Észtország országprofilja a munkával töltött életszakaszában
Ez a profil az észt munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről és szabályozásokról.
Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.
A munkaügyi kapcsolatok központi kérdése a munka és a foglalkoztatás kollektív irányítása. Ez a szakasz az észtországi kollektív tárgyalásokat vizsgálja.
Észtországban a kollektív tárgyalások nagyon decentralizáltak, és a kollektív tárgyalások domináns szintje a vállalati szint. Az aláírást követően a kollektív szerződések jogilag kötelező erejűek és egy évig érvényesek, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg. Észtországban csak két ágazat rendelkezik ágazati szintű kollektív szerződéssel: a közlekedés és az egészségügy. Nemzeti szinten csak a minimálbérekről tárgyalnak. A nemzeti minimálbérről 1992 óta a szociális partnerek – az EAKL és az ETKL kétoldalú találkozói révén – állapodnak meg, majd kormányrendelettel határozzák meg. A nemzeti havi minimálbér az 1999-es 79,90 euróról 2021-re 584 euróra emelkedett. Emellett 2001 óta nemzeti minimálbér-megállapodás van érvényben a közszféra kulturális dolgozói számára; erről a TALO és a Kulturális Minisztérium tárgyal.
A béreket általában a munkáltató és az egyes munkavállalók közötti kétoldalú tárgyalások során határozzák meg. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy Észtországban a kollektív szerződéseket leginkább a bérfeltételek meghatározására használják (93%) (Põldis és Proos, 2013).
A munkavállalók kollektív bértárgyalási lefedettsége, minden szinten
| % (year) | Source |
| 6.1 (2018) | OECD/AIAS ICTWSS database 2021 |
| 9 (2013) | European Company Survey 2013 |
| 6 (2019) | European Company Survey 2019 |
| 19 (2010)* | Structure of Earnings Survey 2010 |
| 20 (2014)* | Structure of Earnings Survey 2014 |
| 7 (2018)* | Structure of Earnings Survey 2018 |
| 18.6 (2015) | Estonian Work Life Survey 2015** |
Notes: * Percentage of employees working in local units where more than 50% of the employees are covered by a collective pay agreement against the total number of employees who participated in the survey. ** Including companies with more than five employees. Employees self-reported coverage. However, a remarkable share of employees did not know whether they were covered by an agreement (27.6%). OECD/AIAS ICTWSS, Organisation for Economic Co-operation and Development/Amsterdam Institute for Advanced Labour Studies Institutional Characteristics of Trade Unions, Wage Setting, State Intervention and Social Pacts.
Sources: Eurofound, European Company Survey 2013/2019 (including private sector companies with establishments with more than 10 employees (NACE codes B–S), the question in the survey was a multiple choice question and multiple responses were possible); Eurostat [earn_ses10_01], [earn_ses14_01], [earn_ses18_01] (including companies with more than 10 employees (NACE codes B–S, excluding O), with a single response for each local unit); OECD/AIAS ICTWSS database 2021.
In the 2009 Estonian Work Life Survey, 32.7% of employees stated that they were covered by a collective agreement, while 5.4% said that they did not know whether they were covered by a collective agreement or not. The survey also indicated that about 6% of companies had concluded a collective agreement. In 2015, the same survey showed that 18.6% of employees were covered by an agreement, while 27.6% did not know whether they were covered or not. In 2015, according to the 2015 Estonian Work Life Survey, 3.9% of companies had concluded an agreement. The differences in statistics (see the table above) may be explained by the fact that during the economic crisis many companies did not renew their collective agreements. In addition, an amendment to the Collective Agreements Act in 2012 allowed the unilateral ending of collective agreements.
A kollektív tárgyalások lefedettségére vonatkozó nemzeti adatok
| Level | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | Source(s) |
| Sectoral | 42,500* | 42,500* | 42,500* | 42,500* | 42,500* | n.a. | n.a. | n.a. | Põldis and Proos (2013), database of collective agreements |
| National | 560,500** | 564,600** | 567,900** | 581,000** | 583,600** | 591,400 | 594,000 | 598,300 | National-level minimum wage agreement, Statistics Estonia data for salaried employees |
Notes: * Sectoral collective agreements regulating passenger transport (covering 14,000 employees), freight transport (covering 3,500 employees) and healthcare workers (covering 25,000 employees). Some of the agreements have formally expired. However, according to the law, the employers and employees concerned are required to comply with the conditions of the agreement until it is terminated by one of the parties or until they reach a new agreement (hence a collective agreement with a specified term turns into an agreement with an unspecified term). ** The statutory minimum wage applies to all employees with an employment contract.
Észtországban a kollektív tárgyalások domináns szintje a bérek meghatározására, a munkaidő szabályozására vagy bármely más kérdésre vonatkozóan a vállalati szint. A munkaidőt azonban általában nem szabályozza kollektív szerződés. Ágazati és nemzeti szintű kollektív szerződések csak néhányan léteznek.
