Lengyelország munkával töltött életének országprofilja

Ez a profil a lengyelországi munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről, szereplőkről és szabályozásokról.

Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.

Ez a szakasz az egyes munkavállalók és a munkáltató közötti munkaviszonyra összpontosít – a kezdetektől a megszűnésig –, amely kiterjed a munkaszerződésre, a jogosultságokra és kötelezettségekre, az elbocsátási és felmondási eljárásokra, valamint a betegszabadságra és a nyugdíjra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre.

Az "egyéni munkaviszony" az egyes munkavállalók és munkáltatója közötti kapcsolatra utal. Ezt a kapcsolatot a jogi szabályozás és a szociális partnerek szerződési feltételekről folytatott tárgyalásainak eredményei alakítják. Ez a szakasz a munkaviszony kezdetét és megszűnését, valamint a jogosultságokat és kötelezettségeket vizsgálja Lengyelországban.

A munkaszerződéssel kapcsolatos követelmények

Az Alkotmány 65. § (3) bekezdésével és a Munka Törvénykönyve 190. §-ával összhangban a munkavállalási korhatár alsó határa 16 év (2018. szeptember 1-jén 15 évre csökkentették). A munkaviszony létesítéséhez írásbeli szerződés szükséges, amely meghatározza a szerződő feleket, a munkavégzés helyét, a díjazást és annak összetevőit, a munkaidőt és a munkavégzés megkezdésének időpontját (Mt. 29. § (1) bekezdés). Az írásbeli munkaszerződést legkésőbb a munkavégzés megkezdésének napján kell megkötni.

Elbocsátási és felmondási eljárások

Egyéni szinten az elbocsátási és felmondási kérdéseket a Mt. 2. fejezetének (2) bekezdése szabályozza. A munkaszerződést általában a következőkkel lehet felmondani:

  • a szerződő felek kölcsönös beleegyezése

  • az egyik fél felmondási idejű határozata (felmondási idő)

  • az egyik fél határozata felmondás nélkül (felmondás nélküli felmondás)

  • a szerződés megkötésének időtartamának vége

  • a szerződés tárgyát képező munka befejezése

Nem határozott idejű munkaszerződések esetén a felmondási idő a munkavállaló munkaidejétől függ (ha az illető legalább három éve dolgozik, a felmondási idő három hónap). Ha a szerződést a munkáltató felmondási idővel szüntetik meg, a munkavállalónak joga van szabadságra új állás keresése céljából (két nap, ha a felmondási idő három hónapnál rövidebb, és három nap, ha a felmondási idő három hónap).

A szakszervezeti tagok esetében a munkáltató köteles szándékát a szakszervezetnek jelezni, és a szerződés felmondását a felmondás előtt megindokolni.

A munkaszerződés nem szüntethető meg olyan munkavállalók esetében, akik négy évnél rövidebb időre vannak a nyugdíjkorhatártól (előnyugdíjazási védelem).

A munkavállaló fegyelmi okokból (Mt. 52. §) bocsátható el munkavállalói kötelezettségének súlyos megszegése, bírósági ítélettel járó bűncselekmény vagy saját kötelességszegése miatti szakmai bizonyítványának elvesztése miatt.

Kollektív szinten az elbocsátásokra külön szabályozás vonatkozik (a csoportos létszámcsökkentésről szóló törvény [Ustawa o szczególnych zasadach rozwiązywania z pracownikami stosunków pracy z przyczyn niedotyczących pracowników)).

Szülői, szülési és apasági szabadság

A lengyelországi szülők szülési szabadságot, szülői szabadságot és apasági szabadságot vehetnek igénybe. A ZUS adatai szerint az apasági szabadság az elmúlt évtizedben népszerűbbé vált Lengyelországban; a születések számának csökkenése azonban csökkentette a számot. 2021-ben 185 200 apa vette igénybe szabadságát (az összes jogosult körülbelül 55,6%-a), míg 2019-ben ez a szám 199 800 apa (53%) volt. A szülői szabadság azonban még mindig nagyon népszerűtlen a férfiak körében – az apák mindössze 1%-a osztozik partnerével.

Törvényes szabadságra vonatkozó rendelkezések

Maternity leave
Maximum duration

20 weeks (14 of them are reserved for mothers, after which time fathers can use the six weeks that are left, instead of the mother). A maximum of six weeks can be used before the birth of the child.

