Lettország háttere

2012 és 2022 között a bruttó hazai termék (GDP) éves növekedése 7% (2012-ben) és -2,2% (2020-ban) között mozgott. 2012–2022-ben a 2020-as visszaesés kivételével az éves növekedési ütem mérsékelt volt (1,9–4%), de pozitív maradt. A 10 éves időszakban a munkanélküliségi ráta folyamatosan csökkent. A teljes munkanélküliség 2022-ben 6,9% volt. A figyelembe vett 10 évben nőtt a foglalkoztatás, a teljes foglalkoztatási ráta 2012-ben 74,3%, 2022-ben pedig 76,8% volt. 2022-ben a férfiak foglalkoztatási rátája (79,1%) magasabb volt, mint a nőké (74,5%).

A munkaügyi jogszabályok közé tartozik a 2001. június 20-án elfogadott munkaügyi törvény, a 2001. június 20-án elfogadott munkavédelmi törvény és a kiegészítő jogszabályok, a munkaügyi jogvitákról szóló törvény (2002. szeptember 26-án elfogadva), a sztrájktörvény (1999. április 23-án elfogadva) és számos más normatív aktus, amelyek szabályozzák a munkavállalók különleges csoportjainak díjazását és más speciális kérdéseket.

A munkáltatói képviseletet, a munkavállalói képviseletet és a kollektív tárgyalásokat a munkatörvény, a szakszervezeti törvény (2014. március 6-án elfogadott új változattal) és a munkáltatói szervezetekről és egyesületeikről szóló törvény (1999. május 19-én fogadták el).

Az európai üzemi tanácsok szerepét az uniós szintű kereskedelmi vállalatok és uniós szintű kereskedelmi vállalatok csoportjainak munkavállalóinak tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló, 2011. május 19-én elfogadott törvény határozza meg.

2022-ben két módosítást hajtottak végre a munkatörvényben. Az első módosítások (amelyeket 2022. június 6-án fogadtak el és 2022. augusztus 1-jétől léptek hatályba) több mint 40 záradékot módosítottak a törvény fő részében, és három változást vezettek be az átmeneti szabályokban (Latvijas Republikas Saeima, 2022a). Ezek a változások a következő elemeket érintik:

• a kollektív szerződések szabályozása (például a kollektív szerződésektől való eltérések)

• a munkaközvetítési szolgáltató azon kötelezettsége, hogy a munkavállalót a munkavállaló várható kinevezése előtt írásban tájékoztassa a munkaközvetítés igénybevevőjéről

• a munkaszerződések tartalmára vonatkozó új követelmények

• a munkáltató szigorúbb kötelezettsége a munkavállalók tájékoztatására a foglalkoztatási szabályokról és feltételekről

• Új próbaidős szabályozás

• a munkáltató azon kötelezettsége, hogy tájékoztassa a munkavállalókat az általuk elvárt üzleti utakról

• szélesebb körű egyetemleges felelősség az építőiparban

• az Állami Munkaügyi Felügyelőség (VDI) engedélye a túlórára

• új munkaidő-szabályozás azon munkavállalók számára, akiknek a munkaidő-beosztása nem teljesen vagy többnyire kiszámítható

• a munkavállalók munkaidejük módosításához való joga

• az éves szabadság igénybevételének hátrányos következményeinek

• a munkáltató fizetés nélküli szabadság biztosítására vonatkozó kötelezettsége

• az apák hosszabb apasági szabadságra való jogosultsága

• Szülői szabadság

A második módosításcsomag (2022. november 25-től hatályos) kivételeket vezetett be a havi minimálbérek meghatározására és felülvizsgálatára vonatkozó eljárásokban (Latvijas Republikas Saeima, 2022b).

