Szereplők és intézmények Hollandiában

1980-ig a kormány jelentős szerepet játszott a holland munkaügyi kapcsolatok rendszerében, különösen a bérmegállapítás tekintetében. Azóta megváltozott a kép, és 2018-ban a szociális partnerek jelezték, hogy a szociális és foglalkoztatási miniszter különös erőfeszítéseket tesz a bevonásukra.

A holland kormány viszonylag jól fejlett rendszerrel rendelkezik a szociális partnerekkel folytatott konzultációra. A SER-ben rendszeresen tartanak konzultációkat. Az egymást követő kabinetek gyakran hoztak létre szociális paktumokat, általában a kétoldalú STVDA-n keresztül.

Emellett Hollandia fejlett megközelítést alkalmaz az ágazati szociális párbeszéd terén. A nemzeti kultúra kérdéseként az ágazati szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek összefognak, hogy kollektív munkaszerződéseket kössenek az érintett ágazatok munkájának szabályozására és szabályaira vonatkozóan. Ezek a megállapodások a munkakörülményekre vonatkozó nemzeti jogszabályokra épülnek, de az ágazati szociálpolitikai kérdések mérlegelésekor figyelembe veszik az egyes ágazatok gazdasági realitásait is.

A fő szereplők a Szociális és Foglalkoztatási Minisztérium, a Holland Munkaügyi Hatóság (Nederlandse Arbeidsinspectie) (korábban SZW felügyelőség), amely szintén az egészség és biztonság ellenőrzéséért felelős, a SER, valamint a társadalombiztosítási ügynökség (Munkavállalói Biztosítási Ügynökség (Uitvoeringsinstituut Werknemersverzekeringen, UWV))), amely a munkanélküliek és a fogyatékossággal élő munkavállalók ellátásaiért és visszailleszkedéséért felelős. Emellett a Gazdasági és Éghajlat-politikai Minisztérium (Ministerie van Economische Zaken en Klimaat) a munka világpolitikájának kulcsszereplője, mivel részt vesz az egyes ágazatok szakpolitikai döntéshozatalában. Az ágazati realitásokat is be kell építeni a politikai döntéshozatalba, ezért a Szociális és Foglalkoztatási Minisztérium is részt vesz a szociális partnerekkel folytatott rendszeres háromoldalú találkozókon.

A Szociális és Foglalkoztatási Minisztérium felelős a munkaügyi jogszabályok nagy részéért, a kollektív szerződések nyomon követéséért, a szociális párbeszédért és a munkaügyi ellenőrzési tevékenységekért, beleértve a munkakörülmények ellenőrzését is.

A tényleges ellenőrzést a Holland Munkaügyi Hatóság végzi, amely nemcsak a munkakörülményekre, hanem a szociális csalásra, a minimálbérekre és az illegális munkaerőre is kiterjed.

Nincs külön munkaügyi bíróság, és a konfliktusokat az általános igazságszolgáltatási rendszer rendezi. A munkaügyi kérdésekre nincs külön közvetítő testület, egy kivétellel: a "vállalati bizottságok" (bedrijfscommissies) önkéntes alapon közvetíthetnek a munkáltatók és az üzemi tanácsok közötti konfliktusokban.

1945 óta a szociális partnerek képviselete nemzeti szinten nagyon stabil, három szakszervezeti és három munkáltatói szövetség tagja a háromoldalú SER-nek és a kétoldalú STVDA-nak. Képviseletük jogalapja (általánosabb reprezentativitás) a SER-tagságról szóló 1980. évi rendeletre korlátozódik. Ez a rendelet csak nagyon tág szabályokat állapít meg a reprezentativitásra vonatkozóan. A reprezentativitás kérdésében kevés jogi konfliktus van. A szakszervezeti sűrűség csökkenése azonban vitákat eredményezett a szakszervezetek kollektív tárgyalási rendszerben betöltött szerepéről (beleértve a kollektív szerződések kiterjesztésének kérdését), valamint a SER (és kisebb mértékben az STVDA) reprezentativitásáról és státuszáról. Ez aláássa a megkötött kollektív szerződések legitimitását és reprezentativitását. Ez egy kicsi, de növekvő tendenciát is kiváltott, hogy a kis szakszervezetek a fiatalabb munkavállalókat, szakembereket és egyéni vállalkozókat, részmunkaidős és szabadúszó munkavállalókat képviselik.

