzéséhez vagy leküzdéséhez.

Ez a tanulmány tapasztalatokon alapuló bizonyítékokat sorakoztat fel az önkéntesség, illetve a fizetés nélküli munkavégzés Európai Unióban jellemző helyzetéről. Az önkéntesség fogalmának meghatározása – kiváltképp egy országok közötti összehasonlításban – nem könnyű feladat. A legfontosabb a formális és az informális önkéntesség fogalmának megkülönböztetése lenne, ami azonban az eltérő tagállami hagyományok és megítélések miatt rendkívül nehéz. E tanulmány középpontjában a formális önkéntesség áll, azaz amikor az önkéntes munkára szervezett keretek között, általában egy szervezet égisze alatt kerül sor.

Ez a tanulmány annak áttekintése, hogy öt évvel a 2002/14/EK irányelv végrehajtási határideje után 26 európai országban (az EU27-ek Finnország és Lettország kivételével, illetve Norvégia) miként alakult a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó gyakorlat. Az irányelv nemzeti jogba való átültetését az Eurofound egy korábbi, Impact of the information and consultation directive on industrial relations (A tájékoztatásról és a kommunikációról szóló irányelv hatása az ipari kapcsolatokra) című jelentése tekintette át.

E jelentés csokorba gyűjti a folyamatos képzésekben való munkavállalói és vállalati részvétel változásaival kapcsolatos információkat, és áttekintést nyújt azokról az intézkedésekről, amelyek célja, hogy a válság idején támogatást nyújtsanak a társaságoknak munkavállalóik készségfejlesztéséhez. A jelentés emellett említést tesz a vállalatok által végrehajtott képzési intézkedések jó példáiról is.

A “formális” önkéntes munka különböző mértékben terjedt el az egyes tagállamokban. Az eltérés attól is függ, hogy e tevékenységet milyen szervezeti felépítés és infrastruktúra segíti és ösztönzi. Mivel az önkéntes szervezetek bejegyzésére vonatkozó szabályok és ösztönzők tagállamonként szintén változnak, sokszor meglehetősen nehézkes még a tisztán formális önkéntesség mértékének országok közötti összehasonlítása is. Az Eurostat 2010-es Standard Eurobarométer vizsgálatából és az Eurofound Európai Életminőség-felméréséből (EQLS) származó adatok mégis információt adnak a nagyságrendről.

Az idősebbeket általában az önkéntes tevékenységek kedvezményezettjeinek szokás tekinteni. Az önkéntes szolgáltatások valószínűleg tényleg egyre fontosabb szerepet fognak játszani tekintettel azokra a jelentős kiadáscsökkentésekre, amelyek a gazdasági válság nyomán a szociális ellátás állami rendszerét (a szolgáltatásokat és juttatásokat) sújtják. Ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerül, hogy az idősek a bennük rejlő potenciált kihasználva maguk is önkéntes segítők lehetnének.

A közép- és kelet-európai volt szocialista országok jó példái annak, hogy az önkéntességet milyen jelentős mértékben befolyásolják a politikai és társadalmi hagyományok. A kommunista örökség kedvezőtlen kiindulást teremtett az önkéntesség kultúrájának kifejlődése szempontjából, s ez a rendszerváltozást követően is éreztette hatását. Hiszen a szocializmusban egyrészt már maga az önkéntesség mint fogalom, azaz mint alulról szerveződő tevékenység is kétségbe vonta az állam hatalmát, amely azzal az igénnyel lépett fel, hogy képes minden polgáráról átfogóan gondoskodni. Másodszor pedig, mivel az „önkéntes” munka ezekben az országokban valójában a központilag szervezett kötelező, fizetés nélkül végzett munkát (úgynevezett “társadalmi munkát”) jelentette, a rendszerváltozáskor már magához a fogalomhoz is negatív képzetek társultak. Mára azonban az új tagállamok némelyikében az önkéntes és jótékonysági tevékenységekben való részvétel már meg is haladja az uniós átlagot.

