Megfizethetetlen és nem megfelelő lakhatási körülmények Európában

A lakhatási támogatások, például a szociális bérlakások és a lakbértámogatások az EU-ban sokak számára hozzájárulnak a nagyobb mértékű ellenálló képességhez és szociális védelemhez. Alapvető fontosságú, hogy a szakpolitikai döntéshozók a támogatásokkal kapcsolatos reformok kialakításakor figyelembe vegyék az ilyen támogatások által jelentett hozzájárulást, mivel a lakhatási támogatások azonnali védelmet nyújthatnak a kialakuló válsághelyzetekben, amennyiben azokat a valós lakhatási költségek – beleértve az energiaköltségeket és a jövedelmet is – alapján határozzák meg.

Kritikus fontosságú, hogy a lakhatás megfizethetőségének javítását célzó lakhatási politikák ne járjanak véletlenül az egyenlőtlenségek fokozásával. A lakhatás megfizethetőbbé tételét célzó szakpolitikáknak összetett hatásai lehetnek, amelyek esetleg nem mindig javítják a lakhatáshoz való hozzáférést és az életminőséget. A lakhatási támogatások például felhajthatják a lakbéreket és a vételárakat, a tulajdonosoknak nyújtott támogatások pedig gyakran jobban kedveznek a magasabb, mint az alacsonyabb jövedelmű személyeknek, és gyakran olyan jelzáloghitel felvételére ösztönzik a hitelfelvevőket, amelyet nem tudnak visszafizetni.

Alapvető fontosságú, hogy a szakpolitikai döntéshozók minden tulajdoni és bérleti viszony esetében figyelembe vegyék a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat. A megállapítások szerint a magánbérleti piacon a bérlők 46%-a érzi úgy, hogy a következő három hónapban el kell hagynia otthonát, mert már nem engedheti meg magának, és a legtöbb olyan országban, ahol a lakosság több mint fele jelzáloghitellel nem rendelkező lakástulajdonos, az emberek még mindig körülbelül egynegyedét fenyegeti a szegénység kockázata.

A „Lakhatás mindenekelőtt” (Housing First) program szakpolitikái nagyrészt sikeresen segítik a hajléktalanság elkerülését, és ezeket az egész EU-ban szélesebb körben el kell terjeszteni. A lakhatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében kritikus fontosságú, hogy az ilyen lakások független, stabil módon, valamint a támogatási szolgáltatókkal való együttműködés feltételéhez kötése nélkül legyenek elérhetőek.

A háztartások energiahatékonyságának fokozását célzó forrásoknak el kell jutniuk az alacsony jövedelmű csoportokhoz, hogy védelmet tudjanak nyújtani számukra az energiaárak jövőbeli emelkedésével szemben. A megállapítások szerint az EU-ban az emberek 28%-a számolt azzal, hogy nehézségekbe fog ütközni a közüzemi számlák kifizetése, és ez az arány a jövedelemeloszlás alsó 50%-ában – ahol sokan nem tudják megfelelő hőmérsékleten tartani otthonukat – található szociális bérlők és jelzáloghitellel nem rendelkező lakástulajdonosok esetében 36%-ra emelkedett, ami rámutat, hogy a lakosság jelenlegi és jövőbeli igényeit figyelembe kell venni a lakhatási körülmények megfelelőségének javítása során.