Szereplők és intézmények Horvátországban

A Munkaügyi, Nyugdíjrendszeri, Családügyi és Szociálpolitikai Minisztérium Szociális Partnerségi Szolgálata (Ministarstvo rada, mirovinskoga sustava, obitelji i socijalne politike) a korábbi Szociális Partnerségi Kormányhivatal (Ured za socijalno partnerstvo u Republici Hrvatskoj) utódja, amelyet később a Munkaügyi, Nyugdíjrendszeri, Családügyi és Szociálpolitikai Minisztérium alá építettek.

A szociális párbeszédért és a munkakörülményekért felelős szerv a Munkaügyi, Nyugdíjrendszeri, Családügyi és Szociálpolitikai Minisztérium, míg az államigazgatás valamennyi szerve felelős a kétoldalú szociális párbeszédért a tevékenységi területén.

A Szociális Partnerségi Szolgálat számos tevékenységet támogat az illetékes központi és helyi kormányzati intézmények, a szociális partnerek és a nemzetközi szervezetek közötti kommunikáció előmozdítása érdekében, hogy segítse őket a munkaügyi, szociál- és gazdaságpolitikai céljaik közös és hatékony elérésében. A szociális partnerség a társadalmi kapcsolatok stabilizálójának, a konzultáció modelljének, kulcsfontosságú információ- és véleménymegosztó platformnak bizonyult, és döntő fontosságú a szélesebb körű társadalmi konszenzus elérésében minden releváns kérdésben.

A munkaügyi felügyelőségről szóló, 2019. március 31-ig hatályos törvénynek (Zakon o Inspektoratu rada – OG 19/14) megfelelően a Munkaügyi Felügyelőség (Inspektorat rada) a Munkaügyi és Nyugdíjügyi Minisztérium részeként működött. 2019. április 1-jétől hatályban van az új munkaügyi felügyelőségi törvény (OG 115/18 és 117/21). A Munkaügyi, Nyugdíjrendszeri, Családügyi és Szociálpolitikai Minisztérium feladata a munkahelyi biztonságra vonatkozó rendeletek kidolgozása és nyomon követése, valamint a munkahelyi egészség és biztonság előmozdítását célzó intézkedések javaslata és ösztönzése. A Munkaügyi, Nyugdíjrendszeri, Család- és Szociálpolitikai Minisztérium Munkaügyi Felügyelősége a munkaügyi és munkahelyi egészségvédelem és biztonság területén ellenőrzéseket és egyéb szakmai feladatokat lát el, kivéve, ha külön törvény másként rendelkezik, azaz ellenőrzi a munkaügyi kapcsolatokat és a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot szabályozó törvények és egyéb rendeletek végrehajtását. A Munkaügyi Felügyelőség jogosult közigazgatási eljárásokat kezdeményezni, megszüntetni a feltárt hiányosságokat, és megtiltani a munkáltató olyan gyakorlatát, amely veszélyezteti a munkavállalók életét és egészségét.

A háromoldalú testületekben való részvétel és a kollektív tárgyalások során való reprezentativitás kritériumairól szóló törvény (OG 82/12 és 88/12) új kritériumokat vezetett be a szociális partnerek szervezeteinek reprezentativságára vonatkozóan a háromoldalú konzultációk során. A munkavállalók esetében a szakszervezetek reprezentativitásáról szóló jogszabály részletes rendelkezéseket vezetett be arra vonatkozóan, hogy a szakszervezetek mely kollektív szerződéseket köthetnek. A munkáltatói szövetségek és szakszervezetek reprezentativitásáról szóló, 2014-ben elfogadott és 2015-ben módosított új törvény (HL 93/14) (OG 26/15) szabályozza a munkáltatói szervezetek és a magasabb szintű szakszervezetek nemzeti szintű háromoldalú testületekben való részvételük tekintetében való reprezentativitásának megállapítására vonatkozó kritériumokat és eljárásokat. Meghatározza továbbá a szakszervezetek kollektív tárgyalások során való reprezentativitásának kritériumait és eljárásait, valamint a képviseleti szervezetek/szakszervezetek jogosultságait.