Bár az Eurobarométer 2006-os és 2010-es felmérései az önkéntességben való részvétel mértéke tekintetében viszonylag kevés változást mutattak, az Eurofound közelmúltban végzett vizsgálata sok tagállamban általánosan emelkedő tendenciát jelzett. Az önkéntes tevékenység utóbbi 10 évben tapasztalt terjedése részben az államilag is támogatott népszerűsítő intézkedéseknek és az önkéntes szervezetek emelkedő számának is köszönhető (különösen ez utóbbi minden bizonnyal a társadalmi és környezeti problémák nagyobb mértékű tudatosulását tükrözi). Ugyanakkor a szociális és jóléti szolgáltatások iránti növekvő igény szintén nyilvánvalóan hozzájárult a tevékenység terjedéséhez. Az emelkedő tendencia az idősebbek növekvő bevonására és az önkéntes munka eddigieknél kedvezőbb általános megítélésére is visszavezethető, különösen az új tagállamok némelyikében.

A tagállamok többségében nincsen olyan jogi rendelkezés vagy egyedi támogatási rendszer, amely a magánvállalkozások önkéntességben való részvételét ösztönözné. Mindazonáltal egyre több vállalat kezdeményez ilyen jellegű tevékenységeket. A CSR Europe, a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó európai üzleti hálózat és országos szintű partnerszervezetei, mint például a Business in the Community (Írországban és az Egyesült Királyságban) aktív szerepet vállalnak abban, hogy dolgozóikat önkéntes tevékenységre ösztönözzék.

Ez a jelentés a kiküldött munkavállalók jelenségét vizsgálja az Európai Unió tagállamaiban és Norvégiában. Feltérképezi azokat a rendelkezésre álló forrásokat, amelyek információval szolgálhatnak a kiküldetések előfordulásáról, és számadatokat szolgáltat azokkal az országokkal kapcsolatban, ahol ezek az adatok elérhetőek. A jelentés azt is vizsgálja, milyen szerepet játszik az európai és a nemzeti szintű szabályozás a kiküldetésben lévő munkavállalók foglalkoztatási és munkakörülményeinek meghatározásában.

A fogyatékkal élők vagy idős eltartottak gondozását az erre fordított idő körülbelül 80%-ában a család, a barátok vagy szomszédok köréből kikerülő nem hivatalos gondozók látják el. Mivel Európában – különösen a nők körében – nő a foglalkoztatási arány, ez szinte minden országban olyan helyzetet teremt, amelyben a munkaképes korú gondozók több mint fele gondozási feladatai mellett munkát is vállal. A gondozók jelentős része azonban gondozási feladatai miatt ki van zárva a foglalkoztatásból, ami a nyugdíjakra és a mindenkori jövedelmekre egyaránt hatást gyakorol.

Európában az elmúlt két évtizedben nőtt a részmunkaidős foglalkoztatás. Különösen igaz ez az olyan országokra, ahol a döntéshozók és a szociális partnerek a rugalmasság növelése érdekében vitát folytattak a különböző munkaidő-beosztásokról. A legtágabb értelemben vett részmunkaidőnek egyaránt lehetnek kedvező és kedvezőtlen hatásai úgy a munkavállalókra, mint a munkáltatókra. Ez a jelentés megpróbálja összefoglalni két Európa-szerte elvégzett felmérés eredményeit – bemutatva mind a vállalati, mind a munkavállalói nézőpontokat –, hogy ezáltal pillanatképet nyújtson a részmunkaidős munkavégzésről.

A munkakörülmények változásainak (vagy változatlanságának) vizsgálata segítségével kiderül, hogy milyen előrehaladás történt ezen politikai célok felé. Azt is megmutathatja, hogy a változás ozgatórugói – mint például a globalizáció, a technológiai fejlődés, a munkaszervezés rugalmasabb formái, az európai népesség öregedése, valamint a kétkeresős háztartások számának emelkedése – hogyan hatottak az emberek munkavállalásának és alkalmazásának módjaira. Az Eurofound ötödik munkakörülmény-felmérésének (EWCS) alább olvasható első eredményei egy kiinduló áttekintést adnak az idők folyamán a munkakörülmények terén történt változásokról.

A csökkentett munkaidőt alkalmazó rendszerek soha nem voltak még annyira népszerűek, mint az utóbbi két évben. Számos tagállam kiterjesztette meglévő rendszereit, míg mások először alkalmazták azokat. E rendszereket széles körben a súlyos recesszió legkedvezőtlenebb hatásainak csökkentését célzó sikeres eszköznek tekintették.

2009. január és 2010. szeptember között az Eurofound által működtetett Európai Szerkezetátalakulás Megfigyelőközpontja (European Restructuring Monitor; ERM) több mint 22000 szerkezetátalakítással összefüggő létszámleépítésről és közel 9 000 munkahelyteremtésről gyűjtött adatokat a magyar médiában megjelent beszámolókból.