Olaszország háttere

Nota di Aggiornamento al Documento di Economia e Finanzafűzött 2022. évi aktualizált feljegyzésaz olasz gazdaságra és államháztartásra vonatkozó, a jelenlegi jogszabályok szerinti jelenlegi tendenciák és előrejelzések elemzésére korlátozódik. A vártnál hat negyedévben tapasztaltnál nagyobb növekedés után, amely 2022 második negyedévében a bruttó hazai terméket (GDP) a 2019. évi (a COVID-19 világjárvány előtti év) átlaga fölé emelte, a gazdasági kilátások 2022 szeptemberében kedvezőtlenebbnek tűntek. A világgazdaság és az európai gazdaság markáns lassuláson megy keresztül. Az expanzív konjunktúraciklus esetleges megfordulásának jelei az emelkedő energiaárak, az emelkedő inflációra adott válaszként a kamatlábak hirtelen emelkedése és a geopolitikai helyzet adhatók. 2022-ben az árak megugrása soha nem látott mértékben növelte az energiaimport költségeit Olaszországban, ami közel 10 év megszakítás nélküli többlet után hiányba taszította a külkereskedelmi mérleget. Ugyanakkor az infláció emelkedése hozzájárult az adóbevételek becsültnél jóval magasabb növekedéséhez; A megtermelt többletbevételt a kormány az energiaárak emelkedésének a háztartásokra és a vállalkozásokra gyakorolt hatásának enyhítésére használta fel. A kormány által 2022-ben elfogadott intézkedések támogatták az ország gazdaságát. A Nemzetközi Valutaalap szerint 2022 végére az egy főre jutó GDP 3,7%-kal nőtt a 2021-es 7%-ról. A pozitív bevételi teljesítmény és az állami kiadások mérséklődése következtében a GDP-hez viszonyított államháztartási hiány a 2021. évi 9%-ról 2022-re 7,9%-ra csökkent.

Az olasz munkajog forrásai két csoportra oszthatók: jogalkotási forrásokra (európai, nemzeti és regionális) és nemzeti kollektív szerződésekre (NCBA). Az ítélkezési gyakorlat és a Nemzeti Munkaügyi Felügyelőség utasításai jelentős hatással lehetnek a munkaügyi kapcsolatok kezelésére.

A munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatokat elsősorban a törvények, az NCBA-k és a decentralizált kollektív szerződések (DCBA) szabályozzák, így a konkrét kérdéseket egyéni munkaszerződések rendezik.

A munkaügyi és munkaügyi kapcsolatokkal foglalkozó legjelentősebb jogforrások a következők:

• az olasz alkotmány (1., 3., 4., 35–41., 45., 46. és 99. cikk)

• a munkavállalók statútuma (300/1970. sz. törvény), amelynek hat címe a következő témákkal foglalkozik: a munkavállalók szabadsága és méltósága, szakszervezeti szabadság, szakszervezeti tevékenységek, vegyes és általános rendelkezések, elhelyezési szabályok, záró és büntetőjogi rendelkezések

• A kollektív szerződésekről és a munkaügyi kapcsolatok rendszeréről szóló 1993., 2009., 2011., 2013., 2014. és 2018. évi keretmegállapodások (jegyzőkönyvek és egységes szerkezetbe foglalt szövegek)

• az egyéni elbocsátásra vonatkozó szabályok (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 18. cikke, 604/1966., 92/2012. és 23/2015. sz. törvény)

• a csoportos elbocsátásra vonatkozó szabályok (223/1991., 92/2012., 23/2015. sz. törvény)

• a foglalkoztatásról szóló törvény (a 2014 és 2016 között több jogalkotási intézkedés elfogadásával végrehajtott munkajogi reform: 22/2015., 23/2015., 80/2015., 81/2015., 148/2015., 149/2015., 150/2015., 151/2015., 185/2016. sz. törvény), amely szabályozza az egyéni és kollektív elbocsátásokat, a rugalmas munkafeltételeket, a szociális védőhálókat stb.

