A migránsoknak hosszú út áll előttük az európai munkaerő-piaci integrációig
A menekültválság jelentős kihívások elé állította Európát, a második világháború óta nem láttunk ilyen nagyarányú migrációt. A háború sújtotta régiókból való kivándorlás kezdetben humanitárius kihívást jelentett a frontvonalbeli országok, például Görögország és Olaszország számára. Az újonnan érkezők sikeres integrációjával kapcsolatos hosszabb távú kihívás azonban egész Európát érintő kérdés. Az új migránsok munkaerőpiaci integrációja nemcsak társadalmi befogadásuk, hanem Európa gazdasági és politikai kohéziója szempontjából is létfontosságú.
új migránsokhatékony és időben történő munkaerő-piaci integrációja számos uniós tagállamban kiemelt kérdéssé vált a szakpolitikai napirenden. Ez nem meglepő, hiszen a munkaerő-piaci integráció a társadalmi befogadás elősegítése mellett fontos a szociális rendszerekre nehezedő nyomás enyhítése szempontjából, gazdaságilag racionális válasz (a menekültválságra), és hosszú távon enyhítheti Európa problémáit az elöregedő népességgel és a csökkenő munkaerővel. Emellett a hatékony és fenntartható munkaerő-piaci integráció javíthatja a társadalmi kohéziót mind helyi, mind a társadalom egészében – például az újonnan érkezett menekültek és menedékkérők munkahelyi kollégáikon keresztül jobban bevonódhatnak közösségi szinten és más társadalmi tevékenységekbe.
A menekültválság minden uniós országot érintett, sokukat közvetlenül. Ez nem egy olyan kérdés, amely a nemzeti határokra korlátozódik, és nem is vizsgálható elszigetelten. Az Eurofound A menekültek és menedékkérők munkaerő-piaci integrációjának megközelítései a különböző uniós tagállamokban hozott gyakorlati intézkedéseket vizsgálja. Nyilvánvaló, hogy az új bevándorlók munkaerő-piaci integrációja nem pusztán készségek vagy jogi eljárások kérdése, hanem életkörülményeket, földrajzi eloszlást, a munkaadók ösztönzését és az oktatást is magában foglalja.
Például a befogadóállomások életkörülményei gyakran nem megfelelőek ahhoz, hogy felkészítsék az embereket a munkaerőpiacra való belépésre. Túlzsúfoltságról és rossz körülményekről, valamint szálláshiányról számoltak be. És bár a menedékkérők és menekültek földrajzi eloszlását az egyes országokon belül tervezik, nincs garancia arra, hogy a befogadóállomások és a migránsok elhelyezésére szolgáló helyek közelében munkalehetőségek nyíljanak.
A menekültek és menedékkérők különböző helyzetei
Éles különbségek lehetnek a menekültek (a hivatalosan elismert nemzetközi védelemmel rendelkezők) és a menedékkérők (akik nemzetközi védelmet kértek és határozatra várnak) helyzete is. A menedékkérők foglalkoztatási szolgálatainak finanszírozása gyakran kevésbé megalapozott, mint a menekültek számára, és az ezekhez a szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem olyan egyszerű. Hasonlóképpen, a dolgozó menedékkérők társadalombiztosítási jogosultságai jelentősen eltérnek az egyes tagállamokban, és a szabályok gyakran kedvezőtlenebbek, mint más migráns csoportok, köztük a menekültek esetében.
Egy másik létfontosságú kérdés az oktatás. A menekültek és menedékkérők iskoláskorú gyermekei számára nem mindig garantált a különleges intézkedések, egyes országok kapacitásproblémákról számoltak be, mondván, hogy az iskolák nincsenek felkészülve a tanulók e csoportjának fogadására. Ez a jövőben problémákat okozhat a társadalmi mobilitásban, és megerősítheti a szegénység és a társadalmi kirekesztés ciklikus jellegét.
Az újonnan érkezett menedékkérők száma 2015 óta az ideiglenes menedékjog igénybevételének növekedését eredményezte. Ez gyengítheti a menekültek munkaerő-piaci helyzetét, mivel elriaszthatja a munkáltatókat attól, hogy felvegyék őket, vagy hosszabb távú szerződéseket kínáljanak nekik, mivel vonakodnak befektetni a képzésbe.
A hozzáférés kérdése, nem a motiváció kérdése
A munkaerőpiacra való bejutás ezen akadályai ellenére számos országban az a felfogás uralkodik, hogy a munkavállalási motiváció hiánya az elsődleges probléma, amellyel foglalkozni kell, és a közelmúltban számos tagállam csökkentette a menedékkérőknek és/vagy menekülteknek nyújtott nem foglalkoztatással kapcsolatos szociális szolgáltatásokat és juttatásokat. Ezek az intézkedések azonban azzal a kockázattal járnak, hogy még inkább elszigetelik az embereket a munkaerőpiactól, mivel megnehezítik az érintettek számára a tisztességes körülmények közötti életet. A családegyesítésre vonatkozó korlátozások hasonló hatást gyakorolhatnak, tovább halasztva a társadalmi (és munkaerő-piaci) befogadást.
A menekültek és menedékkérők az önálló vállalkozóvá válás során is sajátos kihívásokkal és adminisztratív korlátozásokkal szembesülnek, és számos országban a menekültek önfoglalkoztatásának megkönnyítését célzó intézkedések vagy általános kezdeményezések, vagy általában a bevándorlókat célozzák meg, és így nem veszik figyelembe a menekültek sajátos szükségleteit.
E folyamatos problémák ellenére el kell ismerni, hogy a legfontosabb célországokban erős a politikai akarat a menekültek és menedékkérők munkaerő-piaci integrációjára. Szélesebb körű konszenzus alakul ki arról, hogy a menekültek és menedékkérők hatékony integrációjának Európa egésze számára prioritást kell élveznie. Ettől a célkitűzéstől azonban messze vagyunk, és a szociális partnerek bevonásával összehangolt erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a menekültek és menedékkérők hatékony társadalmi és gazdasági integrációja valósággá váljon.
Ezt a cikket eredetileg közzétették Szociális Európa
ENSZ: Menekültek Világnapja
Kapcsolódó linkek
ENSZ: Menekültek Világnapja
Közzététel: A menekültek és menedékkérők munkaerő-piaci integrációjának megközelítései:
Szerző
Related content
14 December 2016
This report expands on existing research on the labour market integration of refugees and asylum seekers as a response to the refugee crisis. It updates information on legislation and practical arrangements in the first half of 2016, examines labour market integration in the broader context of receiving asylum seekers and supporting both them and refugees, and explores the role of the social partners. The study finds that the main countries affected made many efforts to provide faster and easier access to their labour markets for asylum seekers. In some, the social partners have been active in designing more effective labour market integration policies and have launched some promising initiatives. The sudden and large inflow of asylum seekers, however, posed many challenges, and it remains to be seen how those obstacles can be overcome.
