Lengyelország háttere

Lengyelország egy főre jutó bruttó hazai terméke (GDP) 2022-ben 47%-kal magasabb volt, mint 2012-ben. 2021-ben a GDP növekedése 6,7% volt, ami a COVID-19 által kiváltott 2020-as zsugorodás után fellendült. 2022-ben a GDP növekedése 4,9%-ra lassult, ami az adott körülmények között vártnál jobb eredmény volt. 2022-ben a munkanélküliségi ráta továbbra is alacsony, az átlagos éves munkanélküliségi ráta 2,9% volt, ami jelentősen elmarad az EU-27 átlagától (6,2%). Annak ellenére, hogy mintegy 800 000 ukrán menekült szívódott fel a lengyel munkaerőpiacra, 2022 végére a munkanélküliség 2,9%-on maradt, míg a fiatalok munkanélkülisége 2022 második felében 10,8%-ra emelkedett.

Az EU/Európai Gazdasági Térség polgárai a lengyel állampolgárokhoz hasonlóan munkavállalási engedély nélkül is vállalhatnak munkát Lengyelországban a személyek szabad mozgásának elve alapján (a személyek szabad mozgásának végrehajtására vonatkozó szabályokat az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv szabályozza).

Az álláskeresést az álláskereső egyénileg vagy a következő intézményeken keresztül végezheti: az állásajánlatok központi adatbázisát működtető állami foglalkoztatási (munkaügyi) igazgatás (Centralna Baza Ofert Pracy) (regisztráció szükséges); az Európai Foglalkoztatási Szolgálatok (EURES) hálózata; az Önkéntes Munkaügyi Testület (Ochotnicze Hufce Pracy), amely elsősorban fiatalok számára nyújt munkaerő-felvételi szolgáltatásokat; magán munkaközvetítő ügynökségek (ez egy engedélyezett tevékenység; az ilyen ügynökségeknek a regionális hatóságok – azaz a vajdaság marsallja – által kiállított igazolással kell rendelkezniük); és weboldalak (nevezetesen a munkáltatók által közvetlenül elhelyezett álláshirdetéseken keresztül).

A be nem jelentett munkavégzés mennyisége az elmúlt években stabil maradt. A lengyel statisztikai hivatal (Główny Urząd Statystyczny, GUS) szerint 2017-ben az összes foglalkoztatott ember 5,4%-a (azaz körülbelül 880 000 fő) végzett nem regisztrált munkát, szemben a 2014-es 4,5%-kal (nagyjából 700 000). Sajnos 2022-től a GUS már nem szolgáltatja ezeket az adatokat.

További információk a következő weboldalakon találhatók:

• Európai Bizottság: EURES – Lengyelországban élni és dolgozni

• Eurofound: Európai munkaügyi kapcsolatok szótára – Be nem jelentett munkavégzés

• Adatok: A be nem jelentett munkavégzés kezelése Európában

A Munka Törvénykönyve (Kodeks pracy) szabályozza a munkavállalók és a munkáltatók jogait és kötelezettségeit Lengyelországban. A munka törvénykönyvének reformjára irányuló jelentős kísérlet 2018-ban kudarcot vallott, mivel a lengyel parlament úgy döntött, hogy nem folytat két rendelettervezetet (az egyik az egyéni, a másik a kollektív munkaviszonyokkal foglalkozik).

2017-ben hatályba léptek az órabér minimálbérét (13 PLN (3,12 euró 2024. július 15-én), 2021-ben 18,30 PLN-re (4,07 euróra) emelték. A munkaerőpiacon mintegy 0,5 millió olyan ember részesült az új törvény előnyeiből, akiknek a szabadúszó szerződésen alapuló munka a fő tevékenységi formája.