• munkaidő-szabályozás (66/2003. sz. törvény)

• a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló egységes szerkezetbe foglalt szöveg (81/2008. sz. törvény)

• Az (EU) 2019/1152 irányelv végrehajtásáról szóló 104/2022. sz. törvény, valamint a munkáltatók számára a munkaszerződésben nyújtandó tájékoztatással kapcsolatos új kötelezettségek bevezetése

• 215/2003. és 216/2003. sz. törvény a nemen, fajon, etnikai származáson, valamint a foglalkoztatási és munkakörülmények terén történő hátrányos megkülönböztetés megelőzését célzó intézkedések bevezetéséről

Olaszországban a munkaügyi kapcsolatokat és a kollektív tárgyalási rendszert nem a törvényhozás szabályozza. A szakszervezetekre, valamint a munkáltatói képviseletre és reprezentativitásra vonatkozó szabályozás Olaszországban szinte nem létezik. A szakszervezetközi rendszer (ordinamento intersindacale) lehetővé teszi a munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó szabályozás alkalmazásának az olasz munkaügyi kapcsolatok rendszerének dinamikájára gyakorolt hatását. A szakszervezeti rendszer szabályait konföderációs megállapodások, keretmegállapodások, jegyzőkönyvek, rendeletek stb. határozzák meg. Ezeket kétoldalúan, a munkavállalók és a munkáltatók szövetségei írhatják alá, vagy háromoldalúan, ha a kormány részt vesz benne. Itt meg kell említeni a szakszervezeti képviseletről szóló egységes szerkezetbe foglalt szöveget (TU 2014), amely az Olasz Iparszövetség (Confederazione Generale dell'Industria Italiana, Confindustria) és az Olasz Általános Munkaügyi Szövetség (Confederazione Generale Italiana del Lavoro, CGIL), a Munkavállalók Olasz Szövetsége (Confederazione Italiana Sindacati Lavoratori, CISL) és az Olasz Munkavállalók Szakszervezete (Unione Italiana del Lavoro, UIL).

Az olasz munkaügyi kapcsolatokat és kollektív tárgyalási rendszert hagyományosan az NCBA-k szabályozzák. Ez a rendszer a fő szakszervezetek (CGIL, CISL és UIL) közötti hatalmi egyensúlyokon alapul – vagyis az olaszországi gazdasági ágazatok munkavállalóit képviselő konföderációs szakszervezeteken, amelyek az iparágak közötti kollektív tárgyalási folyamatokat vezetik. A három szakszervezet létrehozásakor, fejlődésénél és országos megalapításakor igazodtak az Olaszország három domináns politikai erejéhez és ideológiai hagyományához (azaz a marxista/szocialista, a keresztény és a republikánus hagyományokhoz). Az idők során, a tömegpártok válsága és az erős politikai ideológia miatt a három konföderációs szakszervezet lehetővé tette, hogy különböző ideológiák éljenek egymás mellett, bár eredeti identitásuk részben megmaradt.

Az olaszországi munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó szabályok formalizálásának szükségessége két okból merült fel: egyrészt az autonóm szakszervezetek és militáns csoportok megjelenése miatt, amelyek aláásták a három konföderáció hegemón pozícióját, másrészt a konföderációk közötti jelentős ideológiai konfliktusok elhalványulása miatt. Az olasz munkaügyi kapcsolatok rendszere elkezdte kidolgozni saját szabályozását, amelyet konföderációs megállapodások, keretmegállapodások, jegyzőkönyvek stb. tartalmaznak.

Az olasz munkaügyi kapcsolatok kerete az elmúlt években számos változáson ment keresztül a decentralizált alkudozás jelentőségének növelése, valamint a bérek és a termelékenység közötti szorosabb kapcsolat megteremtése érdekében.

