Észtország országprofilja a munkával töltött életszakaszában
Ez a profil az észt munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről és szabályozásokról.
Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.
2012 és 2022 között Észtország GDP-je jelentősen, 31,9%-kal nőtt, ami jóval meghaladja az ugyanezen időszakra vonatkozó uniós átlagot (15,29%). Ez idő alatt a teljes munkanélküliség 9,9%-ról 5,6%-ra csökkent (4,3 százalékpontos csökkenés). A legnagyobb mértékben a férfiak munkanélkülisége csökkent (4,8 százalékpont). 2012 és 2022 között valamennyi kategória foglalkoztatási adatai nőttek, és az uniós átlaghoz képest figyelemre méltó javulást mutattak: a fiatalok foglalkoztatási rátája mindössze 0,6 százalékponttal nőtt az EU-27-ben, míg Észtországban 3,8 százalékponttal nőtt. Míg azonban 2018-ig az összes foglalkoztatási adat folyamatosan nőtt, 2019-ben ezek a számok enyhén csökkentek (a nők kivételével). 2020-ban a GDP 3,2%-kal csökkent 2019-hez képest, ami kevesebb, mint az EU-27 6,2%-os csökkenése.
A munkaszerződésekről szóló törvény (Töölepinguseadus) szabályozza a magánszektorban fennálló munkaviszonyokat, a közszolgálatról szóló törvény (Avaliku teenistuse seadus) pedig a közszférát. 2009-ben hatályba lépett az új munkaszerződési törvény, 2013-ban pedig az új közszolgálati törvény. 2014 óta a foglalkoztatás minden formáját (fizetett vagy önkéntes) nyilvántartásba kell venni a foglalkoztatási nyilvántartásban.
munkaügyi kapcsolatokat a szakszervezetekről szóló törvény (Ametiühingute seadus), a munkavállalói vagyonkezelőkről szóló törvény (Töötajate usaldusisiku seadus), a kollektív munkaügyi vitarendezésről szóló törvény (Kollektiivse töötüli lahendamise seadus) és a kollektív szerződésekről szóló törvény (Kollektiivlepingu seadus)
Észtországban a jelenlegi munkaügyi kapcsolatok rendszerét az 1990-es évek elején fejlesztették ki. Bár sok minden megváltozott az évtizedek során, a kollektív tárgyalásokra és a kollektív vitarendezésre vonatkozó jogszabályokban csak néhány módosítás történt. Észtországban például 2007 óta kettős munkavállalói képviseleti csatorna működik: a munkavállalókat szakszervezet és/vagy munkavállalói vagyonkezelő képviselheti.
Észtországban a kollektív tárgyalások mindig decentralizáltak voltak, mivel többnyire vállalati szinten zajlanak. Ágazati szinten csak két ágazatban léteznek kollektív szerződések: a közlekedésben és az egészségügyben. Nemzeti szinten a minimálbérekről általában évente tárgyalnak az Észt Szakszervezeti Szövetség (Eesti Ametiühingute Keskliit, EAKL) és az Észt Munkaadók Szövetsége (Eesti Tööandjate Keskliit, ETKL). 2017-ben megállapodtak abban, hogy a 2019–2022-es időszakra vonatkozó nemzeti minimálbér-emelést évente a munkatermelékenység és a gazdasági növekedés alapján számítják ki. A kulturális dolgozók minimálbéréről évente tárgyal az Észt Munkavállalói Szakszervezetek Szövetsége (Teenistujate Ametiliitude Keskorganisatsioon, TALO) és a Kulturális Minisztérium (Kultuuriministeerium). Kiterjed minden felsőfokú végzettséggel rendelkező kulturális dolgozóra, aki felsőfokú végzettséget igénylő szakterületükön közintézményeknél, állami magánalapítványoknál és közjogi ügynökségeknél dolgozik, de a versenyszféra kulturális területére is ajánlott.
Ma Észtországban a szakszervezeti tagság szintje az egyik legalacsonyabb az EU-ban.
Észtországban általában működik a szociális párbeszéd (pl. a szociális partnerek részt vesznek a politikai döntéshozatalban, és tagjai a munka világával kapcsolatos főbb szervezetek felügyeleti szerveinek). Bár vannak olyan esetek, amikor a szociális partnerek nem teljesen elégedettek a kormánnyal való együttműködésükkel vagy azzal, hogy javaslataikat milyen mértékben veszik figyelembe, összességében részvételük általában jó, és meghallják a hangjukat.
2018-ban a miniszterelnök felkérésére a nemzeti szintű szociális partnerek és a kormány újraindította a háromoldalú szociális párbeszédet, és összegyűltek a munkaügyi, adózási és szociálpolitikai témák megvitatására. Hasonló találkozóra került sor 2020-ban. Ezek a találkozók jól szolgálták a céljukat, de rendszeres találkozókat alakítottak ki a szociális miniszterrel is.
A Covid19 nem volt jelentős hatással a munkaügyi kapcsolatokra. A találkozókat továbbra is tartották, és ütemezett tárgyalásokra került sor. A szociális párbeszéd erős volt a világjárvány idején: a szociális partnerekkel együttműködve kidolgozták a legfontosabb válságenyhítő intézkedéseket (azaz az ideiglenes bértámogatást, a munkavállalók táppénzhez való hozzájárulásának csökkentését), amelyek sikeresnek bizonyultak, és megmutatták a szociális partnerek együttműködési és kompromisszumkészségét, valamint a szociális párbeszéd fontosságát.
