Szervezett fellépés és viták Belgiumban

A sztrájkot a belga jog nem ismeri el kifejezetten. A sztrájkjogot azonban az Európai Szociális Charta elismeri (a 6. cikk (4) bekezdése a sztrájkjogot szabályozza), amelyet Belgium ratifikált. Egy 1948-as törvény, amely a közszolgáltatások sztrájk vagy kizárás esetén történő folytonosságáról szól, szintén szabályozza ezt a területet. A jogi precedens is szerepet játszik: a Semmítőszék elismerte a sztrájk miatti munkavégzés megszüntetésének jogát. A "kizárás" egy vállalat ideiglenes bezárására utal, mint a munkáltatók igényeit támogató stratégiára. A kizárás fogalmát azonban a belga jog nem határozza meg szigorúan, és a kizárások ritkán fordulnak elő. A kollektív szerződés megkötése után az aláírók megállapodnak abban, hogy tiszteletben tartják a megállapodás feltételeit és tiszteletben tartják a társadalmi békét. A sztrájkot a szakszervezetek akkor fontolgatják, ha a rendezés minden más eszközét kimerítették. A sztrájk előtt értesítést kell küldeni, és be kell tartani a felmondási időt. A sztrájkok legfontosabb típusai (még akkor is, ha a törvény nem említi, amint azt korábban említettük) a spontán sztrájkok (grève spontanée/spontane staking), amelyek egy vállalaton belüli hirtelen eseményt vagy kollektív vitát követően következnek be, és a tervezett sztrájkok (grève planifiée/geplande staking), amelyekről előzetesen megállapodtak. A 2014-es általános sztrájkok a kormány politikája ellen tiltakozásul rekordévet jelentettek a sztrájkok terén.

A szervezett fellépés alakulása, 2012–2019

Megjegyzések: Belgiumban csak egy adatforrás létezik az elveszett munkanapokról. A munkáltató a havi társadalombiztosítási nyilvántartásban feltüntetheti, hogy az egyes munkavállalók hány napig nem dolgoztak sztrájk/kizárás miatt, és ezért nem kaptak fizetést. A társadalombiztosítási igazgatás negyedévente és évente teszi közzé ezeket a statisztikákat. Az adatok azonban nem tartalmazzák a helyi és regionális önkormányzatok és más társadalombiztosítási szervek személyzetét (kb. 360 000 fő). n.a., nem áll rendelkezésre.
Nemzeti Társadalombiztosítási Hivatal. National Social Security Office.

Kollektív vitarendezési mechanizmusok

Az egyeztetést a vegyes bizottságokon belül szervezik a munkáltatók és a szakszervezetek közötti konfliktusok megelőzése érdekében. A munkaügyi minisztérium köztisztviselőjét nevezik ki szociális békéltetőnek, akinek feladata a két fél közötti kapcsolatok javítása.

Egyéni vitarendezési mechanizmusok

Az egyéni munkaügyi jogvitákat egy munkaügyi bíróság rendezi, amely három bíróból áll (egy jogi bíró, egy bíró a munkáltatók közül és egy bíró a munkavállalók közül). A tárgyalás előtt a bíró békéltető vagy közvetítői eljárást javasolhat, vagy mindkét fél önként dönthet úgy, hogy alternatív módszereket alkalmaz a vita rendezésére. A békéltetésre a munkaügyi bíróság kerül sor, a közvetítést pedig külső személy végzi.

Vitarendezési mechanizmusok alkalmazása, 2012–2022

Megjegyzés: n.a., nem elérhető.
: FPS Justice, A 2010–2015-ös igazságszolgáltatási tevékenységre vonatkozó legfontosabb adatok, A bíróságok és törvényszékek éves statisztikái (2016. évi adatok).: FPS Justice, Key figures for judicial activity 2010-2015, Annual statistics of courts and tribunals (2016 data).

Alternatív vitarendezési mechanizmusok alkalmazása

Hosszú ideig alternatív vitarendezési eljárásokat, bár törvény tartalmazta, nem alkalmazták a foglalkoztatási kérdésekkel kapcsolatos egyéni konfliktusok megoldására. 2005-ben egy új törvény átszervezte a konfliktusok megoldásának alternatív módjait. A közvetítés és a békéltetés ma már alkalmazható egyéni munkaügyi konfliktusokban, valamint polgári és családi ügyekben.

Az alternatív vitarendezés fő típusai a következők.

Egyeztetés: Itt egy harmadik fél csak közvetítőként jár el, fenntartva a kétirányú információáramlást a konfliktusban álló felek között, és ösztönözve az álláspontjuk közötti egyeztetést. A harmadik fél meghallgatja mindkét felet – általában személyesen, de telefonon is megtehető –, és igyekszik elfogadható megoldást találni, amely lehet kompenzáció vagy alternatívaként a munkahelyen hozott intézkedések. A békéltető nem ítélkezik és nem javasol megoldást, hanem a pályázóval és a munkáltatóval együttműködve elfogadható eredményt talál. Egyes országokban a törvény előírja, hogy az ügy munkaügyi bíróság előtti tárgyalása előtt a kérelmezőnek békéltető szolgáltatásait kell igénybe vennie. Ha megállapodás születik, normális, hogy az ügyet visszavonják a bíróságtól, és "rendezettként" nyilvántartásba veszik.

Közvetítés: Ez az, amikor egy pártatlan harmadik fél, a közvetítő segít a vitában részt vevő két vagy több félnek a megegyezés megkísérlésében. A mediáció az együttműködésen alapuló problémamegoldás elvén alapul, a jövőre és a kapcsolatok újjáépítésére összpontosítva, nem pedig a hibáztatáson. Néha a közvetítő javasolhatja a konfliktus lehetséges megoldását, mint például a kollektív munkaügyi viták esetében. A mediáció másik típusa az, amikor a mediátor a feleket a saját megoldásuk megtalálásához irányítja azáltal, hogy különböző és új gondolkodási és cselekvési módokat fedez fel. A harmadik fél ezután meghallgatja az egyes személyek által előterjesztett ügyet, és döntést hoz az eredményről. Ez a megközelítés a családjogi közvetítésből és a választottbírósági eljárásból ered