2018-ban módosították a szakszervezetekről szóló törvényt (Ustawa o związkach zawodowych), amely kiterjesztette az egyesülési jogot a "fizetett munkát végző személyekre", függetlenül a munkaviszonyuk jogalapjától. A nem munkavállalóknak azonban hat hónapig kapcsolatban kell maradniuk munkáltatójukkal, mielőtt "megszereznék" a szakszervezeti jogosultsághoz való jogukat. A módosítások túlnyomó többsége 2019. január 1-jén lépett hatályba. A Szociális Párbeszéd Tanácsáról és a szociális párbeszéd egyéb szerveiről szóló törvényt (Ustawa o Radzie Dialogu Społecznego i innych instytucjach dialogu społecznego) is módosították, és a szociális párbeszéd tanácsába (Rada Dialogu Społecznego, RDS) a szociális partnerek küldötteinek maximális száma mindkét oldalon 25 főre emelkedett.

2020-ban a világjárvány miatt kiterjedt foglalkoztatásvédelmi mechanizmusokat vezettek be a Munka Törvénykönyvébe. A munkáltatók (kezdetben mindegyik, de 2020 közepe óta csak a vendéglátás és a rekreáció ágazataiban) pályázhattak támogatásra (azaz a "válságellenes pajzsra" (Tarcza Antykryzysowa)). A visszafizetendő összeg korlátozott volt, ha sikerült megtartaniuk foglalkoztatási szintjüket. A világjárvány idején a munkavállalók a Munkaügyi Alap (Fundusz Pracy) és a Társadalombiztosítási Intézet (Zakład Ubezpieczeń Społecznych, ZUS) foglalkoztatási támogatásaihoz és támogatásaihoz is hozzáférhettek.

2020-ban ideiglenesen enyhítettek a Munka Törvénykönyvének a kötelező fizetett szabadságra és végkielégítésre vonatkozó egyes rendelkezéseit. A távmunka bekerült a Munka Törvénykönyvébe – eleinte rugalmas, átmeneti intézkedésekkel, de a 2023 áprilisában hatályba lépett Munka Törvénykönyve új fejezettel egészült ki a távmunkáról. Ez az új fejezet az egészség és biztonság, valamint a munkáltatónak a távmunka költségeiben való pénzügyi részvétele területeit fedi le. Arra ösztönzi a kisgyermekes szülőket, a terhes nőket és a gondozókat is, hogy távmunkát végezzenek.

Lengyelországban a munkaügyi kapcsolatokat és a szociális párbeszédet a munka törvénykönyve, a szakszervezetekről szóló törvény, a munkáltatói szervezetekről szóló törvény (Ustawa o organizacjach pracodawców), a kollektív viták rendezéséről szóló törvény (Ustawa o rozwiązywaniu sporów zbiorowych), valamint a Szociális Párbeszéd Tanácsáról és más szociális párbeszéd szerveiről szóló törvény (Ustawa o Radzie Dialogu Społecznego i innych instytucjach dialogu społecznego) szabályozza.

A lengyelországi munkaügyi kapcsolatok a pluralizmus, a neokorporatizmus és az államizmus keverékeként írhatók le, ami tükröződik a helyzet leírására használt címkék sokféleségében, beleértve az "illuzórikus korporatizmust" (Ost, 2000), a "pluralizmust" (Meardi, 2002) és a "hamis korporatizmust" (King, 2007). Bechter és munkatársai (2012) szerint Lengyelország (más közép- és kelet-európai országokhoz hasonlóan) "vegyes" vagy "üres" eset. Az újabb elemzések bizonyítékot szolgáltattak a kialakuló neoállamizmusra (növekvő állami voluntarizmussal) (Czarzasty és Mrozowicki, 2018). A lengyel munkaügyi kapcsolatok ötvözik a kollektív tárgyalások magas szintű decentralizációját a nemzeti szintű szociális párbeszéd viszonylag gyenge intézményeivel (RDS és korábban a Szociális és Gazdasági Ügyek Háromoldalú Bizottsága (Trójstronna Komisja ds. Społeczno-Gospodarczych)) és fejletlen iparági szintű kollektív tárgyalások. A legtöbb kollektív tárgyalás vállalati szinten zajlik.