A szakszervezeti képviseletről

Hollandiában a szakszervezeti tagságra vonatkozóan nincs jogszabályi korlátozás. A szakszervezeti sűrűség fokozatosan csökken, és 2021-ben valamivel 13% alatt volt, szemben a 30 évvel ezelőtti 40%-kal. A csökkenés 2011 és 2021 között egyenletes, de lassú volt.

A táj többé-kevésbé stabil volt az elmúlt évtizedekben, eltekintve attól, hogy 2017-ben új szakszervezetet alapítottak az alapfokú oktatási szektorban, a PO in Actie-t. Ez a szakszervezet Facebook-csoportként indult, és rövid időn belül 45 000 tanár támogatta. Más esetek is előfordultak, amikor új szakszervezetek jöttek létre a szakszervezethez hagyományosan nem tartozó munkavállalók lefedésére. Az Alternatív Szakszervezetet (Alternative voor Vakbond, AVV) például nem tekintik hagyományos szakszervezetnek, mivel a vállalkozókat is képviseli.

A holland kollektív tárgyalási rendszer fontos jellemzője, hogy a kollektív tárgyalások lefedettsége jóval magasabb (kb. 73%), mint a szakszervezeti sűrűség (15% alatt). Ennek fő oka nem annyira a kollektív szerződések kiterjesztése (ez csak hét százalékponttal növeli a kollektív tárgyalások lefedettségét), hanem a kollektív szerződésben részes munkáltatók azon kötelezettsége, hogy egyenlő bánásmódban részesítsék a szervezett és a nem szervezett munkavállalókat. Ez a szakszervezetek jól ismert "potyautas" problémáját teremti meg: a szervezetlen munkavállalók ugyanolyan előnyöket élveznek a szakszervezeti tevékenységekből, mint a szervezett munkavállalók.

A szakszervezetek egyik problémája a tagok átlagéletkorának növekedése. Az átlagéletkor fokozatosan emelkedik, és ez hosszú távon alacsonyabb sűrűséghez vezet (azaz a legidősebb munkavállalók nyugdíjba vonulásával). Továbbá a rugalmas munkaerő – általában alacsony szakszervezeti tagsági rátával rendelkező csoport – térnyerése veszélyezteti a megkötött kollektív szerződések legitimitását és reprezentativitását.

Az olyan új szakszervezetek, mint a PO in Actie és az AVV, azt mutatják, hogy a szakszervezeti tagság növelhető a tagság nyitottabb és befogadóbb megközelítésének bevezetésével, valamint a tagokkal való közvetlen kommunikációval az igényeik meghatározása érdekében, többek között a közösségi média használatával.

Szakszervezeti tagság és szakszervezeti sűrűség, 2011–2021

Megjegyzések: * Szakszervezeti tagsággal rendelkező munkavállalók aránya. ** Előzetes adatok. *** Forrásunk szerint a korábbi adatok tévesek voltak. Ez a sor a helyes adatokat tartalmazza. A munkavállalók szakszervezeti tagságát a teljes szakszervezeti tagságra számították, és szükség esetén kiigazították az aktív, eltartott és foglalkoztatott munkaerőn kívüli szakszervezeti tagokra (azaz nyugdíjasokra, önálló vállalkozókra, diákokra, munkanélküliekre). n.a., nem áll rendelkezésre.

Források: CBS StatLine, 2021; CBS StatLine, 2022a; OECD és AIAS, 2021.