A szakszervezeti képviseletről

Az egyesülési szabadságot és a szervezkedési jogot az alkotmány (43. és 60. cikk), a munkaügyi törvénykönyv, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 98. és 87. számú egyezménye, valamint más olyan nemzetközi szerződések határozzák meg, amelyeknek a Horvát Köztársaság részes fele. Az aktív katonai személyzet kivételével minden alkalmazottnak joga van szakszervezeteket alapítani és csatlakozni. A Munka Törvénykönyve (OG 93/14., 127/17., 98/19. és 151/22.) 165. cikke szerint a munkavállalóknak szabad választásuk szerint joguk van szakszervezetet alapítani és csatlakozni, csak a szakszervezet alapszabályában vagy belső szabályzatában előírt követelmények mellett.

Horvátországban nincsenek adatbázisok és/vagy megbízható források a szakszervezeti tagságról. Milićević Pezelj (2013) szerint 2012-ben 320 000 szakszervezeti tag volt Horvátországban, ami körülbelül 17%-os szakszervezeti lefedettségnek felel meg. Bagić (2014) a kollektív szerződések hatálya alá tartozó munkaerőt ágazatonként értékelte a Munkaügyi, Nyugdíjrendszeri, Családügyi és Szociálpolitikai Minisztériumnál nyilvántartott alkalmazandó kollektív szerződések (két vagy több megyében végrehajtott kollektív szerződések) és a megyei államigazgatási hivataloknál bejegyzett kollektív szerződések (egy megyében végrehajtott kollektív szerződések) listája alapján. A tanulmány megállapította, hogy az 570 hatályos kollektív szerződés többsége (kb. 64%) a magánszektort érintette, míg a többi a nemzeti és helyi önkormányzatokhoz és szolgáltatásokhoz (13%) vagy az állami vállalatokhoz (23%) kapcsolódott. A lefedettségi arány egyenesen arányos volt a kollektív szerződések számával. A legnagyobb tárgyalási lefedettséget a közigazgatásban és a közszolgáltatásokban dolgozók körében regisztrálták, ezt követték az állami vállalatok, míg a magánvállalatoknál lényegesen alacsonyabb volt a lefedettség. Az állami költségvetést igénybe vevő szervek (mind a központi, mind a helyi önkormányzatok) munkavállalóinak mintegy 88%-ának jogait kollektív szerződések szabályozzák. Az állami vállalatok munkavállalóinak mintegy háromnegyedének jogait kollektív szerződések szabályozzák, míg a magánvállalatoknál a munkavállalók mindössze 35%-a. Így Bagić becslése szerint a kollektív szerződések teljes lefedettségi aránya Horvátországban 2013-ban 52,8% volt. Ez a lefedettségi arány körülbelül nyolc százalékponttal alacsonyabb volt, mint a 2009-es horvátországi gazdasági válság kezdetén, amikor 61% volt. A 2018-as adatok szerint (SSSH, 2018) az aktív munkavállalók szakszervezeti sűrűsége 21% körül volt, míg a reprezentatív szakszervezeti szövetségekhez tartozó szakszervezeteknek 263 000 tagja volt. Schirmbeck és Šeperić (2022) becslése szerint 2021-ben a szakszervezeti sűrűség az aktív alkalmazottak számát tekintve 20% körül volt, míg Glas radnika (2023) megállapította, hogy Horvátországban mintegy 580 kollektív szerződés létezik, amelyek mintegy 670 000 munkavállalóra, azaz az összes munkavállaló mintegy 47%-ára vonatkoznak. Az 1990 után alapított vállalatok általában lényegesen kisebb valószínűséggel válnak szakszervezetbe (Schirmbeck és Šeperić, 2022).

Szakszervezeti tagság és népsűrűség, 2011–2021

Megjegyzések: * A szakszervezeti tagsággal rendelkező munkavállalók aránya. ** Enyhe változások a módszertanban. *** Csak a reprezentatív szakszervezeti szövetségekhez tartozó szakszervezetek tagjai, kivéve a Horvát Szakszervezetek Szövetségének (Hrvatska udruga radnickih sindikata, HUS) tagjait. **** A munkavállalók szakszervezeti (szakszervezeti) tagságának teljes (szakszervezeti) tagságát a teljes (szakszervezeti) tagságra számítva és kiigazítva, szükség esetén az aktív, eltartott és foglalkoztatott munkaerőn kívüli szakszervezeti (szakszervezeti) tagok (azaz nyugdíjas munkavállalók, önálló vállalkozók, diákok és munkanélküliek) esetében. Ide tartoznak a HUS tagjai is, amely egyesült a Horvát Autonóm Szakszervezetek Szövetségével (Savez samostalnih sindikata Hrvatske). N.A., nem alkalmazható. 2020-ra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.

