Luxemburg munkával kapcsolatos országprofilja
Ez a profil a luxemburgi munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről, szereplőkről és szabályozásokról.
Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.
Luxemburg egy főre jutó bruttó hazai terméke (GDP) 2022-ben csaknem háromszorosa volt az EU-27 átlagának. A 2019-es közel 2,3%-os növekedéssel Luxemburg gazdasága az egyik legerősebb az EU-ban.
2023. december 31-én Luxemburgnak 672 050 lakosa volt. A nagyhercegségben élő külföldiek aránya magas volt. Ugyanezen a napon a külföldi lakosok 317 678 főt tettek ki, ami a teljes lakosság 47,3%-át teszi ki.
Date | Total population | Luxembourgish men | Luxembourgish women | Foreign men | Foreign women | Share of foreigners (%) |
31 December 2019 | 626,108 | 162,267 | 167,376 | 152,697 | 143,768 | 47.4 |
31 December 2020 | 634,730 | 165,056 | 170,248 | 154,400 | 145,026 | 47.2 |
31 December 2021 | 645,397 | 168,014 | 173,216 | 157,050 | 147,117 | 47.1 |
31 December 2022 | 660,809 | 171,126 | 176,276 | 161,318 | 152,089 | 47.4 |
31 December 2023 | 672,050 | 174,675 | 179,697 | 163,599 | 154,079 | 47.3 |
Forrás: Statec, 2023a
A munkaerőpiac továbbra is nagyon aktív, mivel a Luxemburgban élő 288 918 munkavállaló mellett naponta 227 623 határ menti ingázó lépi át a belga, a francia és a német határt, hogy Luxemburgba dolgozzon (2023. december).
Foglalkoztatási helyzet 2021–2023
Total | Luxembourg residents | Cross-border commuters | Cross-border commuters (%) | ||
December 2021 | Private sector employees | 430,534 | 222,171 | 208,363 | 48.4 |
| Civil servants | 34,837 | 32,744 | 2,093 | 6.0 | |
| Self-employed people | 28,763 | 23,101 | 5,662 | 19.7 | |
| Total domestic employment | 494,134 | 278,016 | 216,118 | 43.7 | |
December 2022 | Private sector employees | 444,143 | 228,654 | 215,489 | 48.5 |
| Civil servants | 36,096 | 33,758 | 2,338 | 6.5 | |
| Self-employed people | 29,386 | 23,421 | 5,965 | 20.3 | |
| Total domestic employment | 509,625 | 285,833 | 223,792 | 43.9 | |
December 2023 | Private sector employees | 448,936 | 230,148 | 218,788 | 48.7 |
| Civil servants | 37,502 | 34,939 | 2,563 | 6.8 | |
| Self-employed people | 30,103 | 23,831 | 6,272 | 20.8 | |
| Total domestic employment | 516,541 | 288,918 | 227,623 | 44.1 |
Megjegyzés: Luxemburgban háztartási munkával rendelkező emberek.
Forrás: Szociális Biztonsági Minisztérium, Társadalombiztosítási Főfelügyelőség (IGSS), 2023 (a Luxemburgi Társadalmi-Gazdasági Kutatóintézet (LISER) számításai)
A teljes hazai foglalkoztatás növekedési üteme 2021 és 2022 között (december) 3,1% volt. A határokon átnyúló foglalkoztatás esetében ez 3,6%, a luxemburgi lakosok (luxemburgiak és külföldiek) foglalkoztatása esetében pedig 2,8% volt. A növekedési ütem 2022 és 2023 (december) között alacsonyabb volt: 1,4% az összes belföldi foglalkoztatás esetében, 1,7% a határokon átnyúló foglalkoztatás és 1,1% a luxemburgi lakosok foglalkoztatása esetében.
2022 decemberében 15 760 munkanélküli lakost regisztráltak az Országos Foglalkoztatási Hivatalnál (Agence pour le développement de l'emploi, ADEM) munkavállalásra rendelkezésre állóként (ADEM, 2023a). Ez 3,9%-os csökkenést jelentett 2021 decemberéhez képest (ADEM, 2023b). 2022-ben a munkanélküliségi ráta 4,8% volt (szezonális ingadozásokkal korrigálva). Ahhoz, hogy hasonló értékeket figyeljünk meg, vissza kell mennünk 2008 végére és 2009 elejére. 2023. december 31-én összesen 18 198 munkanélküli lakos állt rendelkezésre foglalkoztatásra (5,5%-os munkanélküliségi ráta), ami 2 438 fővel (15,5%-kal) nőtt 2022. december 31-hez képest. A legfrissebb adatok szerint az ADEM-nél regisztrált rezidens álláskeresők száma 2024. március 31-én 17 654 volt (5,6%-os munkanélküliségi ráta), ami 2 322 (azaz 15,1%-os) növekedést jelent 2023 márciusához képest.
