Szervezett fellépés és viták Magyarországon

Magyarország Alaptörvénye 2011. április 25-én biztosítja a munkavállalók, a munkáltatók és szervezeteik számára a kollektív tárgyaláshoz való jogot, valamint az érdekeik védelmében kollektív fellépés jogát, beleértve a munkavégzés megszüntetésének jogát is (XVII. cikk 2. §).

Míg a munkavállalók vagy szervezeteik által kezdeményezett sztrájkokat, különösen a sztrájkokat meglehetősen részletesen szabályozzák, a jogszabályok hallgatnak a munkáltatók lehető legnyilvánvalóbb sztrájkjáról: a kizárásról.

A sztrájkjogot az 1989. évi VII. törvény szabályozza. A sztrájkjogot az egyes munkavállalók saját követeléseik érvényesítése érdekében garantálják, míg a szolidaritási sztrájk szervezésének jogát csak a szakszervezetek kapják meg. Főszabályként csak akkor lehet sztrájkot kiírni, ha legalább hét napig megpróbálták feloldani az ellentétes érdekeket (2. cikk).

A sztrájkjog birtoklására és gyakorlására vonatkozóan is vannak bizonyos korlátozások. A bűnüldöző szervek, a fegyveres erők vagy az igazságszolgáltatás személyzete nem kap sztrájkjogot. A közigazgatásban dolgozó köztisztviselők sztrájkjoggal rendelkeznek, de azt csak a kormány és az érintett szakszervezetek közötti megállapodásban rögzített külön szabályok szerint gyakorolhatják.

Az 1989. évi VII. törvény felsorolja azokat a körülményeket, amikor a sztrájk jogellenes (3. cikk).

Az alapvető közérdekű tevékenységek – különösen a tömegközlekedés, a távközlés, a villamosenergia-, a víz-, a gáz- és egyéb energiaellátás – esetében a sztrájkjog csak annyiban gyakorolható, amennyiben az nem akadályozza az elegendőnek ítélt szintű szolgáltatásnyújtást. A "megfelelő szint" egy országgyűlési törvényben határozható meg (a VII. törvény 2010. és 2012. évi módosítása szerint), ami egyes területeken már meg is történt. Ezek a szabályozások erősen korlátozzák a sztrájkjogot bizonyos közszolgáltatásokban.

A sztrájkok egyéb formái (a sztrájkok kivételével) sokkal gyakoribbak Magyarországon, mint például a tiltakozó gyűlések és tiltakozó gyűlések, tüntetések, petíciók és aláírásgyűjtés. Az első kettőt a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény szabályozza. Ez az új törvény szigorúbb, mint elődje: a tüntetéseket hónapokkal előre be kell jelenteni, és a rendőrség viszonylag széles mérlegelési jogkört kap a gyülekezések betiltásával kapcsolatban. A panaszokat és a közérdekű bejelentéseket (whistleblowing) a 2013. évi CLXV. törvény szabályozta a 2023. évi megerősített XXV. törvénnyel való felváltásáig. A petíciókat és az aláírásgyűjtést a népszavazásról, az európai kezdeményezésekről és a népszavazás eljárásáról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény szabályozza.

A szervezett fellépés alakulása, 2013–2021

Megjegyzés: n.a., nem elérhető.

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, 2022.

Kollektív vitarendezési mechanizmusok

A kollektív vitarendezési mechanizmusokat a Munka Törvénykönyve szabályozza (2012. évi I. törvény, 291–293. §).

Fontos megjegyezni, hogy a Munka Törvénykönyve a "kollektív munkaügyi viták" kifejezést használja, amelyet úgy értelmeznek, hogy az kizárólag a kollektív érdekvitákra vonatkozik.

vitás felek rendezésére a munkáltató és az üzemi tanács, illetve a munkáltató és a szakszervezet ad hoc egyeztető bizottságot hozhat létre(lásd még a "Munkahelyi szintű munkavállalói képviselet" részt). Az üzemi szerződés vagy a kollektív szerződés rendelkezhet állandó békéltető bizottságról is.

Az egyeztetőbizottság a munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet által delegált egyenlő számú tagból, valamint egy független elnökből áll. A munkáltató és az üzemi tanács/szakszervezet előzetesen írásban megállapodhat a bizottság döntésének betartásáról. Ebben az esetben a bizottság döntése kötelező erejű. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata a döntő.

A Munka Törvénykönyvében (236. cikk (4) bekezdés és 263. cikk) meghatározott egyes kollektív jogvitákat választottbírónak kell eldöntenie.

2016 novembere óta lehetőség van arra, hogy az MTVSZ-t – mint alternatív vitarendező testületet – a vitában részt vevő felek felkérjék (békéltetés vagy közvetítés útján) vagy választottbírósági eljárásra.

Egyéni vitarendezési mechanizmusok

A munka törvénykönyve (285. cikk) szerint a fő egyéni vitarendezési szervek a bíróságok. Az egyes munkaügyi jogvitákat különös hatáskörű bíróságok, nevezetesen a közigazgatási és munkaügyi bíróságok döntik el (amelyek kerületi bírósági szinten működnek, de csak a megyeszékhelyeken működnek). Ezek a bíróságok elsőfokot biztosítanak, míg a nem rendezett ügyeket másodfokon a polgári bíróságok elé terjesztik.

Alternatív vitarendezési mechanizmusok alkalmazása

Az MTVSZ a kollektív, nem pedig az egyéni vitákért felelős. Az MTVSZ megalapítása mögött azonban kifejezetten az állt, hogy lehetőséget biztosítson arra, hogy az egyéni vitákat lehetőség szerint kollektív vitává alakítsák, több egyedi vitát egy kérdés körül konszolidálva.

Vitarendezési mechanizmusok alkalmazása, 2014–2021

Megjegyzés: *A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 2018. január 1-jei hatályú változásai jelentősen szűkítették a munkaügyi jogviták besorolását, amelyek csökkentették a munkaügyi jogviták számát. ** A munkaügyi bíróságok 2020. március 31-i megszűnése miatt a 2020. évi számok nem hasonlíthatók össze az előző és az azt követő évek megfelelő számokkal. n.a., nem áll rendelkezésre.

Forrás: Nemzeti Bírósági Hivatal, 2022