Görögország háttere

Gazdasági és munkaerő-piaci környezet

A gazdasági válság kezdete óta a görög gazdaság recesszióban van, és magas a munkanélküliségi ráta.

2012 és 2022 között a görög bruttó hazai termék (GDP) 10,45%-kal nőtt, ami alacsonyabb az ugyanezen időszak 15,29%-os uniós átlagnövekedésénél. A munkanélküliségi adatok a 2012-es 24,8%-ról 2022-re 12,5%-ra csökkentek.

A GDP 2020-ban a világjárvány miatti 9%-os meredek, 9%-os visszaesése után az ország GDP-je 8,4%-kal nőtt 2021-ben. Ez a növekedés 2022-ben is folytatódott: a Görög Nemzeti Bank (Τράπεζα της Ελλάδος, ΤΤΕ) (2023) szerint a GDP 5,9%-kal nőtt 2022-ben.

Emellett az inflációs ráta 2022-ben is folytatta emelkedő tendenciáját: az éves átlagos fogyasztói árindex (CPI) 2022-ben 9,6%-kal nőtt 2021-hez képest (2021-ben a növekedés 1,2% volt 2020-hoz képest); Elstat, 2023).

A 2022. decemberi fogyasztói árindex 7,2%-kal nőtt a 2021. decemberi megfelelő fogyasztói árindexhez képest, míg a 2021 és 2020 között regisztrált növekedés 5,1% volt.

A munkanélküliségi ráta 2022 második negyedévében elérte a 12,4%-ot, ami csökkenést jelent az előző év azonos negyedévéhez (2021 második negyedéve) képest, amikor 15,8% volt (Elstat, 2022).

Jogi háttér

Görögországban nincs egyetlen átfogó munkajog vagy kódex, amely szabályozná az egyéni munkaügyi kapcsolatokat. Ehelyett számos különböző törvény és munkaügyi szabályozás létezik. 2010 és 2013 között a mentőprogram, valamint a görög kormány és a trojka (a Nemzetközi Valutaalap, az EU és az Európai Központi Bank (EKB)) által aláírt memorandum végrehajtása eredményeként több mint 28 új jogszabályt vezettek be a munkaügyi kapcsolatok területén. Az új jogszabály célja "strukturális reformok" bevezetése volt a munkaerőpiacon, elsősorban a munkaerőköltségek drasztikus csökkentése és a munka rugalmasságának széles körű megvalósítása révén. Ezenkívül az 1876/90. sz. törvény elfogadását követően jelentős reformokat vezettek be a kollektív tárgyalási rendszerben. 2010-től kezdve számos jogalkotási beavatkozásra került sor a kollektív tárgyalások "decentralizációjára" (3899/2010., 4024/2011., 4046/2012., 4093/2012. és 4172/2013. sz. törvény).

2018. augusztus 20-án, a végleges jogszabály (4512/2018. és 4549/2018. sz. törvény) elfogadása és a célkitűzések elérése után az intézmények (az EU, az EKB és az Európai Stabilitási Mechanizmus) hivatalosan lezárták a pénzügyi támogatási programot, és az ország visszanyerte bizonyos mértékű költségvetési autonómiáját. A kormány két fontos munkaügyi reformot vezetett be, amelyek jelentősen megváltoztatták a kollektív tárgyalási rendszert és a minimálbér meghatározását.

A Munkaügyi és Szociális Biztonsági Minisztérium (a továbbiakban: Munkaügyi Minisztérium) 32921/2175/13-6-2018. sz. rendelete visszaállította az ágazati kollektív szerződések kiterjesztési mechanizmusát és a kedvezmény elvét.

A 4564/2018. sz. törvény bevezette a minimálbér meghatározására szolgáló új mechanizmus alkalmazását, amelyet eredetileg a 4172/2013. sz. törvény vezetett be (103. cikk). A szakszervezetek működését és alapvető jogait (elismerésüket, reprezentativitásuk és sztrájkjogukat) a ma is hatályban lévő 1264/1982. sz. törvény határozza meg, az évek során néhány kisebb módosítással.

