Ausztria munkával töltött életének országprofilja
Ez a profil az osztrák munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről, szereplőkről és szabályozásokról.
Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.
A világjárvány okozta 2020-as gazdasági visszaesést követően, amikor a bruttó hazai termék (GDP) reálértéken 6,5%-kal csökkent, a gazdaság helyreállt. A GDP 2021-ben 4,6%-kal, 2022-ben pedig 4,7%-kal nőtt – 2022 első felében jelentősen, a második félévben pedig a nemzetközi tendenciának megfelelően visszaesett. 2023-ra kismértékű, 0,3%-os GDP-növekedést jósoltak. A munkaerő-piaci helyzet 2022-ben is nagyon kielégítő volt: a foglalkoztatottak száma 2021-hez képest 109 000 fővel nőtt (2,9%-os változás), a munkanélküliek száma pedig több mint 69 000-rel, azaz 17,3%-kal csökkent 2021-hez képest. 2022-ben a munkanélküliség 2012 óta a legalacsonyabb volt, 332 645 fő volt munkanélküli (AMS, 2023). A munkanélküliségi ráta jelentősen, 4,8%-ra csökkent 2022-ben (Eurostat [une_rt_m]). A globális helyzetnek megfelelően Ausztriában magas, 8,5%-os volt az infláció, és 2023-ban várhatóan csökkenni fog. A legutóbbi csúcsot 2023 januárjában érték el, 11,2%-on.
WIFO (Osztrák Gazdaságkutató Intézet): Weltweiter Konjunkturabschwung erfasst Österreich: Video – Prognose für 2022 bis 2024
Ausztriában rengeteg jogszabály foglalkozik a munkajog különböző aspektusaival. Az osztrák munkajog központi jogszabálya azonban a munkaalkotmányról szóló törvény (Arbeitsverfassungsgesetz , ArbVG). Ez a törvény szabályozza a kollektív érdekképviseletet a szociális partnerek két oldalán vállalati szinten és felett; szabályozza a kollektív tárgyalásokat is. Az elmúlt években nem történt jelentős változás a munka törvénykönyvében.
Történelmi okokból (elkeseredett osztályharcok az Első Köztársaságban, az ausztrofasizmus és a náci rezsim tapasztalatai) a Második Köztársaság jellemzője a harmonikus együttműködés elve iránti erős elkötelezettség. A munkaügyi kapcsolatok rendszerében ez az elv szervezetileg a munkaadókat és a munkavállalókat képviselő, széles körben befogadó, pártpolitikai határokon átívelő és rivalizálástól mentes kollektív érdekszervezetek létrehozásában nyilvánult meg. A harmonikus együttműködés iránti elkötelezettség alapszerkezete Ausztriában a szociális partnerség rendszere. A társadalmi értékek szempontjából ez azt jelzi, hogy a kormány és a kollektív szervezetek készek arra, hogy minden társadalmi és gazdasági kérdést tárgyalás tárgyává tegyenek a konszenzusos megoldások elérésének eszközeként. Intézményileg a szociális partnerség egy összetett rendszer, amely a mikroszintű intézményen belüli együttdöntésre, a mezo szintű kollektív tárgyalási rendszerre, valamint a makroszintű három- és kétoldalú egyeztetési formákra épül. Míg a kormány a szociális partnerek szervezeteinek kizárólagos körét kéri fel, hogy vegyenek részt minden gazdaság- és szociálpolitikai döntésben, a foglalkoztatási feltételek szabályozása továbbra is a munkaerő-piaci szereplők autonóm területe marad az ArbVG által meghatározott keretek között. A munkaügyi kapcsolatok központi területe továbbra is mentes az érdemi állami beavatkozástól.