Főbb szakszervezeti szövetségek és szövetségek

Források: SSSH (2018, 28. o.) és Schirmbeck és Šeperić (2022)

A munkáltatói szervezetek és szakszervezetek reprezentativitásáról szóló, 2014-ben bevezetett új törvénnyel (OG 93/14 és 26/15) a kormány azt kívánta, hogy a reprezentativitás folyamata pontos és objektív kritériumokon alapuljon, hogy elkerülhető legyen az elfogultság vagy a visszaélés lehetősége. A tagság és a reprezentativitás alakulását tekintve a közszférában foglalkoztatottak aránya a teljes tagságon belül növekszik (vagy legalábbis stabil), míg a versenyszférában a szakszervezeti tagság folyamatosan csökken. A munkaadói szervezetek és szakszervezetek reprezentativitásáról szóló törvény előírja, hogy a nemzeti szintű háromoldalú testületekben részt vevő magasabb szintű képviseleti szakszervezetnek kumulatív módon kell teljesítenie az alábbi feltételeket. Először is, a képviseleti státusz elismerése iránti kérelem benyújtását megelőzően legalább hat hónapig szerepelnie kell a magasabb szintű szakszervezeti szervezetek nyilvántartásában. Másodszor, a tagszervezeteknek legalább 50 000 szakszervezeti tagot kell képviselniük. Harmadszor, legalább öt szakszervezetnek kell lennie, és a tevékenységek nemzeti osztályozásában (Nacionalna klasifikacija aktivnosti). Negyedszer, a magasabb szintű képviseleti szakszervezetnek vagy tagszervezeteinek legalább négy megyében (Horvátország 21 megyéjéből) regionális irodákkal kell rendelkezniük. Ötödször, rendelkeznie kell a tevékenysége végzéséhez szükséges helyiségekkel és egyéb anyagi feltételekkel, és legalább öt munkavállalót kell alkalmaznia határozatlan időre szóló, teljes munkaidős munkaszerződéssel.

2018-ig négy reprezentatív szakszervezeti szövetség társult, 367 000 taggal. Minden konföderáció versenyez a tagokért, mivel egyikük sem szakosodott a gazdaság vagy a szakmák bizonyos ágazataira (Samardžija et al, 2017). 2018 nyarán a képviselet meghatározásával foglalkozó bizottság (Povjerenstvo za utvrđivanje reprezentativnosti) határozatot hozott a szakszervezetek magasabb szintű reprezentativitásáról (OG 59/18). E határozat értelmében a képviseleti szakszervezetek a Horvát Független Szakszervezetek (Nezavisni hrvatski sindikati, NHS), a Horvát Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (Savez samostalnih sindikata Hrvatske, SSSH) és a Horvát Szakszervezetek Szövetsége (Matica hrvatskih sindikata, Matica), míg a Horvát Szakszervezetek Szövetsége (Hrvatske udruge radničkih sindikata, HUS) elvesztette ezt a státuszt, mert nem felelt meg a jogi követelményeknek. A HUS 2020 februárjában egyesült az SSSH-val (SSSH, 2022). 2022. július 15-én a Preporod (a horvát oktatási rendszer munkavállalóinak szakszervezete) az SSSH tagja lett. A Preporod 2022-ben közel 10 000 taggal rendelkezik Horvátország 419 általános és középiskolájából. Emellett két korábban teljesen szervezetlen szektorban is új szakszervezetek jöttek létre. Először is, a Digitális Platform Dolgozók Szakszervezete (Sindikat radnika digitalnih platformi Hrvatske, SRDP) az Uber-sofőrök szakszervezeteként jött létre, de arra törekszik, hogy megszervezze a digitális platformokon dolgozókat, függetlenül azok hivatalos foglalkoztatási státuszától. Másodszor, a SKUPA szakszervezet (jelentése "együtt") a nonprofit szektorra összpontosít, de hosszú távon arra törekszik, hogy a különböző atipikus és bizonytalan munkavállalókat is képviselje.

