Bulgária országos profilja a munkával töltött életben
Ez a profil a bulgáriai munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről, szereplőkről és szabályozásokról.
Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.
2012 és 2022 között Bulgáriában a bruttó hazai termék erőteljes, 42,49%-os növekedése volt, ami jóval meghaladja a 15,29%-os uniós átlagot. 2012 és 2022 között Belgiumban a munkanélküliség 9 százalékponttal csökkent, és 2022-ben a 6,2%-os uniós átlag alatt maradt. Bár csökken, az ifjúsági munkanélküliség (a 25 év alattiak körében tapasztalható munkanélküliség) 2022-ben 10,7% volt, és még mindig magasabb, mint a teljes 4,3%-os munkanélküliségi ráta. A foglalkoztatási ráta a figyelembe vett 10 évben nőtt, a 2012. évi 67%-ról 2022-re 73,6%-ra. A 15–24 évesek foglalkoztatása 7,4 százalékponttal csökkent 2012 és 2022 között.
A bolgár gazdaság és munkaerőpiac előtt álló fő kihívások 2012 és 2022 között a világjárvány és az infláció kezelése, valamint az egyenlőtlenségek csökkentése voltak. 2021 közepére az üzleti környezet javult a kormányzati politika és a COVID-19 hatásainak korlátozása érdekében végrehajtott intézkedések eredményeként. 2021 júniusában és decemberében azonban a bolgár gazdaság az energiaárak jelentős emelkedésével és a Covid19 újabb hullámával küzdött. Az ukrajnai háború fokozódása növelte a stagfláció valószínűségét, mivel a magasabb energiaárak drágábbá és versenyképtelenebbé tették a termelést, miközben a külső piacok zsugorodtak. 2021-ben Bulgáriában már második egymást követő évben csökkent a foglalkoztatottak száma és nőtt a munkanélküliség (Gazdaságkutató Intézet, Bolgár Tudományos Akadémia, 2022).
A Munka Törvénykönyve (Кодекс на труда) szabályozza a munkavállalók és a munkáltatók közötti munkaügyi kapcsolatokat, a munkaügyi kapcsolatokat, a kollektív tárgyalásokat és a munkaügyi szabályok betartásának ellenőrzését.
2022-ben a munka törvénykönyvének (a munka törvénykönyvét módosító és kiegészítő 217. sz. törvénnyel végrehajtott) módosítások célja a munkaviszonyok biztonságának és kiszámíthatóságának előmozdítása, valamint a munka és a családi kötelezettségek összeegyeztetésének lehetőségeinek javítása, az EU-ban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló (EU) 2019/1152 irányelv, valamint a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló (EU) 2019/1158 irányelv végrehajtása volt (KPMG Bulgária, 2022).
A munkavállalói képviseletet és a kollektív tárgyalásokat, valamint a szociális partnerek országos képviseletének kritériumait a Munka Törvénykönyve szabályozza. A kollektív munkaügyi viták rendezéséről szóló törvény a munkavállalók és a munkáltatók közötti, a munka- és társadalombiztosítással, valamint az életszínvonallal kapcsolatos viták rendezésével foglalkozik. A munkáltatók és a munkavállalók szervezeteken keresztüli képviseletének jelenlegi feltételeit rendelet határozza meg (a Minisztertanács 2003. július 11-i 152. sz. rendelete).
Az Általános Munkaügyi Felügyelőség átfogó ellenőrzést gyakorol a munkaügyi jogszabályok betartására valamennyi gazdasági ágazatban. A felügyelőség a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium része. A munkaügyi ellenőrzés nemzeti rendszerének működését a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény (2009) határozza meg.