2018-ban a Confindustria, a fő munkáltatói szövetség, valamint a CGIL, a CISL és az UIL iparágak közötti megállapodást kötött a tárgyalási rendszerről (2018. március 9-i gyárpaktum (Patto della Fabbrica)). A megállapodás célja, hogy kísérje a gyártás és a szolgáltatások átalakítását és digitalizálását, hangsúlyt fektetve a hatékonyságra és a részvételre. A megállapodás iránymutatásokat vezet be a munkaügyi kapcsolatok tartalmára és intézményeire, valamint néhány kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésre vonatkozóan, amelyekről a jövőbeni megállapodásokról tárgyalni kell. Különösen a reprezentativitás tanúsítására terjed ki, és kiemeli, hogy a megállapodást ki kell terjeszteni a munkáltatói szervezetekre. A megállapodás megerősíti a tárgyalási rendszer kétszintű struktúráját is, amelyben az NCBA-k a fő pillér, a DCBA-k pedig a konkrét vállalati szintű gyakorlatok és igények támogatására szolgáló eszközök, és számos olyan kérdést határoz meg, amelyekkel a jövőbeni tárgyalások foglalkozni fognak, mint például a szerződéses jólét; képzés és készségfejlesztés; az egészség és a biztonság, mint a részvételen alapuló munkaügyi kapcsolatok fejlesztésének kiemelt területe; aktív munkaerő-piaci politikák a befogadóbb és dinamikusabb munkaerőpiac biztosítása érdekében; és részvételi gyakorlatok, különösen az innovatív munkaszervezési minták, amelyeket a DCBA-knak elő kell mozdítaniuk. 2018 decemberében egy végrehajtási megállapodás született az egészségvédelmi és biztonsági kérdésekről.

Érdemes megemlíteni a Nemzeti Gazdasági és Munkaügyi Tanács (Consiglio Nazionale dell'Economia e del Lavoro, CNEL) által az egyes NCBA-khoz rendelt egyedi alfanumerikus kód újdonságát. A 120/2020. sz. törvénnyé módosított 76/2020. sz. törvényerejű rendelet 16. negyedéves cikke előírta, hogy a munkáltatónak a munkavállalóra vonatkozó NCBA-val kapcsolatos adatokat a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztériumhoz intézett kötelező közleményeiben, valamint az Országos Társadalombiztosítási Intézet (INPS) havi jelentéseiben fel kell tüntetnie, a CNEL által a szerződésnek a CNEL archívumához való hozzáadásakor hozzárendelt egyedi alfanumerikus kód segítségével. Az INPS 2021. november 12-i 170. sz. körlevele tájékoztatást nyújtott az adatoknak az Uniemens áramláson keresztüli továbbításáról, amelyet a CNEL által kiosztott egyedi alfanumerikus kód segített elő. A 2022. februári munkáltatói nyilatkozattól kezdve az adatok továbbítása kizárólag a CNEL kódon keresztül történik. Kivételt képeznek a mezőgazdasági és háztartási munkaágazatra vonatkozó kollektív szerződések, amelyek esetében a munkáltatók INPS-szel való kommunikációja más információáramláson keresztül is zajlik, és amelyek esetében az Uniemens forrásinformációi ezért részlegesek. Ez lehetővé teszi, hogy nagyon pontos adatokat kapjunk az NBA-k adózási célú alkalmazásáról.

A Covid19-világjárvány megnehezítette a kollektív tárgyalásokat, különösen annak gazdasági hatása és a helyreállítás körüli bizonytalanság miatt. Az ágazati megállapodások megújításáról szóló tárgyalások azonban folytatódtak, és megállapodások születtek. Egyes esetekben a béremeléseket a megállapodások időtartamára ütemezték be, hogy figyelembe vegyék a várható fellendülési időszakot.