A kollektív tárgyalások szintjei, 2022
| National level (intersectoral) | Sectoral level | Company level | ||||
| Wages | Working time | Wages | Working time | Wages | Working time | |
| Principal or dominant level | x | |||||
| Important but not dominant level | ||||||
| Existing level | x | x | x | x | ||
Artikuláció
A nemzeti szintű kollektív szerződések (a minimálbér meghatározása) minden munkavállalóra vonatkoznak, az ágazati szintű megállapodások (Észtországban csak néhány) az ezekben az ágazatokban dolgozó valamennyi munkavállalóra, a vállalati szintű megállapodások pedig a vállalat minden alkalmazottjára. Így a vállalatra vonatkozhat ágazati szintű megállapodás, de saját kollektív szerződése is lehet.
Az ágazati és munkahelyi szintű alkudozással kapcsolatban nincs konkrét minta. A nemzeti minimálbér-tárgyalások általában nyáron kezdődnek a következő évre vonatkozó megállapodás megkötése érdekében.
Nincsenek konkrét koordinációs mechanizmusok.
A kollektív szerződésekről szóló törvény szerint a fizetés, a munkaidő vagy a szabadság feltételei meghosszabbított szerződések tárgyát képezhetik, és ezeket a szerződéseket a munkáltatók és a munkavállalók szakszervezeteinek vagy szövetségeinek, illetve a munkáltatói és munkavállalói szövetségeknek (azaz többmunkáltatós megállapodásoknak) köthetik meg. A gyakorlatban Észtországban ritkák a meghosszabbított szerződések. Jelenleg két ágazatban (közlekedés és egészségügy) vannak kiterjesztett ágazati kollektív szerződések, de csak az egyik a magánszektor kollektív szerződése. A kollektív szerződések kiterjesztésével kapcsolatban számos probléma merült fel, többek között a munkáltatói és munkavállalói szövetségek, a reprezentativitási kritériumok és az ellenőrzési mechanizmusok hiánya. 2018 januárjában a nemzeti szintű szociális partnerek helyes gyakorlatról szóló megállapodást kötöttek a kollektív szerződések kiterjesztéséről, amely meghatározza a szociális partnerek reprezentativitási kritériumait (lásd a "Reprezentativitás" szakaszt). 2021 novemberében hatályba léptek a kollektív szerződésekről szóló törvény módosításai, amelyek meghatározzák a kollektív szerződések kiterjesztésének kritériumait. A kollektív szerződések munkaidőre, pihenőidőre vagy bérre vonatkozó feltételeinek meghosszabbításáról a következők állapodhatnak meg:
szakszervezetek szövetsége vagy olyan iparági szakszervezet, amelynek tagjai az adott ágazatban dolgozók legalább 15%-át teszik ki, vagy amelynek legalább 500 tagja van
munkáltatók szövetsége vagy szövetsége, amelynek tagjai a kollektív szerződés kiterjesztett feltételének hatálya alá tartozó megfelelő iparági munkavállalók legalább 40%-át foglalkoztatják (beleértve azokat a vállalatokat is, amelyek nem tagok, de a megállapodást a vállalatukban végre kívánják hajtani)
A törvénymódosítást megelőzően összesen három ágazati (kiterjesztett) kollektív szerződés volt két ágazatban: egy az egészségügyben, kettő a közlekedésben (az egyik az áruszállításra, a másik a személyszállításra vonatkozott). A megállapított kritériumok miatt a törvénymódosítást követően az árufuvarozási megállapodás már nem volt érvényes, mivel az ágazati munkáltatói szervezet (Észt Autóipari Vállalkozások Szövetsége) tagjai az alágazati munkaerő mintegy 5%-át foglalkoztatják. Ezért az észt közlekedési és közúti dolgozók szakszervezetének vállalati szintű kollektív szerződéseket kellett kötnie.
A kollektív szerződésektől nem lehet eltérni. A munkaszerződésekről szóló törvény azonban eltérést ír elő a munkaidő-irányelv (2003/88/EK irányelv) alapján a törvény által meghatározott munkaidő-feltételek némelyikétől.
2012. május 1-jén az észt parlament elfogadta a kollektív szerződésekről szóló törvény módosításait, amelyek megállapítják a kollektív szerződésben részes felek jogát arra, hogy a kollektív szerződést annak lejártát követően egyoldalúan felmondják azt. Korábban a megállapodás automatikusan érvényben maradt az új megállapodás aláírásáig.
A kollektív szerződésről szóló törvény szerint a felek kötelesek a szerződés időtartama alatt betartani a kollektív szerződés feltételeit, és tartózkodni a kollektív szerződésben meghatározott feltételek módosítása céljából sztrájk vagy kizárás kihirdetésétől (békekötelezettség).
A kollektív munkaügyi vitarendezésről szóló törvény szerint a felek csak akkor jogosultak szervezett fellépést folytatni, ha a békekötelezettség nem áll fenn, és ha békéltető eljárást folytattak, de békéltetésre nem került sor.