Bár az osztrák szociális partnerségi rendszert nyíltan megkérdőjelezték a konzervatív-populista koalíciós kormány 2000 és 2006 között, az osztrák korporatizmus a 2000-es évek közepe óta nagyrészt helyreállt. Az ország kollektív tárgyalási rendszere, amely szinte kizárólag ágazati/ágazati szinten zajlik, továbbra is működik, annak ellenére, hogy a nagy recesszió nyomán (amely 2007–2009-ben történt) a bérmegállapodásokat és a kollektív szerződéseket egyes esetekben csak az Ausztriában szokatlan sztrájk fenyegetése után lehetett megkötni. A konzervatív–populista koalíciós kormány 2017 végi visszaállításával a szociális partnerek befolyása az általános politikai döntéshozatalra ismét korlátozottá vált. A szociál- és foglalkoztatáspolitika területén az új jogszabályok megfogalmazásakor a kormány rendszeresen figyelmen kívül hagyta a szervezett munkások álláspontját és nézeteit, miközben a szervezett vállalkozások álláspontjai gyakran egybevágónak bizonyultak a kormány szándékaival. A kormány 2019-ben hirtelen elvesztette hatalmát a szélsőjobboldali junior koalíciós partnert érintő politikai botrány miatt, és 2020 elején konzervatív-zöld koalíciós kormányt állítottak fel. Ez – különösen a világjárvány és a foglalkoztatási és szociálpolitikák gyors kiigazításának szükségessége miatt – a munkavállalók álláspontjának nagyobb figyelembevételét eredményezte. Ez azonban nem történt meg olyan mértékben, mint azokban az időszakokban, amikor a szervezett munkások legfontosabb politikai szövetségese, a szociáldemokrata párt részt vett a kormányzásban.
A COVID-19 válsággal szemben a társadalmi béke fenntartása fontos tényező volt a kormány számára. Ezért a szociális partnereket ismét érdemben bevonták a politikai döntéshozatalba, bár különböző mértékben. A munkásbarátabb zöldek részvételével a szervezett munkásokat óvatosan visszahozták a politikai döntéshozatali folyamatba, és ismét némi befolyást gyakorolhattak. A szakszervezetek azonban valamivel kevésbé voltak sikeresek követeléseik érvényesítésében, mint a szervezett vállalkozások. A munkáltatói szervezetek (amelyek szoros kapcsolatban álltak a kancellár pártjával) részt vettek a tagjaikat érintő főbb intézkedések többségének meghozatalában. A szociális partnerek maguk készítettek megállapodást a Covid19-világjárvány idején bevezetett rendkívül nagyvonalú csökkentett munkaidős foglalkoztatási rendszerről, amely lehetővé tette a munkaidő ideiglenes nullára csökkentését. A megállapodást többször meghosszabbították, és 2023 közepén még hatályban volt (további meghosszabbítás lehetőségével). Az otthoni munkavégzés szabályozásáról szóló megállapodással együtt törvénybe iktatták, és a kormány 2021 tavaszán hajtotta végre. A szociális partnerek bevonása a politikai döntéshozatalba szintén pozitív hatással volt a szociális párbeszédre és a kollektív tárgyalásokra. Az elmúlt évtizedek legnehezebb gazdasági helyzetével, súlyos gazdasági recesszióval, nagyon magas munkanélküliséggel és a csökkentett munkaidős foglalkoztatás magas előfordulásával szembesülve a kollektív tárgyalások – kevés kivételtől eltekintve – békések és szokatlanul gyorsak voltak a világjárvány első két évében. Számos ágazatban (például a mintaalkotó fémmegmunkáló ágazatban) a tárgyalások első fordulójában sikerült megállapodásra jutni, mivel nem volt sok hely a béralkura, a megállapodások többnyire csak az inflációt kompenzálták. A szociális partnerek évtizedek óta megállapodtak az első általános kollektív szerződésről (amely gyakorlatilag az egész gazdaságra vonatkozik), a COVID-19 munkahelyi teszteléséről, a szövetségi jogszabályokkal párhuzamosan. Úgy tűnik, hogy a jól megalapozott szociális partnerség válság idején teljesít a legjobban. 2022-ben a kollektív tárgyalások ismét valamivel konfliktusosabbá váltak a rendkívül szokatlan gazdasági helyzettel szemben, rekord inflációs rátákkal. Egyes ágazatokban a megbeszélések elhúzódtak, és a tárgyalások nehézkesek voltak. A mindkét fél számára elfogadható bérmegállapodásokat azonban többnyire meglehetősen gyorsan megkötötték. A szociális partnerek 2022 tavaszán háromoldalú megbeszélésen vettek részt a kormánnyal, amelyen több, az áremelkedés hatásának enyhítését célzó intézkedést javasoltak, valamint részt vettek a kormány által 2022 tavaszán felállított, az inflációs tendenciák megfigyelésével és elemzésével foglalkozó szakértői csoportban is. Így legalábbis közvetve részt vettek a kormány által több segélycsomag formájában végrehajtott intézkedések kidolgozásában.