Főbb szakszervezeti szövetségek és szövetségek

Három fő nemzeti ágazatközi szakszervezet tárgyal és konzultál a foglalkoztatással és a munkaerőpiaccal kapcsolatos politikákról. Ezek a Holland Szakszervezeti Szövetség (Federatie Nederlandse Vakbeweging, FNV), a Keresztény Szakszervezetek Országos Szövetsége (Christelijk Nationaal Vakverbond, CNV) és a Szakemberek Szakszervezeti Szövetsége (Vakcentrale voor professionals, VCP). Ezek Hollandia legnagyobb szakszervezetei, és a SER-en és az STVDA-n keresztül tárgyalnak a kormánnyal. Az elmúlt évek fő fejleménye a legnagyobb szövetség, az FNV belső szerkezetátalakítási folyamata volt. A jelenlegi struktúra egy szövetség, amely 28 ágra oszlik. A CNV egy sor ágazatból is áll. Emellett néhány szakszervezet (a Holland Idősek Szövetsége (Algemene Nederlandse Bond voor Ouderen_._ ANBO), az Általános Független Szakszervezet (De Unie) és a Független Szakszervezetek Szövetsége (Unie van Onafhankelijke Vakorganisaties, UOV)) csatlakozott a VCP-hez.

Hollandiában nem történt jelentős változás a főbb szakszervezetekben. Más európai országokhoz hasonlóan azonban a szakszervezeti kiesés tendenciája figyelhető meg. Úgy tűnik, hogy ez egy kicsi, de látható tendenciát eredményezett, ahol új szakszervezetek jelennek meg, amelyek fiatalabb, sokszínűbb tagokat vonzanak, mint például az AVV és a De Unie, amelyek tagjai vállalkozók, rugalmas munkavállalók és részmunkaidős munkavállalók vannak.

Főbb szakszervezeti szövetségek és szövetségek

Megjegyzés: * Előzetes adatok.

Forrás: CBS StatLine, 2021.

A munkáltatói képviseletről

Minden munkáltató vagy ágazati szervezet tagja lehet egy munkáltatói szervezetnek. A jogszabályokból nem származnak konkrét jogok vagy kötelezettségek. Természetesen lehetnek bizonyos jogok és kötelezettségek, amelyek a munkáltatói szervezet alapszabályából erednek, amely meghatározza a tagok jogait és kötelezettségeit.

Az elmúlt években nem történt jelentős fejlemény a munkáltatói oldalon.

A szakszervezetekkel ellentétben a Holland Statisztikai Hivatal nem tesz közzé adatokat a munkáltatói szervezettségről. Becslések szerint azonban 80–90%, ami 2012 óta nem változott jelentősen. Továbbá úgy tűnik, hogy az elmúlt években nem készült önálló elemzés a munkáltatói szervezetek tagságáról.

Munkaadói szervezetek tagsága és sűrűsége, 2012–2020 (%)

Megjegyzések: * A kollektív tárgyalásokban részt vevő bármely munkáltatói szervezet tagjaként dolgozó alkalmazottak százalékos aránya.

Fő munkaadói szervezetek

A fő munkaadói szervezetek a Holland Ipari és Munkaadói Szövetség (Vereniging Nederlandse Ondernemers-Nederlands Christelijk Werkgeversverbond, VNO-NCW), a Királyi Szövetség MKB-Nederland (Koninklijke Vereniging MKB-Nederland, MKB-Nederland) (a kis- és középvállalkozások képviseletében) és a Holland Mezőgazdasági és Kertészeti Szövetség (Land en Tuinbouworganisatie Nederland, LTO Nederland) (a mezőgazdasági ágazat munkaadóinak képviseletében). Ez a három szövetség képviselteti magát a háromoldalú SER-ben és a kétoldalú STVDA-ban is. A VNO-NCW és az MKB-Nederland együttműködik, és gyakran egy szervezetként működik együtt.