The duration of basic maternity leave is longer in the case of giving birth to twins (31 weeks), three children (33 weeks), four children (35 weeks) or five or more children (37 weeks).

If a woman gives birth to one child, she can apply for an additional six weeks of maternity leave; in the case of twins, the leave can last for eight weeks.

Reimbursement

100% of basic pay (salary) for 26 weeks’ leave

80% of basic pay (salary) for 52 weeks’ leave

Who pays?

ZUS

In companies with more than 20 employees, it is paid by the employer (from the contributions paid to ZUS).

Legal basis

Labour Code and the Act on Financial Benefits Related to Illness and Maternity Paid by Social Security (Ustawa o świadczeniach pieniężnych z ubezpieczenia społecznego w razie choroby i macierzyństwa)

Parental leave
Maximum durationA maximum of 26 weeks after the maternity leave. It can be divided into three parts, which can be used by both the mother and the father – they can take the leave at the same time (13 weeks each) or one of them can take all the leave. One part of the leave has to last for at least eight weeks.
Reimbursement60–80% of basic pay (salary)
Who pays?

ZUS

In companies with more than 20 employees, it is paid by the employer (from the contributions paid to ZUS).

Legal basisLabour Code and the Act on Financial Benefits Related to Illness and Maternity Paid by Social Security
Paternity leave
Maximum duration14 days (including Sunday and Saturday). It can be used from the birth of the child until he or she is one year old.
Reimbursement100% of basic pay (salary)
Who pays?

ZUS

In companies with more than 20 employees, it is paid by the employer (from the contributions paid to ZUS).

Legal basisLabour Code and the Act on Financial Benefits Related to Illness and Maternity Paid by Social Security

Betegszabadság

A betegszabadsággal kapcsolatos kérdéseket a társadalombiztosítás által kifizetett betegséggel és anyasággal kapcsolatos pénzügyi ellátásokról szóló törvény szabályozza. A betegszabadság ideje alatt a munkavállaló táppénzre jogosult (általában a rendszeres fizetés 80%-a, kivéve a terhesség alatt beszedett betegszabadságot, a munkába menet vagy hazautazás során bekövetkezett balesetekből eredő betegszabadságot, illetve ha orvosi vizsgálaton vagy sejt-, szövet- vagy szervadományozással járó eljáráson esnek át (az ellátás összegének 100%-a) vagy kórházi tartózkodás (általában a rendes fizetés 70%-a)).

Az első 33 napban a betegszabadságot a munkáltató fizeti. 33 nap elteltével a ZUS fizeti. A táppénz legfeljebb 182 napig gyűjthető. Ha a munkavállaló 182 nap elteltével nem tud visszatérni a munkába, a ZUS orvosi vizsgálatnak veti alá, hogy megállapítsa, jogosult-e rokkantsági nyugdíjra. Rendes esetekben a munkaviszony felmondási idő nélküli megszüntetése betegszabadság alatt nem megengedett (mindaddig, amíg a munkavállaló nincs jelen a munkahelyen) (Mt. 41. §). A munkaviszony megszüntetésére lehetőség van olyan munkavállalók esetében is, akik három hónapnál hosszabb ideig betegszabadságon vannak, és korábban hat hónapnál rövidebb ideig álltak munkaviszonyban (Mt. 53/1. § (1a) bekezdés).

Nyugdíjkorhatár

2013. január 1-jéig a nyugdíjkorhatár a férfiak esetében 65 év, a nők esetében 60 év volt. 2013. január 1-jén a nyugdíjkorhatárt 67 évre emelték mind a nők, mind a férfiak esetében, és a nyugdíjkorhatár évente három hónappal emelkedik. 2016 végén a reformot a nyugdíjtörvény (Ustawa o emeryturach i rentach z Funduszu Ubezpieczeń Społecznych) módosításával hatályon kívül helyezték, így a korábbi feltételek (a férfiak és a nők 65 éves, illetve 60 éves nyugdíjkorhatára) 2017 októberében ismét hatályba léptek.

Flag of the European UnionThis website is an official website of the European Union.
How do I know?
European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions
The tripartite EU agency providing knowledge to assist in the development of better social, employment and work-related policies