A tagság sűrűsége gyenge mind a szakszervezetek, mind a munkáltatói szervezetek körében. Sok éven át jelentős politikai megosztottság volt a szakszervezetek között, tükrözve kommunista és antikommunista múltjukat. A szakszervezetek "versenypluralizmusa" (Gardawski, 2003) tükrözi széttöredezettségüket és szakszervezetek közötti versenyüket.

Az állam fontos szerepet játszik a lengyel munkaügyi kapcsolatokban. Először is, fontos munkáltató, hiszen 2021-ben Lengyelországban a munkavállalók 17,6%-a dolgozott a közszférában (ez a szám csak a közigazgatásban és a közszolgálatban dolgozókat tartalmazza, és nem tartalmazza a domináns állami tulajdonú vállalatokat). Másodszor, a nemzeti jogszabályok továbbra is alapvető referenciapontok a minimálbérek és a munkafeltételek meghatározásához a magánszektor legtöbb alkalmazottja számára, mivel a kollektív tárgyalások minden szinten korlátozott lefedettséggel rendelkeznek. Harmadszor, az állami hatóságok döntő szerepet játszanak a nemzeti és regionális szintű háromoldalú szociális párbeszédben.

2015 júniusában új jogszabályt fogadtak el, amely visszaállítja a háromoldalú szociális párbeszéd rendszerét az országban, és októberben új háromoldalú testületek kezdték meg működésüket. Andrzej Duda 2015. júniusi elnökválasztási győzelmét követően 2015 októberében korábbi pártja, a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) megnyerte a parlamenti választásokat, és mindkét kamarában megszerezte a helyek többségét. Az új kormány működésének kezdeti szakaszát a jogi környezet számos munkavállalóbarát változása jellemezte (a fentiek szerint), és a kormány viszonylag nagy figyelme volt a háromoldalú konzultációkra. 2017 óta azonban egyre több jele van annak, hogy visszatérnek az előző kormány háromoldalú szelektív megközelítéséhez (amelyet a háromoldalú konzultációk elkerülése vagy figyelmen kívül hagyása jellemez, ha azokat a kormány szakpolitikai célkitűzéseinek teljesítése akadályának tekintik). 2019-ben a PiS ismét megnyerte a parlamenti választásokat, de elvesztette független többségét a szenátusban, amely a parlament felsőháza (jogalkotási hatáskörei azonban lényegesen kisebbek, mint az alsóházé, nevezetesen a Szejmé). 2020-ban Andrzej Dudát újraválasztották elnöki tisztségre. A világjárvány idején az RDS tevékenysége folytatódott, de egyes szakszervezeti képviselők véleménye szerint a szociális párbeszéd minősége minden szinten fokozatosan romlott. A kormány azt tervezte, hogy bevezeti a miniszterelnök elbocsátásának lehetőségét, de ezt az ötletet a szociális partnerek sikeresen megakadályozták. 2022 októberében a Központi Korrupcióellenes Iroda (Centralne Biuro Antykorupcyjne) őrizetbe vette a Lewiatan Konföderáció (Konfederacja Lewiatan) (az RDS egyik legnagyobb munkáltatói szervezete) elnökét az RDS végrehajtó bizottságának ülésén és a Lewiatan Konföderáció éves konferenciájának napján – az Új Ötletek Európai Fóruma (Europejskie Forum Nowych Idei) – Sopotban. Az ügyész ügye olyan gyenge volt, hogy a bíróságok nem értettek egyet az ideiglenes letartóztatásban. Az ügy a mai napig nem zárult le. Ez az esemény azonban az RDS és a kormány közötti kapcsolatok jelentős romlását eredményezte. Az RDS tagjai azt is jelezték, hogy úgy érzik, hogy a nyilvános konzultációs folyamat során a pálya szélére kerültek, és rámutattak, hogy egyes ötletekkel kapcsolatban a kormány csak az általa preferált szervezetekkel konzultál (mind a szakszervezeti, mind a munkáltatói oldalon).

Az RDS tagjai abban is reménykednek, hogy pozíciójuk megerősödhet a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv (Krajowy Plan Odbudowy) reformjainak eredményeként, de ezek késtek.