A munkáltatói képviseletről

Az egyesülési szabadságot és a szervezkedési jogot az Alkotmány (43. és 60. cikk), a Munka Törvénykönyve, a 98. és 87. számú ILO-egyezmény és más olyan nemzetközi szerződések határozzák meg, amelyeknek a Horvát Köztársaság részes fele. A munkáltatóknak joguk van minden megkülönböztetés nélkül és saját szabad választásuk szerint munkáltatói szövetségeket létrehozni és csatlakozni. A munkáltatók szabadon dönthetnek az egyesületben való tagságukról és az egyesületből való kilépésről. Az egyesületek szövetségeket vagy más egyesületi formákat hozhatnak létre annak érdekében, hogy érdekeiket magasabb szinten közösen érvényesítsék. A felsőbb szintű egyesületek az egyesületek számára biztosított összes jogot és szabadságot élvezik. Mindannyiuknak joga van szabadon csatlakozni a szövetségekhez. A munkáltatói szövetségek és szakszervezetek képviseletéről szóló törvény 2. cikke kimondja, hogy ahhoz, hogy a munkáltatói szervezet nemzeti szinten képviselőként elismerje a háromoldalú testületekben való részvételt, (1) legalább hat hónapja szerepelnie kell a magasabb szintű munkáltatói szervezetek nyilvántartásában, (2) legalább 3 000 munkáltatót kell képviselnie, vagy legalább 100 000 munkavállalót foglalkoztató kapcsolt munkáltatóval kell rendelkeznie, (3) legalább öt különböző területen működő munkáltatói szövetséget képvisel, (4) legalább négy megyében regionális irodával rendelkezik, (5) rendelkezik helyiségekkel és egyéb szükséges anyagi munkafeltételekkel, és (6) legalább öt alkalmazottat foglalkoztat teljes munkaidős állandó munkaszerződéssel. 1993 óta valójában csak egy munkáltatói szövetség létezik, a HUP, amely mind az ágazati, mind a munkáltatói szervezetek érdekeit képviseli. A HUP-nak valamivel kevesebb, mint 6 000 tagja van, amely mintegy 400 000 munkavállalót foglalkoztat, vagyis a horvátországi vállalatok alkalmazottainak körülbelül 46%-át. Tagjainak száma és tagsági sűrűsége stabil volt az elmúlt 10 évben. A HUP, mint munkáltatói szövetség, 30 ágazati szövetséget egyesít. A tagság nem kötelező.

Munkaadói szervezetek tagsága és sűrűsége, 2012–2019

Megjegyzés: * A kollektív tárgyalásokban részt vevő bármely munkáltatói szervezet tagjaként dolgozó alkalmazottak százalékos aránya.

Fő munkaadói szervezetek

A horvátországi munkáltatói szövetségek reprezentativitásáról szóló határozat szerint 2007 júliusától csak a HUP felelt meg a reprezentativitási kritériumoknak, míg a Horvát Ipar- és Vállalkozói Szövetség (Konfederacija hrvatske industrije i poduzetnika) nem. A reprezentativitásról szóló 2014. évi törvény 2. cikke meghatározza a munkáltatói szövetségek reprezentativitásának követelményeit. Így jelenleg a HUP az egyetlen munkáltatói képviselő a Nemzeti Gazdasági és Szociális Tanácsban (Gospodarsko-socijalno vijeće, GSV), amely Horvátország legmagasabb háromoldalú társadalmi testülete. A HUP négy regionális irodával rendelkezik, míg a HUP 30 ágazati szövetsége a különböző ágazatok sajátos gazdasági érdekeit képviseli. A HUP önkéntes, független és legitim egyesület, amely törvényes joggal rendelkezik a kollektív tárgyalások során történő tárgyaláshoz és a kollektív szerződések aláírásához. A HUP tagjai aktívan részt vehetnek valamennyi helyi és/vagy regionális gazdasági és szociális tanácsban (ESC) vállalkozásaik körülményeinek javítása érdekében.

