Kollektív tárgyalások Luxemburgban

A kollektív szerződéseket a szociális partnereknek bizonyos alaki követelményeknek megfelelően meg kell tárgyalniuk, és a munkaügyi miniszterhez jóváhagyásra be kell nyújtani az ITM-hez. A kollektív szerződéseknek két típusa van:

• a munkáltató vagy egy vállalkozáscsoport (vagy azok képviselői) és egy szakszervezet között megtárgyalt általános kollektív szerződések, amelyek jogilag kötelező érvényűek az aláírók között

• nagyhercegi rendelettel kiterjesztett kollektív szerződések, amelyek az érintett szakma valamennyi munkáltatójára és munkavállalójára alkalmazandók

• A tárgyalások legfontosabb szintjei ágazati és vállalati szintek. A két egyetértési szint relatív jelentősége ágazatonként változik. Ágazati megállapodások léteznek olyan ágazatokban, mint a banki, a biztosítás, a magánbiztonság, az építőipar és minden kapcsolódó kézművesség, valamint a kórházi és szociális szektor. Ezek az egyágazati megállapodások a munkaerő 100%-át lefedik, és a Munkaügyi Minisztérium meghosszabbítja őket. Számos ágazatban azonban nincsenek iparági szintű megállapodások. 2018-ban az összes munkavállaló 59%-ának munka- és foglalkoztatási feltételeit kollektív tárgyalások szabályozták (Statec, 2022a), ami meglehetősen magas a kollektív tárgyalások magas szintű decentralizációja és egyes ágazatokban a kollektív tárgyalások gyengesége ellenére. Ha a kollektív szerződés másként nem rendelkezik, a felső vezetésre nem vonatkoznak a személyzetre vonatkozó kollektív szerződésben meghatározott munka- és bérfeltételek. Felső vezetésnek minősülnek azok a munkavállalók, akiknek a fizetése lényegesen magasabb, mint a kollektív szerződés hatálya alá tartozó alkalmazottak fizetése. Ennek a fizetésnek hiteles és hatékony irányítási jogkörrel, a munkaszervezés függetlenségével és a munkaidő rugalmasságával kell függenie.

Nincs nemzeti kollektív tárgyalás a bérekről. Van azonban egy mechanizmus a bérindexálásra. A fizetéseket és a béreket (beleértve a minimálbért is) a megélhetési költségekkel összhangban igazítják. Amikor a fogyasztóiár-index az előző negyedévben 2,5%-kal emelkedik vagy csökken, a fizetések automatikusan ugyanilyen arányban módosulnak. A fogyasztóiár-indexet és annak a csúszó bérskálára gyakorolt hatását a nemzeti statisztikai szerv (Nemzeti Statisztikai és Gazdaságtudományi Intézet (Statec)) havonta teszi közzé. A munkáltatónak 2,5%-kal kell emelnie az összes bért. Az ágazati kollektív szerződések tartalmazhatnak fizetési fokozathoz kötött bérszinteket és együtthatót. Vállalati szinten a bérekre vonatkozó kollektív szerződéseket gyakran 12–24 hónapra kötik.

A munkavállalók kollektív bértárgyalási lefedettsége

Források: Eurofound, 2013/2019. évi európai vállalati felmérés (beleértve a 10-nél több alkalmazottat foglalkoztató telephellyel rendelkező magánszektorbeli vállalkozásokat is (NACE-kódok B–S), a felmérésben szereplő kérdés feleletválasztós kérdés volt, és több válasz is lehetséges volt); Eurostat [earn_ses10_01], [earn_ses14_01], [earn_ses18_01] (beleértve a 10-nél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatokat (NACE-kódok, O kivételével), minden helyi egységre egyetlen válasszal); OECD és AIAS, 2021; Államc, 2019.

A kollektív tárgyalások lefedettségére vonatkozó legfrissebb nemzeti adatok a keresetek szerkezetéről szóló 2018. évi uniós felmérésen alapulnak. A felmérés alapján a Statec becslése szerint a munkavállalók 59%-ára vonatkozik kollektív munkaszerződés. Statec (2022a) szerint nagy különbség van a közszféra (100%), az oktatás (92%), valamint a szociális és gondozási tevékenységek (75%), valamint a magánszolgáltatási szektor egyes tevékenységei között, mint például a kiskereskedelem (38%), a szállodai és éttermi tevékenységek (21%), valamint a műszaki és tudományos tevékenységek (14%). A lefedettség a vállalat méretétől függően változik, 30%-tól (10-49 alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál) 79%-ig (1,000 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál). A keresetszerkezeti felmérés alapján a globális ráta magában foglalja az állami szektort is. Ha a közszféra alkalmazottait kizárjuk, a kollektív tárgyalások lefedettségi aránya 53% Luxemburgban (Statec, 2022a).

Az ágazatközi megállapodások ritkák, és soha nem terjednek ki olyan kérdésekre, mint a bérek vagy a munkaidő. Elsősorban a szociális partnerek által kötött uniós szintű megállapodásokat hajtják végre, például a távmunkáról vagy a munkahelyi zaklatásról.