A munkáltatói képviseletre vonatkozóan nincs külön jogszabály. A kollektív tárgyalásokról szóló törvény (1876/1990. sz. törvény) olyan szélesebb képviselettel rendelkező munkáltatói szervezetekre vonatkozik, amelyek a területükön megállapodásokat köthetnek.

Az ágazati kollektív szerződések kiterjesztési mechanizmusáról és a kedvezményesség elvéről szóló új jogszabály megköveteli, hogy a kollektív szerződések kiterjesztéséhez az aláíró munkáltatók az ágazat munkavállalóinak legalább 51%-át képviseljék.

2019 októberében a 4635/2019. sz. törvény néhány változtatást vezetett be az ágazati kollektív szerződések kiterjesztése, a választottbírósági mechanizmus, valamint a szakszervezetek és munkáltatói szervezetek nyilvántartásának létrehozása tekintetében.

2020 folyamán munkaügyi jogszabályokat vezettek be a COVID-19 világjárvány kezelésére vonatkozóan.

2021-ben a 4808/2021. sz. törvény számos fontos változást vezetett be az egyéni munkaviszonyokban. Ezek a következők voltak:

• digitális foglalkoztatási kártya bevezetése

• a görög munkaügyi felügyelőség (Επιθεωρηση Εργασίας, SEPE) független munkaügyi felügyeleti hatóságként történő létrehozása

• a munka és a családi élet közötti egyensúlyt biztosító intézkedések végrehajtása (új szabadságformák bevezetése vagy a korábban megállapított szabadságformák módosítása)

• a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkahelyi erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló 190. számú egyezményének, valamint az ilyen erőszak és zaklatás megelőzését célzó intézkedésekről szóló 4808/2021. sz. törvénynek az elfogadása

• a távmunkára vonatkozó intézkedések végrehajtása és a távmunkát végzők kijelentkezéshez való joga

• a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek nyilvántartására szolgáló elektronikus nyilvántartás létrehozása

• a munkaidő-beosztásra vonatkozó új rendeletek elfogadása

• a sztrájkjogra vonatkozó szabályok és szabályok módosításainak végrehajtása

2022-ben a 4921/2022. sz. törvény átnevezte a Görög Munkaerő-foglalkoztatási Szervezetet (Ελληνικός Οργανισμός Απασχόλησης Εργατικού Δυναμικού, OAED) Állami Foglalkoztatási Szolgálatra (Δημόσια Υπηρεσία Απασχόλησης, DYPA). Az új törvény számos változást irányzott elő az új szolgáltatás adminisztrációjában, szervezésében és működtetésében.

Végül 2022 decemberében a 80. sz. elnöki rendelet (Kormányzati Közlöny 222/2022.12.4.) egyetlen szövegben kodifikálta az egyéni munkajog addig hatályos rendelkezéseit: az Egyéni Munkajogi Törvénykönyvben (összesen 357 cikk, 132 oldal). Ez az egységes szerkezetbe foglalás nem váltotta fel a meglévő jogszabályokat és ítélkezési gyakorlatot; ehelyett egyetlen szövegbe foglalta össze a munkáltatók és a munkavállalók egyéni munkajogi jogait és kötelezettségeit.

A munkaügyi kapcsolatok kontextusa

1990-ig a kollektív tárgyalásokat nagyon erős állami beavatkozás és központosítás jellemezte a bérek meghatározásában, valamint a munkakörülmények és -jogok alakításában mind nemzeti, mind ágazati szinten (3239/1955. sz. törvény).

1990 és 2010 között a tárgyalások keretét az 1876/90. sz. törvény biztosította, amely bevezette a szabad kollektív tárgyalási rendszert, amelyben fontos szerepet játszottak a közvetítési és választottbírósági eljárások (amelyeket egy független szerv, nevezetesen a Közvetítői és Választottbírósági Szervezet (Οργανισμός Μεσολάβησησης και Διαιτησίας, OMED) biztosítottak.

Görögországban a kollektív tárgyalások fő szintjei a nemzeti szintek, amelyek az egész gazdaságot lefedik; ágazati/foglalkozási szint, amely az ágazatok és foglalkozások többségét lefedi; és vállalati szinten. E struktúra keretében a nemzeti szintű tárgyalások eredményeként létrejött az Országos Általános Kollektív Szerződés (Εθνική Γενική Συλλογική Σύμβαση Εργασίας, EGSSE), amely meghatározta a nemzeti minimálbért, és más tágabb kérdésekkel, például szabadsággal és képzéssel foglalkozott. Ugyanakkor az ágazati/foglalkozási szinten, majd vállalati szinten folytatott alkudozás erre az alapra épült a jobb fizetés és feltételek biztosítása érdekében.