Főbb munkáltatói szervezetek és szövetségek

Forrás: HUP, 2016

Főbb három- és kétoldalú testületek

Horvátország intézményi keretet hozott létre a szociális párbeszéd előmozdítására, amely magában foglalja a háromoldalú GSV-t és annak munkatestületeit, amelyek együttesen a horvát kormány tanácsadó testületeként szolgálnak. A GSV 1994 januárjában kezdte meg működését, és a kormány, a szakszervezeti szövetségek és a munkáltatói szövetségek egyenlő számú képviselőjéből áll. A GSV bizottságok a bérpolitika, az adórendszer, a szociálpolitika, a foglalkoztatás, az oktatás, valamint a munkaügyi, foglalkoztatási és ipari kérdéseket érintő jogszabályok kérdéseivel foglalkoznak. A nemzeti szinten megkezdett háromoldalú szociális párbeszéd azóta regionális szinten fejlődött az egyes megyék szintjén regionális gazdasági és szociális tanácsok létrehozásával. A regionális ESC-ben való részvétel kritériumai megegyeznek a GSV-vel rendelkezőkkel.

A javasolt regionális szintű szociális partnerség célja a regionális üzleti környezet bevonása és támogatása volt a kormány, a regionális és helyi közigazgatás, a vállalkozások és a munkavállalók közötti kommunikáció és együttműködés javítása révén. Aktivitásuk és hatékonyságuk szintje azonban jelentős különbségeket mutat. A vállalatok, intézmények, valamint egyes ágazatok és iparágak szintjén a kétoldalú szociális párbeszéd a kollektív szerződéseket kötő és a vállalatoknál a szakszervezeti tevékenységeket elősegítő szakszervezetek és munkáltatói szövetségek, az üzemi tanácsok és a felügyelőbizottságok tevékenysége révén valósul meg. Emellett a szociális partnerek képviseltetik magukat a horvát parlament munkatestületeiben, a Nemzeti Munkahelyi Védelmi Tanácsban (Nacionalno vijeće za zaštitu na radu), a Nemzeti Versenyképességi Tanácsban (Nacionalno vijeće za konkurentnost), az EU-val folytatott tárgyalások nyomon követésével foglalkozó nemzeti bizottságban (Nacionalni odbor za praćenje pregovora o pristupanju RH Europskoj uniji), a Horvát Nyugdíjbiztosítási Intézet (Hrvatsko zavod za mirovinsko) igazgatótanácsaiban osiguranje) és más közintézmények.

A GSV hosszú ideig inaktív volt, nevezetesen a 2018. június 26-i 221. ülésétől a 2020. március 27-i 222. üléséig. Ennek oka a szakszervezetek és a kormány közötti komoly vita volt a GSV működéséről, valamint a nyugdíjreformban betöltött szerepével kapcsolatos egyéb kérdések, amelyek eredményeként a szakszervezetek törölték részvételüket a GSV-ben. A GSV újjáélesztésének szándékával a kormány és a szociális partnerek 2020. március 11-én megállapodást írtak alá a GSV létrehozásáról. Ez a testület a háromoldalú szociális párbeszéd legmagasabb szintű (intézményi) formáját képviseli nemzeti szinten, és lehetőséget biztosít a szociális partnerek számára, hogy fontos és aktív szerepet játsszanak a közpolitikák kialakításában és végrehajtásában. Azóta a GSV rendszeresen ülésezett és különböző témákat vitatott meg, a felsőoktatási rendszer reformjától kezdve az energiaárak és az inflációs nyomás csökkentésére irányuló kormányzati intézkedésig.

Főbb három- és kétoldalú testületek

A munkaügyi törvény szerint a Horvát Köztársaságban a munkavállalók nevében csak a szakszervezetek köthetnek kollektív szerződéseket, míg a munkáltatói oldalon a kollektív szerződésben részes fél lehet egyéni munkáltató vagy munkáltatói szövetség. Az üzemi tanácsnak joga van bizonyos megállapodásokat kötni a munkáltatóval, de ezek a megállapodások nem szabályozhatják a bérekkel, a munkaidő tartamával vagy a Munka Törvénykönyvében előírt, kollektív szerződéssel szabályozható kérdéseket. Ily módon az egyesülés és a tevékenység szabadsága mellett a szakszervezetek kollektív tárgyalási monopóliumot kapnak. Horvátországban viszonylag ritkák az üzemi tanácsok, és többnyire a szakszervezetek befolyásolják őket.

A képviseleti szervek szabályozása, összetétele és hatásköre