Olaszország munkával foglalkozó országprofilja

Ez a profil az olaszországi munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről, szereplőkről és szabályozásokról.

Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.

Ez a rész a sztrájkok közelmúltbeli fejleményeit vizsgálja, feltüntetve a sztrájkok miatt elvesztett munkanapok számát. Megvitatja a viták rendezésére használt jogi és intézményi – kollektív és egyéni – mechanizmusokat, valamint azok alkalmazásának körülményeit.

A sztrájkjogot az 1948-ban hatályba lépett olasz alkotmány 40. cikke rögzíti. A munkavállalók statútuma valójában nem avatkozik be közvetlenül a sztrájkok ügyébe, de a sztrájkokat a 28. cikk szerint a munkáltatók szakszervezet-ellenes magatartásával kapcsolatos védett jogok közé sorolja, és a 15. cikk tiltja a sztrájkokon alapuló megkülönböztetést.

A törvényhozók hallgatása mellett az ítélkezési gyakorlat számos olyan ítéletet hozott, amelyek eltávolították a sztrájkjog gyakorlásának korlátait (a fasiszta vállalati jogrendszer maradványai) az olasz büntető törvénykönyvből.

Az olasz jogrendszerben számos olyan szabályozás létezik, amely megakadályozza a munkáltatót a sztrájkjog korlátozására irányuló cselekmények végrehajtásában, mint például a sztrájkban való részvétel miatti elbocsátás semmissége.

A sztrájkjog "kollektíven gyakorolt egyéni jognak" minősül, mivel a sztrájk által követett érdek kollektív jellegű. Két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a sztrájkot jogszerűnek lehessen tekinteni: (1) a munkatevékenység megszakítását kollektív alapon szervezik, és azt szakszervezet vagy nem szakszervezeti munkavállalói csoport támogatja a kollektív érdek védelme érdekében; és (2) a szervezett fellépésre önkéntes alapon kerül sor.

A sztrájkjog gyakorlása a munkaviszony két alapvető kötelezettségének felfüggesztését vonja maga után: a munkavállalónak joga van a munkát nem elvégezni; és a munkáltató nem köteles fizetni a munkavállalónak a sztrájkban való részvétele miatt nem ledolgozott munkaidőért.

A megcélzott munkavállalókat illetően a következő típusú sztrájkok fordulhatnak elő Olaszországban:

  • általános sztrájk (az ország összes munkavállalóját érintő munkától való tartózkodás)

  • ágazati sztrájk (a munkától való tartózkodás, amely csak egy gazdasági ágazatot vagy munkavállalói kategóriát érint)

  • helyi sztrájk (a munkától való tartózkodás, amely csak egy bizonyos földrajzi területről származó munkavállalókat érint)

  • vállalati szintű sztrájk (tartózkodás egy adott vállalat munkavállalóit érintő munkától)

Ami a sztrájk jellemzőit illeti, Olaszországban a következő típusú sztrájkok fordulhatnak elő:

  • rendes sztrájk (tartózkodás a munkától)

  • fehér sztrájk (a dolgozók ahelyett, hogy tartózkodnának a munkától, ész nélkül alkalmazzák a munkaszabályokat, kellemetlenségeket és lassulásokat okozva)

  • tagsztrájkok (amelyek célja a termelési elemek közötti funkcionális kapcsolatok megváltoztatása, hogy a sztrájkolók fizetésének minimális kiesésével a lehető legnagyobb kárt okozzák a munkáltatónak)

  • időszakos sztrájk (a munkavállalók rövid, szabálytalan időre abbahagyják a munkát)

  • rotációs vagy "sakktábla" sztrájk (a munkavállalók különböző csoportjai vagy a szervezeten belüli részlegek felváltva sztrájkolnak)

Ami a sztrájk okait illeti, Olaszországban a következő típusú sztrájkok fordulhatnak elő.

  • Rendes sztrájk (gazdasági/szakmai célú munkavégzés).

  • Politikai sztrájk (tartózkodás a politikai célú munkától). Különbséget kell tenni a tiszta politikai sztrájk és a politikai-gazdasági sztrájk között. Az első a politikai döntések vagy általános politikai irányvonalak elterjedtségére vonatkozik, pontos gazdasági igény nélkül, míg a második olyan politikai beavatkozások elérésére irányul, amelyek kifejezetten a munkavállalók társadalmi-gazdasági körülményeit érintik. Az Alkotmánybíróság a 123/1962. számú ítéletében nyilvánította először legitimnek a tiszta politikai sztrájkot. A bíróság szerint éppen a sztrájk "gazdasági céljai" teszik lehetővé a tisztán politikai sztrájk mint a munkavállaló puszta szabadsága és a politikai-gazdasági sztrájk, mint a munkavállaló joga közötti különbségtételt.

