Ausztria munkával töltött életének országprofilja
Ez a profil az osztrák munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről, szereplőkről és szabályozásokról.
Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.
Jogi szempontból nincsenek egyértelmű elvek a jogviták jogszerűségének és következményeinek értékelésére, és a Legfelsőbb Bíróságnak nincs ítélkezési gyakorlata a témában. A sztrájk, mint a munkavállalók sztrájkjának (Kampfmittelnem utolsósorban az állam pártatlanságát biztosító jogi rendelkezésekből következtethető. Ez a legitimitás azonban csak a sztrájkokra vonatkozik, amelyeket a munkavállalók által közösen végrehajtott cselekvésnek (Gesamtaktion. Általánosságban elmondható, hogy ez magában foglalja az egyrészről az egyes munkáltatók vagy munkáltatói szervezetek, másrészről a szakszervezetek vagy munkavállalói csoportok közötti kontradiktórius konfrontáció minden formáját a fizetéssel vagy egyéb foglalkoztatási feltételekkel. Az ilyen vitákban alkalmazott szervezett fellépés formái közé tartozik a sztrájk, a kizárás és a bojkott. A sztrájk esetében a jogelméletben különbséget tesznek a gazdasági sztrájk (wirtschaftlicher Streik), a politikai sztrájk (politischer Streik), a nem hivatalos sztrájk (wilder Streik), a szelektív sztrájk (Schwerpunktstreik), a figyelmeztetésként használt jelképes sztrájk (Warnstreik) és a részleges sztrájk (Teilstreik)között). A kizárások esetében különbséget kell tenni a vitát kezdeményező támadó kizárás (Angriffsaussperrung) és a sztrájkra válaszul adott védekező kizárás (Abwehraussperrung) között. Meg kell azonban jegyezni, hogy mivel Ausztriában oly kevés munkaügyi vita fordul elő, még a szakértői megközelítés is alapvetően elméleti.
2011 és 2014 között kisebb sztrájkok történtek (amelyek közül a legnagyobb 2011-ben történt), míg 2015 és 2017 között nem volt sztrájk (ahogy 2005 és 2010 között is). 2018 óta évente sztrájkok történtek. A legnagyobb 2018-ban történt, 37 923 résztvevő alkalmazottal és 71 468 elvesztett órával. 2021-ben 5,032 ember vett részt sztrájkban, ami hozzájárult a sztrájkok miatt elvesztett 11,368 órához.
Szervezett fellépések alakulása, 2011–2021
2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | |
Total number of working days lost | 56,670 | 563 | 3,277 | 3,309 | 0 | 0 | 0 | 8,934 | 1,973 | 3,687 | 1,421 |
Strike minutes per employee | 7.9 | 0.1 | 0.5 | 0.5 | 0 | 0 | 0 | 1.1 | 0.2 | 0.5 | 0.2 |
Források : WKÖ, 2023; ÖGB, dátum nélkül
Kollektív vitarendezési mechanizmusok
Vállalati szinten az üzemi tanácsnak a szociális ügyekben való együttdöntési joga keretében részt kell vennie a létesítményen belüli valamennyi szociális kérdés szabályozásában; egyes ügyekben a tanácsnak joga van az "egyenlőséghez" – azaz a munkáltatókkal való együttdöntéshez –, más ügyekben pedig közvetítő és békéltető testületet (Schlichtungsstelle), ha a munkáltatóval nem sikerül megállapodni. Ezt a tanácsot, amely a szociális partnerek mindkét oldalának egyenlő számú képviselőjéből áll, és egy bíró semleges felügyeletet gyakorol, az illetékes munkaügyi és társadalombiztosítási bíróság hozza létre. A testület feladata, hogy megállapodást kössön a felek között a kérdéses ügyben, és sikertelenség esetén maga döntsön az ügyben.
Egyéni vitarendezési mechanizmusok
Ausztriában az egyéni munkajog és a munkaügyi jogviták a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak. Ezekkel a konkrét joghatósági mechanizmusokkal összehasonlítva az alternatív vitarendezési módszerek nem kiemelkedő jellemzői az ország egyéni vitarendezési jogrendszerének. Ez bizonyos mértékig az ország markánsan "korporatista" munkaügyi kapcsolatainak szerkezetének tudható be. Egyéni munkaügyi vita esetén az érintett munkavállaló – különösen, ha a vállalatában nincs üzemi tanács – általában az illetékes szakszervezethez (ha tagja) vagy a munkaügyi kamarához (Arbeiterkammer, AK) (amelynek tagsága a magánszektor minden alkalmazottja számára kötelező) fordul információszerzés céljából, tanácsadás és segítségnyújtás a jogi eljárásokban. A legtöbb egyéni munkaügyi jogvitában vagy az AK, vagy a szakszervezet próbál beavatkozni (a munkáltatóval való kapcsolatfelvétellel) annak érdekében, hogy megkerülje a bírósági formális peres eljárásokat.
Alternatív vitarendezési mechanizmusok alkalmazása
Az alternatív vitarendezési mechanizmusok alkalmazásáról nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok (lásd az előző szakaszt). Az AK éves teljesítményjelentést tesz közzé, amelyben beszámol a tagjai számára lefolytatott konzultációk számáról és típusáról, valamint arról, hogy milyen pénzeszközöket követelhet vissza tagjai számára bírósági és bíróságon kívüli eljárások során.