A munkáltatói képviseletre, a szakszervezeti képviseletre és a kollektív tárgyalásokra vonatkozó valamennyi munkaügyi jogszabályt tartalmazza a Munka Törvénykönyve. A törvényes munkahét 40 óra, amely 48 órára meghosszabbítható. A Munka Törvénykönyvében azonban 2016-ban jelentős változás történt a munkaidő-szabályozás tekintetében, ahol az ideiglenesen érvényes referencia-időszakok rendszerét állandóvá tették. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a referencia-időszakot bizonyos feltételek mellett és bizonyos megkötések mellett akár négy hónapra, kollektív tárgyalások útján akár 12 hónapra is meghosszabbítsák. A gyakorlatban ez a reform lehetővé teszi a heti munkaidő megállapított munkaidőn túli növelését, feltéve, hogy az négy hónapon keresztül átlagosan heti 48 óránál kevesebb marad, vagy a kollektív szerződésektől függően több.
Továbbá 2016-ban fokozatosan hatályba lépett a munkavállalói képviseletet megreformáló törvény, 2016. december 1-jén pedig hatályba lépett a szülői szabadság reformja.
Végül a munka törvénykönyvét módosító 2019. április 25-i törvény a munkavállaló életkorától függetlenül évi 26 munkanapra hosszabbította meg a törvényes szabadságok minimális időtartamát – azaz a korábbinál eggyel többet, amelyhez hozzáadódik a május 9-i törvényes munkaszüneti nap (Európa-nap).
A "luxemburgi modell" fogalmára gyakran hivatkoznak a szociális párbeszéd vagy a nagyhercegségen belüli munkaügyi kapcsolatok megvitatása során. A modell a szociális párbeszéd struktúrája és kultúrája, amely képes rendezni a nézeteltéréseket, és összehozni a különböző hátterű fő szereplőket, hogy konszenzusra jussanak arról, hogy milyen intézkedések javítják az ország gazdasági és társadalmi jólétét. Ez a dimenzió továbbra is nagy visszhangot kelt a szociális párbeszédben részt vevők körében minden szinten. A luxemburgi szociális párbeszéd másik jellemzője a hagyományosan háromoldalú dimenzió, amelyben a szakszervezetek, a munkáltatói szervezetek és a kormány is részt vesz. Az államot önálló szociális partnernek tekintik. A nemzeti szinten elért fontos megállapodások többségét – például az infláció szabályozásáról, a költségvetési egyensúlyról, a vállalati versenyképességről és a munkaerőpiaci helyzetről – mindhárom fél tárgyalja. 2010-ig Luxemburg háromoldalú modelljét nem kérdőjelezték meg (Thill és Thomas, 2010). A háromoldalú párbeszéd első súlyos megsértése 2010 áprilisában történt, amikor a háromoldalú koordinációs bizottság (Comité de coordination tribite) bejelentette, hogy a luxemburgi gazdaság versenyképességéről, a foglalkoztatáspolitikáról és az államháztartásról folytatott megbeszélések nem vezettek megállapodáshoz. Az országot 2013 decembere óta vezető kormány azonban hangsúlyozta a szociális párbeszéd iránti elkötelezettségét, és célja a háromoldalú koordináció helyreállítása. Miután kétoldalú megállapodást írt alá a szakszervezetekkel (2014 novemberében) és egy másikat a munkáltatók képviselőivel (2015 januárjában), a kormány arra ösztönözte a szociális partnereket, hogy térjenek vissza az ország korábbi háromoldalú konzultációs hagyományához (Eurofound, 2015). A kormány elkötelezettsége ellenére a nemzeti szintű szociális párbeszéd 2016 óta lelassul. Több kétoldalú találkozót tartottak, de nem volt napirenden nemzeti háromoldalú alku. Csak 2019. június 30-án zárult le egy háromoldalú találkozó az acélágazatra vonatkozó új megállapodásokkal. A Covid19-válság idején több háromoldalú találkozóra került sor, hogy megvitassák a világjárvány kezelését és a bérindexálás hatásainak mérséklését célzó intézkedések végrehajtását.
