Franciaország munkával töltött országának profilja
Ez a profil a franciaországi munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről, szereplőkről és szabályozásokról.
Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.
A sztrájkjog minden munkavállalóra vonatkozik, ha szakszervezet is részt vesz benne. Bár nem kell mindenkinek, sőt a munkavállalók többségének sem részt vennie, az egyén csak akkor sztrájkolhat, ha akciója az országos sztrájkhoz kapcsolódik.
Ahhoz, hogy sztrájknak minősüljön, az akciónak három feltételnek kell megfelelnie.
Teljes munkabeszüntetéssel kell járnia.
Ennek magában kell foglalnia a munkaerővel való konzultációt.
A sztrájkolóknak olyan követeléseket kell benyújtaniuk, amelyek a foglalkoztatásuk feltételeivel kapcsolatosak (például bérekkel, munkakörülményekkel vagy szerkezetátalakítással kapcsolatban).
Ha a három feltétel nem teljesül, a sztrájk jogellenesnek minősül. A jogellenes sztrájkokban részt vevő munkavállalókat nem védik a sztrájktörvény, és szankcionálhatók vagy elbocsáthatók. A jogellenes sztrájkok közé tartoznak például a lassítások és a szabotázscselekmények, a munkaszerződés részét képező konkrét kötelezettséggel kapcsolatos sztrájkok (például ügyeleti ügyeleti), a vállalat ismételt blokádjai vagy megszállása kollektív munkabeszüntetés vagy munkavállalói konzultáció nélkül, valamint a vállalati szintű tisztán politikai sztrájkok.
A magánszektorban és a közszférában – a tömegközlekedés kivételével – a munkavállalók nem kötelesek tájékoztatni munkáltatójukat, vagy békés megállapodást kötelel. A sztrájk minimális vagy maximális időtartamára vonatkozóan sincs szabályozás. A vállalat helyiségeinek elfoglalása és a nem sztrájkolók munkavégzésének megakadályozása szintén jogellenes cselekmény.
Ha a sztrájk összhangban van a jogszabályokkal, a sztrájkban részt vevő sztrájkok védve vannak a szankcióktól és az elbocsátástól. A vezetőség megtarthatja a csatár fizetésének arányos részét és minden extra kifizetést, például az utazási költségek kompenzálását.
Dares (2023c) szerint a munkavállalók követelései a 2021-ben legalább egy sztrájk által érintett vállalatok 73%-ának fizetésére vonatkoztak. Ezt az okot adták meg leggyakrabban, és 25 százalékponttal magasabb volt, mint 2020-ban, amikor a bérigények relatív aránya megegyezett az előző 10 év átlagával (48%). A munkakörülményeket a vállalatok 31%-a említette 2021-ben, ami egy év alatt 7 százalékpontos növekedést jelent. A sztrájk harmadik leggyakoribb oka a foglalkoztatás volt (13%), ezt követte a munkaidő (11%), mindkét ok aránya hasonló volt 2020-hoz. A nyugdíjreformhoz kapcsolódó követeléseket 2021-ben a vállalatok 3%-a, az iparban pedig 23%-a fogalmazta meg.
A szervezett fellépés alakulása, 2011–2022
| 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | 2022 | |
| Working days lost per 1,000 employees | 77 | 60 | 79 | 81 | 69 | 131 | 71 | 107 | 161 | 67 | 58 | 99 |
| Percentage of companies that have experienced a strike | 1.8 | 1.3 | 1.2 | 1.4 | 1.3 | 1.4 | 1.9 | 1.5 | 2.5 | 1.2 | 1.6 | 2.4 |
| Percentage of employees working in companies that have experienced a strike | 25.7 | 23.9 | 24.4 | 23.0 | 24.4 | 26.0 | 24.0 | 23.4 | 24.9 | 18.2 | 20.5 | 25.2 |
Források: Dares, 2021b, 2023c; Merünk, 2024a
Kollektív vitarendezési mechanizmusok
A francia munka törvénykönyvének L2522. cikke szerint minden munkával kapcsolatos kollektív konfliktus békéltetés tárgyát képezheti. Ezért létezik a regionális egyeztető bizottságok hálózata és egy nemzeti egyeztetőbizottság (Commission nationale de conciliation). Ezeket a háromoldalú testületeket bármilyen kollektív konfliktus esetén fel lehet hívni. Összetételüket általában ágazati megállapodás határozza meg. Ezek a szervek vagy hatóságok közvetítői eljárást is indíthatnak a konfliktus megoldása érdekében (L2523-1. cikk).
Egyéni vitarendezési mechanizmusok
Az egyéni vitarendezés nagyon ritka Franciaországban. Ezzel a kérdéssel a munkaügyi bírósági rendszer közelmúltbeli reformjai foglalkoztak.
Alternatív vitarendezési mechanizmusok alkalmazása
A békéltetés és a közvetítés mechanizmusai nem kötelezőek, sőt ritkán alkalmazzák őket. Ezért nem állnak rendelkezésre statisztikák.
