Románia háttere

2012 és 2022 között Romániában jelentősen (48,02%-kal) nőtt a bruttó hazai termék, míg az EU-27 átlagos növekedése jóval alacsonyabb volt (15,29%). Ez idő alatt a munkanélküliségi ráta minden kategóriában enyhén csökkent. A teljes munkanélküliségi ráta 2022-ben 5,6% volt, ami elmarad a 6,2%-os uniós átlagtól. Az általános foglalkoztatási ráta ebben az időszakban 9,2 százalékponttal nőtt, és 2022-ben elérte a 66,8%-ot. A legnagyobb növekedési ütemet a férfiak foglalkoztatása regisztrálta (9,5 százalékpont), 0,8 százalékponttal magasabb, mint a nőké (8,7 százalékpont).

A munkajog területén a fő törvény a munka törvénykönyve (53/2005. sz. törvény), amelyet 2011-ben módosítottak a munkaügyi kapcsolatok rugalmasságának növelése érdekében.

2011 óta a Munka Törvénykönyve több alkalommal módosul. 2017 augusztusában a kormány a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem érdekében módosította a Munka Törvénykönyvét, hogy tartalmazza a be nem jelentett munkavégzésnek minősülő munkahelyzetek meghatározását. Az új rendelkezések szerint be nem jelentett munkavégzés immár a következőket foglalja magában: személy foglalkoztatása anélkül, hogy legkésőbb a tevékenység megkezdését megelőző napon munkaviszonyi nyilatkozatot nyújtana be az általános munkavállalói nyilvántartásba; személy alkalmazása anélkül, hogy legkésőbb a tevékenység megkezdése előtt egy nappal írásbeli munkaszerződést kötött volna; egy személy alkalmazása az egyéni munkaszerződésének felfüggesztése esetén; egy személy alkalmazása a részmunkaidős munkaszerződésben előírtnál több órás munkavégzésre. Az egyéni részmunkaidős munkaszerződés alapján meghatározott munkaidő-beosztáson kívüli munkavállaló munkáját már nem szankcionálják a túlórára vonatkozó rendelkezések puszta be nem tartása miatt (korábban a szankció 1,500 és 3,000 RON (301-603 euró) közötti pénzbírság volt (ebben a profilban szereplő összes pénznemváltás 2024. augusztus 12-től érvényes). Ehelyett be nem jelentett munkavégzésnek minősül (10 000 RON (2 010 euró) pénzbírsággal büntetik).

2017 augusztusa óta minden munkáltató köteles megőrizni a munkavállalók egyéni munkaszerződéseinek másolatát a munkahelyén. A jogszabályi rendelkezés be nem tartása esetén a polgári jogi bírság összege 10 000 RON (2 010 euró).

A szociális párbeszédről szóló törvényt (62/2011. sz. törvény), amelyet a szakszervezetek 2011-es elfogadása óta erősen bíráltak a szociális párbeszéd gyengítése miatt, módosították, és egy új, 2022 decemberében elfogadott törvénnyel váltották fel. A szociális párbeszédről szóló új törvény (367/2022. sz. törvény) kibővíti a szakszervezetek hatáskörét, megváltoztatja a szakszervezetek reprezentativitási kritériumait, új rendelkezéseket vezet be a kollektív tárgyalásokra vonatkozóan annak érdekében, hogy növelje a lefedettséget mind vállalati, mind ágazati szinten, valamint enyhíti a szervezett fellépések és sztrájkok feltételeit.

2020 augusztusában lépett hatályba a 367/2022. sz. törvény, amely kimondja, hogy a minimálbér megállapításának fő kritériuma a megélhetési bér (a tisztességes megélhetésért szükséges havi minimális fogyasztási kosár). A törvény kiegészítése meghatározza a havi háztartási kiadások kategóriáinak szerkezetét. A kormány azonban nem alkalmazta a törvényt a 2022-es minimálbér meghatározásakor, annak ellenére, hogy a szakszervezetek kritikával szembesültek.

A szociális párbeszéd Romániában csak az ország 1989-es demokráciába való átmenete után vált hatékonysá. 1989 előtt, bár a szakszervezetek törvényesen engedélyezettek voltak, a gyakorlatban a Román Kommunista Párt és az állam kiterjesztéseként működtek. 1989 után az állami tulajdonú vállalatok privatizációja több ezer munkavállaló munkahelyét veszélyeztette, ami meglehetősen konfliktusvezérelt munkaügyi kapcsolatokat eredményezett. Annak ellenére, hogy a szakszervezetek ellenezték a privatizációs folyamatot, nem akadályozták azt. A szerkezetátalakítás és a privatizáció a szakszervezeti tagság jelentős csökkenéséhez vezetett. Az átmeneti időszak és az ipar leépítésének végét követően a munkaügyi kapcsolatok konszenzusorientáltabbá váltak. A kollektív tárgyalásokat jogilag engedélyezték minden szinten: nemzeti, ágazati és vállalati szinten. A nemzeti és ágazati szakszervezetek erősebb tárgyalási képességgel rendelkeztek, mint a vállalati szintű szakszervezetek, amelyek gyakran nem rendelkeztek a szükséges know-how-val és emberi erőforrásokkal. Ezek a körülmények olyan helyzethez vezettek, amelyben a vállalati szintű bértárgyalások szempontjából meghatározóak voltak az országos és ágazati szintű kollektív szerződések.

2011-ben a szociális párbeszédre vonatkozó jogszabályok megváltoztak, ami egy új törvényt (62/2011. sz. törvény) eredményezett, amely eltörölte a nemzeti kollektív tárgyalásokat, és szinte lehetetlenné tette az ágazati tárgyalásokat. Az országos szintű kollektív tárgyalások 2011-es eltörlése azt jelentette, hogy mintegy 1,2 millió munkavállaló – 450 000 21 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalatnál – nem volt lefedve, mert ezeknek a vállalatoknak a kollektív tárgyalás nem volt kötelező a törvény szerint. A vállalati szintű kollektív tárgyalások ebben az összefüggésben fontosabbá váltak, de a vállalati szintű szakszervezetek továbbra is küzdöttek a megfelelő szakértelem hiánya és a törvény által előírt szigorú reprezentativitási kritériumok miatt. A Munkaügyi és Társadalmi Szolidaritási Minisztérium adatai szerint 2021-ben 4,397, 2022 januárja és októbere között 5,344 kollektív szerződést kötöttek. A szociális párbeszédről szóló, 2022 decemberében elfogadott új törvény várhatóan növeli a kollektív tárgyalások lefedettségét mind vállalati, mind ágazati szinten.