Kollektív tárgyalások Dániában

Dániában a munkaviszonnyal kapcsolatos valamennyi fontos kérdést, például a béreket, a munkakörülményeket, a képzést és a nyugdíjakat a szociális partnerek szabályozzák ismétlődő kollektív tárgyalások révén. A legfontosabb szintek az ágazati és vállalati szintek, amelyek a "központosított decentralizációnak" nevezett koordináció formájában lépnek kölcsönhatásba. A kollektív szerződések kötelező érvényűek.

A munkavállalók kollektív bértárgyalási lefedettsége, minden szinten

Megjegyzések: ECS, 10 alkalmazottat foglalkoztató > magánszektorbeli vállalatok (NACE B–S) – több válasz is lehetséges. SES, 10 alkalmazottat foglalkoztató vállalatok > (NACE B–SxO) – egyetlen válasz minden helyi egységre: az ilyen megállapodás hatálya alá tartozó munkavállalók több mint 50%-a [earn_ses10_01], [earn_ses14_01], [earn_ses18_01]; százalékos arány úgy számítva, hogy a kollektív bérszerződés hatálya alá tartozó helyi egységekben dolgozó munkavállalók számát elosztják a felmérés hatálya alá tartozó munkavállalók teljes létszámával. * Nemzeti adatok: a szám magában foglalja a magán- és az állami szektor lefedettségét – 74%, illetve 100%; Az idézett munkaerő-piaci jelentés a Dán Statisztikai Hivatal, az Eurostat, a különböző állami ügynökségek és a DA saját tagszervezeteinek adatain alapul. A kollektív tárgyalások lefedettségi aránya Dánia egyetlen másik magánszektorbeli munkáltatói szövetségének, az FA-nak az adatain is alapul. SES, Keresetszerkezeti felmérés.

A bérekre és a munkaidőre vonatkozó kollektív tárgyalások egyetlen fontos szintje az ágazati és a vállalati szint, amelyeket a központosított decentralizáció köt össze.

A kollektív tárgyalások szintjei, 2022

Artikuláció

A központi (azaz ágazati) szint és a helyi/vállalati szint közötti kapcsolatot az ágazat bérrendszere határozza meg. A minimálbér-rendszerben (amely a magánszektor 80%-át fedi le) csak a minimálbér-emeléseket számolják el központi szinten, míg a tényleges béremeléseket vállalati szinten tárgyalják meg. Így az ágazati megállapodásokban meghatározott minimálbér alig tükrözi a vállalatok reálbérszintjét. A bérek azonban az ágazattól vagy a vállalat piaci helyzetétől függően is változhatnak. A magánszektor fennmaradó 20%-át a rendes bérrendszer fedi le, amelyben minden fontos kérdést, például a béreket központi szinten rendezik. A normál bérrendszer szorosan kapcsolódik a közlekedési ágazathoz. A közszférában a hatóságok és a közszféra szakszervezeteinek nagy tárgyalási koalíciói között többnyire központi szinten folynak az alkudozások, és csak néhány megállapodást kell szervezeti szinten megkötni a hatóságok és a szakszervezetek között. Így a közszférában a bértárgyalások közelebb állnak a normál bérrendszerhez, mint a minimálbér-rendszerhez.

A kollektív tárgyalások a magán- és az állami szektorban az első negyedévben, januártól kezdődnek. A magánszektorban kötött megállapodást követően a vállalatokban megkezdődnek a tárgyalások. A kollektív szerződés érvényessége a gazdasági kilátásoktól függően mindig két és négy év között volt. Minél bizonytalanabb a kilátás, annál rövidebb az érvényességi idő. Az elmúlt két évtizedben a hároméves megállapodások voltak a normák. A magán- és a közszféra lépcsőzetes időközönként tárgyal, így tárgyalásaikra nem ugyanabban az évben kerül sor.

A fő mechanizmus a vertikális koordináció, amelyet Dániában centralizált decentralizációnak neveznek, és amelynek középpontjában az ágazati szint áll. A feldolgozóiparban az Ipari Megállapodás (Industriens Overenskomst) ütemet diktál a béremelések várható szintjét illetően (ha van ilyen), és a munkaerőpiac többi része követi az ebben a kérdésben megkötött megállapodást. Továbbá a magasabb szintű szakszervezetek/munkáltatói szervezetek és az alacsonyabb szintű szakszervezetek között bizonyos fokú koordináció folyik arról, hogy milyen reális bérelvárásokat kell bemutatni a tárgyalások során.

Dániában nincsenek kiterjesztési mechanizmusok a kollektív szerződések tekintetében.

A dán ütemmeghatározó ágazati kollektív szerződésben, a feldolgozóiparra vonatkozó ipari megállapodásban szerepel az ágazati megállapodástól való eltérés a munkaidő és a vállalati szintű továbbképzés tekintetében. Az eltéréshez mindkét fél egyetértése szükséges. Széles körben alkalmazzák a munkaidőről való helyi megállapodás lehetőségét. Egyébként a dán kollektív szerződések nem tartalmaznak eltérési mechanizmusokat.

Dániában a lejáró megállapodás felmondásának fő célja egy új megállapodás megtárgyalása. A gyakorlatban a megállapodást a szociális partnerek közötti alapmegállapodás rendelkezéseivel összhangban kell felmondani, még akkor is, ha a cél a korábbi megállapodás újratárgyalása. Ellenkező esetben a felek nem mentesülnének a korábbi megállapodás szerinti békekötelezettség alól, és nem tudnák szervezett fellépéssel fenyegetni az új változási igényeket.

A kollektív szerződés megkötésével a szociális partnerek megállapodnak egy békezáradékban is, amely a megállapodás megállapodás szerinti érvényességi ideje alatt létezik. A munkavállalókat békekötelezettség köti, és a kollektív szerződés időtartama alatt nem léphetnek sztrájkba. Ha ennek ellenére szervezett fellépést kezdeményeznek, és a hatályos kollektív szerződés megsértése miatt az ügy a Munkaügyi Bíróság elé kerül, bírságot kell fizetniük.

Dániában a munka világának minden aspektusa kollektív tárgyalások tárgyát képezi. A bérek és a munkaidő mellett a képzés, az egész életen át tartó tanulás, a továbbképzés, az apasági szabadság, az oktatási szabadság, a szünetek, a betegszabadság, a gyermek első betegnapja, az idősebb munkanapok (az idősebb alkalmazottak szabadnapjai), a stressz és a zaklatás szerepelnek a tárgyalások napirendjén. Az elmúlt két évtizedben a korábban jogszabályban szabályozott témákkal – mint például a szabadság, a stressz és a zaklatás – a kollektív szerződések rendelkezéseivel is foglalkoztak.