Főbb munkáltatói szervezetek és szövetségek

Források: VNO-NCW, 2021; MKB-Hollandia, 2021; LTO Hollandia, 2021,

A legfontosabb háromoldalú testület a SER, amely egyharmad munkavállalói képviselőből áll (a három fő szakszervezeti szövetségből), egyharmad munkáltatói képviselőből (a három fő munkáltatói szövetségből) és egyharmad független tagból, akiket a kormány nevez ki. A SER a kormány fő tanácsadó testülete minden fontos társadalmi-gazdasági kérdésben. A konzultációk a kormány tanácskérésének formájában zajlanak. A SER konzultációi egyhangúak, ami a szociális partnerek konszenzusát tükrözi. A konzultációk számos eredménye képezte a munkaügyi jogszabályok alapját. Fontos példa erre a rugalmas biztonságról (1996) és a munkaidőről (2007) szóló konzultációk. 2017-ben a szociális partnerek közötti tárgyalások különböző szinteken három kérdésben torkolltak le: az állandó és rugalmas munkavállalók jogai közötti szakadék csökkentése (különösen az elbocsátási jogok), a nyugdíjrendszer reformja és a munkavállalók bérének kifizetésére vonatkozó rendszer megváltoztatása a betegség második évében (kollektív vagy egyéni, munkáltatótól függően). Meg kell említeni a kétoldalú STVDA-t is, amelynek a szociális partnerek fő szövetségeiből egyenlő számú tagja van. Az STVDA és a kormány több alkalommal tárgyalt "szociális paktumokról", amelyek a munkaügyi jogszabályok alapját képezhetik. A legfrissebb példa a 2013-as szociális paktum, amely 2015. július 1-jén hatályba lépett új jogszabályt eredményezett az elbocsátásról és a rugalmas szerződésekről. Az STVDA a SER-rel és tagjaival együtt 2019-ben részt vett az új nyugdíjmegállapodás kidolgozásában is.

Főbb három- és kétoldalú testületek

A holland vállalkozásokban a munkavállalói képviselet fő formája az üzemi tanács (ondernemingsraad). Ez egy kizárólag munkavállalói képviselőkből álló testület, amelyet az 50 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokban kell létrehozni, és amely kiterjedt tájékoztatási és konzultációs jogokkal, valamint bizonyos döntéshozatali jogkörökkel rendelkezik. A 10–50 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál a munkáltató önkéntesen létrehozhat egy személyzeti küldöttséget (personeelsvertegenwoordiging), amely kevésbé kiterjedt tájékoztatási és konzultációs jogokkal rendelkezik, és azt a munkaerő többségének kérésére kell létrehozni. Ezek a testületek képviselik a vállalat munkavállalóit a szervezeten belüli vezetői szintek által figyelembe vett belső, vállalatspecifikus tevékenységek és politikák tekintetében.

A 10–50 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál a munkáltatónak bármelyik szerv hiányában évente kétszer meg kell tartania a munkavállalók ülését, amelyen bármely munkavállaló kifejtheti véleményét, ahol a munkáltatónak be kell mutatnia a társaság beszámolóját, tájékoztatást kell adnia a vállalat általános helyzetéről és a foglalkoztatáspolitikáról, valamint konzultálnia kell a munkavállalókkal azokról a döntésekről, amelyek munkahelyek megszűnéséhez vagy a munka legalább egynegyedének jelentős változásához vezethetnek munkaerő szintjét.

A szakszervezetek munkahelyi jelenléte viszonylag ritka, és főként azokban az ágazatokban létezik, ahol hagyományosan erős a szakszervezeti tagság (például a fémágazat és a kikötői ágazat). A vállalkozáson belüli munkavállalói képviselők általában nem vesznek részt szociális párbeszédben vagy kollektív munkaügyi tárgyalásokon, bár természetesen vannak kivételek az ágazatok között.

A szervek szabályozása, összetétele és hatáskörei

Megjegyzés: n.a., nem elérhető.

Forrás: A munkavállalói tanácsokról szóló törvény.