2020 márciusa óta a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium, az Országos Munkahelyi Balesetbiztosítási Intézet (INAIL) és a szociális partnerek közötti megbeszélések eredményeként közös jegyzőkönyv született a COVID-19 munkahelyi terjedésének leküzdésére és megfékezésére irányuló intézkedésekről, amelyet többször módosítottak és végrehajtottak. A jegyzőkönyv és annak későbbi frissítései, amelyek a 81/2008. sz. törvényben (a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló egységes szerkezetbe foglalt szöveg) meghatározott elveket dolgozzák ki, referenciakeretet biztosítanak a vállalati szintű egészségvédelmi és biztonsági protokollok kialakításához.

Bevezették a munkavállalók kötelező COVID-19 elleni védőoltását. 2021-ben a vállalati helyiségekbe való belépés feltétele a "zöld igazolvány" – azaz a Covid19-ből való felgyógyulásról szóló igazolás – megléte. 2022 elején minden 50 éves vagy annál idősebb köz- és magánmunkavállalónak szüksége volt a megerősített "zöld igazolványra" – vagyis annak igazolására, hogy birtokosa befejezte az oltási ciklust – a munkahelyére való belépéshez. Ugyanez az általános kötelezettség – az 50 éves korhatár nélkül – a Covid19-fertőzés által "veszélyeztetettnek" tekintett munkavállalók bizonyos kategóriáira is vonatkozott, nevezetesen az állami és magán egészségügyi ágazatban dolgozókra (orvosok, ápolók és egyéb alkalmazottak); a Residenze Sanitarie Assistenziali (nem önellátó idősek és fogyatékkal élők szociálegészségügyi bentlakásos intézményei) dolgozói; iskolai dolgozók (minden szintű magán- és állami iskolában, egyetemeken és képzési intézményekben); valamint a védelemmel, a biztonsággal és a közmentési ágazatban dolgozókkal. Pénzbírságot szabtak ki azokra a munkavállalókra, akik nem tartották be az oltási követelményeket. Ezenkívül a szabályokat be nem tartó munkavállalókat igazságtalanul távol lévőnek tekintették, de fegyelmi következmények nélkül, és joguk volt megtartani munkahelyüket mindaddig, amíg be nem mutatják a "zöld igazolványt". A munkáltatóknak nem kellett fizetniük a munkavállalóknak az indokolatlan távollét napjaiért. 2022. június 15-ig a munkáltatók a kötelező védőoltás be nem tartása miatti öt nap indokolatlan távollétet követően a helyettesítésükre kötött munkaszerződés időtartamára, legfeljebb 10 munkanapra felfüggeszthetik a munkavállalót a szolgálatból, és 2022. június 15-ig megújítható. 2022. június 15-én a munkavállalók szinte valamennyi fenti kategóriája esetében eltörölték a munkahelyre való belépéshez szükséges védőoltási kötelezettséget, kivéve az egészségügyi dolgozókat és a Residenze Sanitarie Assistenzialiban foglalkoztatott munkavállalókat, akik esetében a követelmény 2022. november 1-jén lejárt.

A COVID-19 világjárvány felgyorsította a távmunka elterjedését Olaszországban. Ennek a munkarendnek az alkalmazása a világjárvány idején megnőtt, és úgy tűnik, hogy ez egy feltörekvő modell, amely az olaszországi munka jövőjét fogja jellemezni. 2021. december 7-én a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztériumban megállapodás született a szociális partnerekkel a magánszektorban végzett agilis munkavégzésről szóló első nemzeti jegyzőkönyvről. A jegyzőkönyv meghatározza a távmunka fogalmát, valamint a nemzeti, vállalati és területi szintű kollektív tárgyalások irányelveit, összhangban a 81/2017. sz. törvényben és a hatályos kollektív szerződésekben meghatározott előírásokkal. A kollektív tárgyalások célja annak meghatározása, hogy milyen intézkedéseket kell végrehajtani az egyes ágazatokban.