  • Szimpátiasztrájk (tartózkodás a munkától szolidaritásból más munkavállalói csoportokkal, akikkel közös érdekek vannak, vagy egy egyéni munkavállalóval). A 146/1990. sz. törvény szabályozza a sztrájkjogot az alapvető közszolgáltatásokban, függetlenül attól, hogy azokat a közigazgatás vagy magánvállalkozások nyújtják-e. Az alapvető közszolgáltatások azok, amelyek alkotmányosan védett jogokat (például az oktatáshoz, az egészséghez, a közbiztonsághoz és a mobilitáshoz való jogot) vagy a közrendet és a közérdeket biztosítják. Ide tartoznak például a helyi közlekedés, a sürgősségi szolgálatok, a kórházak, a tűzoltóság, az infrastrukturális szolgáltatások, az iskolai záróvizsgák. Az általános kritériumok közé tartozik, hogy sztrájk kihirdetése esetén be kell tartani a felmondási időt, és hogy ezekben a szolgáltatásokban sztrájk esetén minimális szolgáltatásokat kell biztosítani a sztrájkjog gyakorlása és más védett jogok vagy érdekek közötti egyensúly érdekében. A minimális szolgáltatásokat kollektív szerződések vagy törvények állapíthatják meg. Létrehozták az alapvető közszolgáltatásokra vonatkozó sztrájkjogról szóló törvény alkalmazására szolgáló különleges nemzeti bizottságot (Commissionedi garanzia dell'attuazione della legge sullo sciopero nei servizi pubblici essenziali).

A Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium közleményeit várják a sztrájkokkal kapcsolatos önbevallásos adatokkal kapcsolatban.

A közszolgálati sztrájkok irányítópultja az az eszköz, amelyen keresztül a közszolgálat a 146/1990. sz. törvény rendelkezéseivel összhangban eleget tesz azon kötelezettségének, hogy jelentse a közszolgálatban zajló országos sztrájkokra vonatkozó összes információt, beleértve a részvételi adatokat is (a helyi és/vagy regionális sztrájkok kizárásával).

Kollektív vitarendezési mechanizmusok

A munkaügyi vita kollektív jellegű, ha a munkáltatói szervezetek és a szakszervezeti szervezetek közötti konfliktusból ered.

A Munkaügyi és Munkaügyi Kapcsolatok Főigazgatósága közvetítői tevékenységet végez munkaügyi viták és általában országos jelentőségű vállalati válságok esetén – azaz több régióban található működési és termelési egységek bevonásával. A főigazgatóság különösen:

  • közvetítői tevékenységeket végez az NKB-k meghatározása és megújítása érdekében

  • hatáskörrel rendelkezik a vállalati átszervezés és válságok esetén a rendkívüli bérkiegészítési kezelések engedélyezésére irányuló kérelmeknek a Szociális Biztonsági és Képzési Főigazgatósághoz történő benyújtásához szükséges közös vizsgálati eljárások lebonyolításában

  • a 223/1991. sz. törvény alapján hatáskörrel rendelkezik a kollektív elbocsátási eljárások adminisztratív szakaszának lefolytatására

A kollektív munkaügyi vitákkal kapcsolatos további információkért lásd: Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium (dátum nélküli), a Munkaügyi és Munkaügyi Kapcsolatok Főigazgatóságáról pedig a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium (dátum nélküli) oldalon olvashat.

Egyéni vitarendezési mechanizmusok

Az olasz igazságszolgáltatási rendszerben a munkaügyi bíró az elsőfokú rendes bíróságok, a másodfokú fellebbviteli bíróságok, valamint a Legfelsőbb Semmítőszék legitimitási felülvizsgálatára szakosodott kollégiumot (munkaügyi bíróságokat) jelöl ki, amelyek hatáskörrel rendelkeznek a munkajoggal és a társadalombiztosítással kapcsolatos ügyekben való ítélkezésre.

Az egyéni munkaviszonyokkal kapcsolatos jogviták a bírósági határozatok mellett egyeztetés útján is rendezhetők: a törvényben meghatározott eljárás előírja, hogy a határozatokat a területileg illetékes tartományi munkaügyi igazgatóság igazgatója elnökölő békéltető bizottság hozhatja meg, amely a munkavállalók és a munkáltatók képviselőiből áll. Ezt a vitarendezési eszközt a munkaügyi bíróságok munkaterhének enyhítésére és eljárásaik késedelmének csökkentésére tervezték.

Továbbá a gyakorlatban az egyeztetés egy másik meglehetősen gyakori formája a számos kollektív szerződésben előírt egyenlőségi egyeztető bizottság révén zajlik. Ebben az eljárásban részt vesznek a szakszervezetek és a munkáltatók képviselői, a közvetítői feladatokat ellátó személyt pedig az a szakszervezet jelöli ki, amelyhez a munkavállaló tartozik.

Alternatív vitarendezési mechanizmusok alkalmazása

A munkaügyi bíróságokhoz képest nem lehet beszámolni arról, hogy milyen gyakran alkalmaznak alternatív munkaügyi vitarendezési formákat, mivel ezek az adatok nem állnak rendelkezésre.

Flag of the European UnionThis website is an official website of the European Union.
How do I know?
European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions
The tripartite EU agency providing knowledge to assist in the development of better social, employment and work-related policies