A szociális párbeszéd rendszerét az 1990-es évek elején hozták létre, amikor a lett munkajog és más külön törvények meghatározták a szakszervezetek, a munkáltatói szervezetek, a kollektív szerződések szerepét és a tárgyalási eljárást. A rendszer az érintettek önkéntes részvételének elvén alapul. Kezdetben a szociális párbeszéd kétoldalú folyamat volt. Ezt követően 1993-ban háromoldalú tárgyalási folyamaton alapuló szociális párbeszéd rendszerét hozták létre. Ugyanebben az évben két háromoldalú tanácsot hoztak létre, 1994-ben pedig még egyet. A munkavállalókat egyetlen nemzeti szintű szervezet, a Lett Szabad Szakszervezeti Szövetség (Latvijas Brīvo arodbiedrību savienība, LBAS) képviselte és képviseli ma is. A munkaadókat egyetlen szervezet, az 1993-ban alapított Lett Munkáltatók Szövetsége (Latvijas Darba Devēju konfederācija**,** LDDK) is képviseli.

1993 decemberében megalakult a munkaadók, a kormány és a szakszervezetek Országos Háromoldalú Konzultatív Tanácsa. 1996-ban átszervezték Nemzeti Háromoldalú Együttműködési Tanácská (Nacionālā trīspusējās sadarbības padome, NTSP).

1998. május 12-én a "Nemzeti szintű háromoldalú együttműködés koncepciója" alapján a tanácsokat egy főtanácsba és több altanácsba egyesítették.

Számos törvényt vezettek be a szociális párbeszéd folyamatának szabályozására. 2002-ben új munkatörvényt vezettek be, amely világosabban meghatározta a szociális párbeszéd fő elveit, a munkáltatók kötelezettségeit és a munkavállalók jogait.

A szociális párbeszéd rendszerének 1998-as átszervezése óta nem történt jelentős változás. A munkaügyi kapcsolatok vállalati és konszenzusorientáltak. Míg nemzeti szinten erősek, összehangoltak és háromoldalúak, ágazati szinten gyengék.

2017-ben a munkatörvény módosításával kiterjesztették a munkáltatók reprezentativitását az ágazati szintű szociális tárgyalásokban a nagyvállalatokra. Az ilyen nagyvállalkozásoknak ugyanazoknak a reprezentativitási szabályoknak kell megfelelniük, mint a munkáltatói szervezetekre.

A szociális partnerek nagyon aktívan enyhítették a Covid19-válság hatásait. Kezdetben teljes támogatásukat fejezték ki a vírus terjedésének korlátozását célzó kormányzati intézkedések iránt, és aktívan részt vettek a kormány által javasolt és elfogadott támogatási intézkedések kidolgozásában és javításában. Az év későbbi részében a szociális partnerek hangsúlyozták a szociális párbeszéd fontosságát a válság hatásainak enyhítésében, és felszólították a kormányt, hogy jobban tartsa tiszteletben a szociális partnerek kezdeményezéseit.

A kormány játszotta a fő szerepet a járvány kezdetén, gyorsan kellett döntéseket hoznia. A kormány azonban a kezdetektől fogva igyekezett a szociális partnereket a lehető legnagyobb mértékben bevonni az akkor létrehozott munkacsoportokba.

Az első csoportot a COVID-19 világjárvány előtt hozták létre a Pénzügyminisztérium égisze alatt, hogy megkönnyítsék az állami adó- és fiskális politika kollektív megvitatását. A második csoportot az Ágazatközi Koordinációs Központban hozták létre az állami intézmények működésének koordinálására, és miniszterekből, valamint a szociális partnerek és a civil szervezetek képviselőiből állt. A harmadik az Operatív Irányító Csoport volt – az intézményközi műveletek koordinálásával foglalkozó munkacsoport. A Minisztertanács 2020. július 10-én elfogadott 2020/1.2.1.-84. sz. rendeletével hozta létre.

A legnagyobb szociális partnerek (LDDK és LBAS) és más intézmények (a Lett Kereskedelmi és Iparkamara (Latvijas Tirdzniecības un rūpniecības kamera, LTRK), a Lett Helyi és Regionális Önkormányzatok Szövetsége (Latvijas Pašvaldību savienība, LPS) és a Lett Tudományos Akadémia koalíciót hoztak létre, amelyet "nagy ötösnek" neveztek. A koalíción keresztül összehangolták tevékenységeiket, valamint közös véleményeket készítettek és nyújtottak be.

A nyilvános vitának ez az új megközelítése némileg csökkentette a szociális partnerek szerepét, mivel a megállapodások nagy, bejáratott csoportokban születtek.