Ciprus háttere

2021-ben Ciprus gazdasága ismét növekedési ütemet kezdett tapasztalni: az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 10,5%-kal nőtt, ami jelentősen meghaladta az EU-27 adott évi átlagát. Az EU többi részéhez hasonlóan a munkanélküliség 0,1%-kal csökkent, bár a nők munkanélküliségi rátája (amely a világjárvány alatt csökkent) 0,3%-kal nőtt. A teljes foglalkoztatási ráta is nőtt, de Cipruson a növekedés valamivel alacsonyabb volt az EU-27 átlagánál. Ezek a pozitív fejlemények 2022-ben is folytatódtak. Az egy főre jutó GDP 4%-kal nőtt, ami ismét meghaladta az EU-27 átlagát abban az évben. A munkanélküliség tovább csökkent, 0,7%-kal, ami jelentős csökkenés volt, de nem volt olyan nagy, mint az EU27 átlaga. Míg a munkanélküliség mind a férfiak, mind a fiatalok körében csökkent (1,1%, illetve 0,9%), a nők körében a csökkenés minimális volt. Bár 2020 óta ez volt az első alkalom, hogy a nők munkanélkülisége csökkent, a munkanélküliségi ráta magasabb volt, mint 2020-ban. Emellett a fiatalok körében a munkanélküliség csökkenése jelentősen kisebb volt az EU27 átlagánál. A teljes foglalkoztatottság viszont 2022-ben az EU-27 átlagánál nagyobb mértékben nőtt Cipruson; a fiatalok foglalkoztatási rátája azonban tovább csökkent, ellentétben az EU-27 átlagának növekedésével.

Ciprus jelenlegi munkaügyi kapcsolatrendszerében a munkaügyi jogszabályok másodlagos szabályozó eszközök. Tekintettel arra, hogy a munkajogot a szokásjog és a törvényjog alkotja, a munkaviszonyt a szerződési jog általános elvei (módosított szerződési jog (149. fejezet) szabályozzák, adott esetben törvényes jogokkal és kötelezettségekkel kiegészítve. Ebben az összefüggésben egészen a közelmúltig a ciprusi munkaügyi kapcsolatokat nagyon korlátozott számú törvény szabályozta, elsősorban a 2002-ben módosított, a munkaviszony megszüntetéséről szóló 1967. évi törvény (159(I)/2002. sz. törvény) és a 2002-ben módosított, a fizetett éves szabadságról szóló 1967. évi törvény (169(I)/2002. sz. törvény). A vívmányok azonban 2002-től egy sor olyan jogszabályt vezettek be, amelyek ma már jelentős számú foglalkoztatási feltételt szabályoznak. Egyes esetekben az uniós vívmányok kedvezőbb feltételeket írtak elő, mint a kollektív szerződésekben megtárgyaltak (például éves szabadság).