A tárgyalások legfontosabb szintjei az ágazati és vállalati szintek. Az ágazati szintű megállapodások kezdetben csak a megállapodást aláíró munkáltatói szervezetekhez tartozó vállalatokra vonatkoznak, de a kormány gyakran kiterjeszti őket az egész ágazatra. A két egyetértési szint relatív jelentősége ágazatonként változik. Ágazati megállapodások léteznek például olyan ágazatokban, mint a banki, a biztosítási és a magánbiztonság. Számos ágazatban azonban nincsenek iparági szintű megállapodások.

A kollektív tárgyalások szintjei, 2022

Artikuláció

Az artikuláció kérdése Luxemburgban meglehetősen elméleti, mivel ahol létezik ágazati kollektív szerződés, rendkívül ritka, hogy olyan vállalatot találjunk, amely saját vállalati szintű kollektív szerződéssel rendelkezik. Ezért a kollektív szerződéseket mindkét szinten ritkán kell összehangolni. Ha azonban a kollektív szerződések két szintje létezik, akkor a magasabb szintű megállapodásokkal szembeni előnyben részesítés elve alkalmazandó. A vállalati szintű megállapodások nem biztosíthatnak rosszabb foglalkoztatási és bérfeltételeket, mint az ágazati szintű megállapodások. Ha a kollektív szerződés rendelkezései rosszabbak a jogszabályi minimumkövetelményeknél, vagy korlátozzák az ágazati szintű megállapodások által biztosított jogokat, azokat semmisnek nyilvánítják, és hatályukat vesztik.

Nemzeti szinten nincsenek jelentős alkudozási fordulók. Egyes ágazatokban és vállalati szinten különböző időszakokban léteznek kollektív bértárgyalások. A bankszektorban és a biztosítási ágazatban a szociális partnerek általában három évre kötnek kollektív szerződéseket. Vállalati szinten a bérekre vonatkozó kollektív szerződéseket gyakran rövidebb időre kötik (a törvény előírja, hogy a megállapodások minimális időtartama hat hónap, a maximális időtartam pedig három év).

A bérkoordináció legfontosabb formája a bérindexálási mechanizmus. 2006 áprilisában a szociális partnerek és a kormány a háromoldalú koordinációs bizottságban úgy döntöttek, hogy módosítják a 2006–2009-es időszakra vonatkozó bérindexálási mechanizmus alkalmazását. A moduláció legfeljebb hét hónappal elhalasztotta a bérszintek időszakos inflációhoz igazítását. Ezt az olajárak gyors emelkedését követő gazdasági versenyképességgel kapcsolatos aggodalmak indokolták. Ebben az időszakban a bérek az általános áraknál kevésbé emelkedtek. A béreket azonban általában a megélhetési költségek változásaihoz indexálják. Ezért amikor a fogyasztói árindex csökken vagy emelkedik, elvileg azonos arányban korrigálják őket. A cél a munkavállalók vásárlóerejének megőrzése. Ettől eltekintve nincs koordináció a bértárgyalások között, sem a tárgyalási szintek között, sem azokon belül.

Az ágazati kollektív szerződések kezdetben csak azokra a vállalkozásokra vonatkoznak, amelyek a megállapodást aláíró munkáltatói szervezetekhez tartoznak. Az ágazati szintű szociális partnerek azonban szinte mindig arra kérik a kormányt, hogy terjessze ki ezeket az ágazatra is. 2022-ben a Munkaügyi és Foglalkoztatási Minisztérium két ágazati megállapodást nyilvánított "általános kötelezettségnek". A kollektív szerződések feltételeinek meghosszabbítására vagy alkalmazására nincs más önkéntes mechanizmus.

A kollektív szerződéstől való eltérés a kollektív szerződésben meghatározott szint alatti bérek kifizetése érdekében nem lehetséges. Eltérés csak a kollektív szerződésben meghatározott szintet meghaladó bérek kifizetése esetén lehetséges. Ezenfelül a kedvezményesség elve szerint a kollektív szerződéseknek meg kell felelniük a törvényben meghatározott rendelkezéseknek.

A kollektív szerződés (mindig határozott időre kötött) részleges vagy teljes felmondásához a szociális partnereknek a kollektív szerződésben meghatározott felmondási idő (legfeljebb három hónap) figyelembevételével kérniük kell annak megszüntetését. Ezt követően a feleknek új tárgyalásokat kell kezdeniük, amelyeknek legkésőbb hat héttel a megállapodás vagy az újratárgyalandó rendelkezések hatálybalépése előtt meg kell kezdődniük. A felmondott kollektív szerződés az új szerződés hatálybalépésével, de legkésőbb a felmondási kérelmet követő 12. hónap első napján hatályát veszti, de a szociális partnerek megállapodhatnak új lejárati időpontban. Ha a kollektív szerződés (vagy annak egyes rendelkezéseinek) a lejárati dátuma előtt nem nyújtanak be kérelmet a kollektív szerződés (vagy annak egyes rendelkezéseinek) megszüntetésére, az határozatlan időre meghosszabbodik. A megállapodás a megállapodásban meghatározott felmondási idő tiszteletben tartása mellett ezt követően is megszüntethető.

A munka törvénykönyve L. 162-11. cikke szerint a kollektív szerződés érvényességi ideje alatt a szerződő feleknek tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely esetlegesen veszélyeztetheti a szerződésben való részvételüket. Tartózkodniuk kell a kollektív szerződés által szabályozott témájú sztrájktól vagy kizárástól is.