Bulgária munkaügyi kapcsolatrendszere decentralizált, és a nemzeti és ágazati szociális párbeszéd különböző háromoldalú struktúráin, valamint ágazati, ipari, vállalati és területi szintű kollektív tárgyaló testületeken (önkormányzati szociális együttműködési tanácsok) működik. A nemzeti háromoldalú együttműködés 1993 óta zajlik a Nemzeti Háromoldalú Együttműködési Tanácson (NTCC), 2001 óta a Gazdasági és Szociális Tanácson belül, valamint a foglalkoztatási és társadalombiztosítási igazgatáson belül különböző háromoldalú irányító és felügyeleti szerveken keresztül is. Az ipari háromoldalú együttműködést az adott minisztériumok égisze alatt működő (szub)ipari tanácsok is szervezik (mintegy 50 tanácsban). Bár a szakszervezeti sűrűség és a kollektív tárgyalások hatása csökkent az 1990-es évek óta, a kollektív tárgyalások lefedettsége még mindig jelentős számos iparágban és vállalatnál (Kirov, 2019). 2020 júniusában nemzeti háromoldalú megállapodást írtak alá, amely az átmenet 30 éve alatt csak a negyedik ilyen jellegű. Öt területre terjed ki intézkedésekre: üzleti környezet és gazdaság; energia; az európai zöld megállapodás; demográfia, oktatás, munkaerőpiac és munkaerő-migráció; és szociális védelmi politikák (Dimitrov, 2021).
2011 óta a szociális párbeszéd és a munkaügyi kapcsolatok Bulgáriában összetett politikai és gazdasági légkörben működnek, és annak ellenére folytatódnak, hogy a kormány figyelmen kívül hagyta a háromoldalúságot a nemzeti jelentőségű döntések meghozatalakor. Például feszültségek alakultak ki a munkáltatók, a szakszervezetek és az állami szervek között a Nemzeti Vámügyi Vámtarifaszervezet működésével kapcsolatban a munkaügyi jogszabályi változásokkal, a nyugdíjreformmal, a jogszabályban meghatározott minimálbér-emelésekkel és Bulgária helyreállítási és rezilienciaépítési tervével kapcsolatban.
2020–2021-ben a szociális partnerek aktívan támogatták a Covid19-cel és az ukrajnai háború miatti menekültválsággal kapcsolatos intézkedéseket és szociális párbeszédet.
A világjárvány által támasztott számos kihívás kezelése érdekében (Dimitrov, 2021) a Bolgár Független Szakszervezetek Szövetsége (CITUB) és a három munkáltatói szervezet – a Bolgár Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége (CEIBG), a Bolgár Ipari Szövetség (BIA) és a Bolgár Ipari Fővárosok Szövetsége (BICA) – kezdeményezte a szociális partnerek kétoldalú megállapodásainak aláírását a Covid19 megelőzéséről, a munkahelyek megőrzése és a munkaerő készségeinek a munka digitalizálódó világához való igazítása. Az érintett iparágak/ágazatok a vegyipar, a bányászat, a kohászat, a gépipar és az elektromosság, az energia, a vízellátás és a csatornázás, az építőipar, a textil- és ruházatipar, az élelmiszeripar, a sörgyártás, a mezőgazdaság és a kultúra.
2020–2021-ben a szociális partnerek aktívan részt vettek a kormánnyal folytatott megbeszéléseken a Covid19-hez kapcsolódó gazdasági és szociális intézkedések kialakításáról és fenntarthatóságáról, valamint a jogszabály-módosításokról és törvénytervezetekről szóló véleményekről. A Munka Törvénykönyve módosításáról szóló megbeszélések során feszültség volt a munkaadói és munkavállalói szervezetek között az időátlagolás, az ügyeleti és ügyeleti megállapodások, a túlóra, valamint a törvényben meghatározott minimálbéremelés és az infláció miatti társadalmi-gazdasági intézkedések tekintetében. A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv végleges változata szintén feszültségek tárgyát képezi a szociális partnerek és a kormány között. A CITUB (Atanasov, 2023) szerint a terv lényeges módosításokat tartalmaz (például az energiakibocsátás 40%-os csökkentését 2026-ig), amelyek nem képezték a szociális partnerekkel való megbeszélés vagy szélesebb körű nyilvános konzultáció tárgyát.