A munkaügyi kapcsolatok jelenlegi rendszere 1960 után – Ciprus függetlenségének elnyerésének éve – jelentősen megszilárdult a két alapelv alapján: az önkéntesség és a háromoldalú együttműködés alapján. Ezen elvek alapján a kollektív tárgyalások hagyományosan vezető szerepet játszottak a munkaügyi kapcsolatok szabályozásában, a jogalkotás pedig másodlagos eszköz volt (lásd fent). Ugyanezen elvek mentén az állami beavatkozás általában a munkaügyi kapcsolatokba és különösen a foglalkoztatási feltételek kialakításába a lehető legkisebbre csökken. Ebben az összefüggésben az állam szerepe elsősorban közvetítő. A munkaügyi kapcsolatokról szóló törvénykönyvben (Κώδικας Βιομηχανικών Σχέσεων, IRC) a Munkaügyi Minisztérium Közvetítő Szolgálatán és a Társadalombiztosítási Szolgálaton (Υπουργείο Εργασίας και Κοινωνικών Ασφαλίσεων, MLSI) rendelkezéseinek megfelelően beavatkozik azokban az esetekben, amikor a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek közötti közvetlen kétoldalú tárgyalások során nem lehet megállapodásra jutni. A gazdasági tevékenység azon ágazataiban, ahol a szakszervezeti képviselet nincs vagy gyenge, az állam jogszabályok útján határozza meg az alapvető foglalkoztatási feltételek minimumszabályait, például a minimálbért és a munkaidőt bizonyos foglalkozások vagy gazdasági tevékenységi ágazatok esetében, például a kiskereskedelmi ágazatban. A csökkenő szakszervezeti sűrűség fényében és különösen a közelmúltbeli gazdasági válság fényében a szakszervezetek 2013 óta inkább támogatják az állami beavatkozást a minimális foglalkoztatási feltételek szabályozásába. Például 2016 áprilisában, a szállodaipar kollektív szerződésének megújítását követően a Képviselőház (Βουλή των Αντιπροσώπων) módosította a szállodákban dolgozó munkavállalók foglalkoztatási feltételeiről szóló rendeletet (Οι περί εργοδοτουμένων σε ξενοδοχεία (όροι υπηρεσίας) κανονισμοί) azáltal, hogy az ágazat valamennyi munkáltatóját arra kötelezte, hogy terjesszék ki a minimális jogosultságokat és juttatásokat a szállodai alkalmazottak számára, a kollektív szerződés hatályától függetlenül. Ez volt az ágazat szakszervezeteinek egyik fő követelése. Az építőipart érintő hasonló folyamat során az ágazati szociális partnerek 2019-ben megállapodásra jutottak az ágazat kollektív szerződésének megújításáról, beleértve az ágazat valamennyi munkavállalója számára minimális foglalkoztatási feltételeket meghatározó jogszabályok bevezetését. A foglalkoztatási minimumfeltételeket meghatározó bármely más jogi eszközzel ellentétben ez a 2020 májusában elfogadott jogszabály előírja e minimumfeltételek automatikus alakulását az ágazat kollektív szerződésének vonatkozó rendelkezéseivel összhangban. Ezek a fejlemények azt feltételezik, hogy a jövőben a szabályozó és jogalkotó hatóságokat gyakrabban kérik fel a minimális foglalkoztatási feltételeket szabályozó intézkedések elfogadására.

Valóban, 2021-ben és különösen 2022-ben jelentős változások történtek a munkaügyi jogszabályokban. E rövid időszak alatt a terhességi és szülési szabadságról szóló törvény, valamint a bérvédelemről szóló törvény módosítására került sor. Emellett új jogszabályt vezettek be az apasági szabadságról, a szülői felügyeletről, a vis maiorról és a rugalmas munkafeltételekről, amelyek a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló uniós irányelvvel való harmonizáció eredményeként jöttek létre. Ezt a törvényt 2022. december elején fogadták el, és hatályon kívül helyezte a szülői szabadságról, vis maiorról és apasági szabadságról szóló korábbi törvényeket. Emellett 2022-ben Cipruson első alkalommal zárult le a nemzeti minimálbér létrehozásáról szóló szociális párbeszéd is. A vonatkozó miniszteri rendelet 2023-ban lépett hatályba, de nagyon megosztó volt, mivel a szakszervezetek több szempontból is problémásnak tartották. Valójában a szakszervezeteknek számos oka volt az elégedetlenségre az elmúlt hónapokban. A problémás minimálbér-rendelet mellett számos különböző jelentőségű vita volt. Ezek a viták a következők: a szállodatulajdonosok nagy része még a törvény hatálybalépése után sem tartotta be a kollektív szerződést, mivel a szakszervezetek véleménye szerint a jelenlegi kormány rendelete, amely lehetővé tette a szállodatulajdonosok és más ágazatok munkáltatói számára, hogy egyre több harmadik országbeli munkavállalót alkalmazzanak, sértést okozott a kárhoz; a szociális párbeszéd eredményes folyamatát követően megalkotott távmunkáról szóló törvényjavaslat soha nem jutott el a képviselőházhoz a munkáltatói szervezetek beavatkozása miatt, amelyek kedvezőbb uniós irányelvet reméltek ebben a kérdésben; a munkáltatói szervezetek pedig elutasították, és a kormány vonakodott betartani a megélhetési költségek támogatásának (COLA) visszaállításáról szóló megállapodást, amely helyzet a Ciprusi Köztársaság történetének első általános sztrájkjához vezetett. Mindezek a viták még mindig folyamatban lévő és megoldatlan kérdések.