A foglalkoztatás új formái

Az Európában végbemenő társadalmi, gazdasági és technológiai változások új foglalkoztatási formákat alakítottak ki Európában. A Covid19-világjárvány az új foglalkoztatási formák méretének és hatókörének növekedéséhez is vezetett. Ezek közül több nagyban eltér a hagyományos „munkától”. Átalakítják a munkáltató és a munkavállaló közötti hagyományos közvetlen viszonyt. Nem hagyományos munkasémák és munkahelyek is jellemzik ezeket.

Az uniós döntéshozókat érdekli, hogy ezek az új foglalkoztatási formák hogyan segíthetnek a rugalmasabb és befogadóbb munkaerőpiac kialakításában. A vita arról is szól, hogyan lehet megfelelő szociális védelmet és tisztességes munkakörülményeket biztosítani. A vita egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan kerülhető el az a helyzet, amelyben ezek az új foglalkoztatási formák kevésbé vonzók a munkavállalók számára, mint a hagyományosabb foglalkoztatási formák.

2017-ben az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács meghirdette a szociális jogok európai pillérét, amelyben a munkaerőpiacok megfelelő működéséhez elengedhetetlen 20 alapelvet határoztak meg. Az azt kísérő 2021. évi cselekvési terv megjegyzi, hogy a digitalizáció és a világjárvány által a munka világában előidézett változások széles körű szakpolitikai vitát tesznek szükségessé, amely nemcsak a munkaerőpiaci részvétel szintjére összpontosít, hanem a minőségi munkahelyeket alátámasztó megfelelő munkakörülményekre is.

A Bizottság az Európa digitális jövőjének alakításáról szóló közleményében is felvetette a munkakörülmények kérdését. A jó munkakörülmények a sikeres digitális átállás középpontjában állnak, amely előmozdítaná az innovációt és a technológia terjedését.

• Európai Bizottság: A szociális jogok európai pillérének 20 alapelve
• Európai Bizottság: Cselekvési terv a szociális jogok európai pillérének megvalósítására
• EUR-Lex: Európa digitális jövőjének alakításáról szóló közlemény