Ezt a szerkezetet a 2010 elején bevezetett intézkedések alapvetően megváltoztatták. Egymást követő jogalkotási beavatkozások (3899/2010., 4024/2011., 4046/2012., 4093/2012. és 4172/2013. sz. törvények) révén a következő változások történtek a rendszerben: Az EGSEE és az ágazati kollektív szerződések csak a tagokra vonatkoztak; a kollektív szerződések kiterjesztésének mechanizmusát eltörölték; a vállalati alapú megállapodásokat prioritásként kellett végrehajtani; a választottbírósági mechanizmust (OMED) csak akkor lehetett alkalmazni, ha a munkáltatók és a munkavállalók beleegyeztek. Ezt a végső rendelkezést 2014-ben visszavonták, miután az Államtanács olyan határozatot hozott, amely visszaállította az egyoldalú fellebbezés jogát a választottbírósági eljárások egyoldalú fellebbezésére, de egy új rendelet (4303/2014. sz. törvény) egy sor előfeltételt állapított meg a választottbírósági rendszer használatára vonatkozóan, amelyek valójában megnehezítik a választottbírósági eljárás lefolytatását.

Ezenkívül a 4046/12. sz. törvény értelmében az összes kollektív szerződés nem lehet érvényes három évnél tovább (maximum). A megállapodás lejárta után csak három hónap áll rendelkezésre a megújításáról szóló tárgyalásokra.

Emellett a nemzeti szociális partnerek már nem tudnak egyetemesen alkalmazandó nemzeti minimálbért meghatározni az európai strukturális és átfogó foglalkoztatási központon keresztül. Az új jogszabályok (4093/2012. és 4172/2012. sz. törvények) a görög kormányt kizárólagos hatáskörrel ruházták fel erre; csak konzultálnia kell a szociális partnerekkel. A görög munkaügyi kapcsolatok rendszerében bekövetkezett alapvető változás hatással volt a kollektív tárgyalások lefedettségére az országban, és úgy tűnik, hogy a lefedettség meredeken csökken.

2018-ban két új intézkedés változtatta meg a munkaügyi kapcsolatok kontextusát. Először is, 2018 augusztusában olyan jogszabályt fogadtak el, amely visszaállította az ágazati kollektív szerződések meghosszabbítási mechanizmusait, és újra bevezette a kedvezmény elvét. Ezt a két elvet 2010 és 2011 óta eltörölték (a 3845/2010. és a 4024/2011. sz. törvény a kedvezményesség elvéről, valamint a 4024/2011. sz. törvény a meghosszabbítási mechanizmusról). Emellett 2018 augusztusától az év végéig 10 meglévő országos ágazati kollektív szerződést nyilvánítottak kötelezővé minden munkáltató számára. A Munkaügyi Minisztérium szerint ezek a megállapodások körülbelül 191 000 alkalmazottra vonatkoznak.

Másodszor, 2018-ban először alkalmazták a minimálbér meghatározásának új mechanizmusát, amelyet eredetileg a 4172/2013. sz. törvény (103. cikk) vezetett be, majd 2018 júniusában a 4564/2018. sz. törvénnyel módosítottak. A 2018 augusztusától 2019 januárjáig tartó konzultációs folyamat konkrét dátumait törvénybe iktatták. A cél az volt, hogy az új minimálbér 2019. február 1-jén léphessen hatályba. A mechanizmus a minimálbér meghatározására irányuló lépésről lépésre történő konzultáció kidolgozását írja elő, a kormány, a szociális partnerek és a szakosodott tudományos testületek, kutatóintézetek és szakértők bevonásával. A folyamat 2019. január végén zárult le, és 2019. február 1-jén új minimálbért vezettek be. Ez a szabályozási mód felváltja a minimálbér kollektív szerződéssel történő meghatározását, amelyet 2012-ben, a minimálbér csökkentésével töröltek el.