Spanyolország munkaélet-országprofilja
Ez a profil a spanyolországi munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről, szereplőkről és szabályozásokról.
Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.
Az "egyéni munkaviszony" az egyes munkavállalók és munkáltatója közötti kapcsolatra utal. Ezt a kapcsolatot a jogi szabályozás és a szociális partnerek szerződési feltételekről folytatott tárgyalásainak eredményei alakítják. Ez a szakasz a munkaviszony kezdetét és megszűnését, valamint a jogosultságokat és kötelezettségeket vizsgálja Spanyolországban.
A munkaszerződéssel kapcsolatos követelmények
A munkaviszony megkezdésének alsó korhatára 16 év. A munkaszerződés aláírását követően a vállalatnak tájékoztatnia kell az Állami Foglalkoztatási Szolgálatot a szerződés feltételeiről, és legfeljebb 10 nappal később meg kell küldenie a szolgáltatásnak annak másolatát. A szerződés egy másik példányát be kell nyújtani a munkahelyi munkavállalói képviselőknek.
Elbocsátási és felmondási eljárások
A munkáltatóknak 15 nappal korábban értesíteniük kell munkavállalóikat a tervezett elbocsátásokról. Ez a felmondási idő mind a csoportos, mind az egyéni létszámcsökkentésre, valamint minden alkalmazottra vonatkozik, hivatali idejüktől függetlenül. 2010-ben a felmondási időt a 10/2010. sz. királyi törvényerejű rendelettel egy hónapról két hétre csökkentették. A spanyol gazdaság jelenleg rugalmasabbnak tűnik, mint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet átlagos országa ezen a területen, mivel az országokban az átlagos felmondási idő 3,5 hét az elbocsátás időpontjában 9 hónapos szolgálati idővel rendelkező munkavállalók esetében, 1,3 hónap a 4 éves szolgálati idővel rendelkező munkavállalók és 2,7 hónap a 20 éves szolgálati idővel rendelkező munkavállalók esetében.
Csoportos elbocsátás esetén (ötnél több munkavállaló, ha a teljes munkaerőt érinti; legalább 10 munkavállaló a 100 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál; a 100–300 főt foglalkoztató vállalatoknál a munkavállalók 10%-a, a 299 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál pedig 30 alkalmazott) a jogszabályok előírják, hogy a munkavállalóknak szolgálati évenként legalább 20 napi fizetést kell fizetniük, legfeljebb 12 havi fizetésig.
A határozatlan idejű szerződéssel rendelkező munkavállaló egyedi tisztességtelen elbocsátása esetén a jogszabályok előírják, hogy a munkavállalóknak legalább 33 napi fizetést kell fizetniük minden szolgálati évre, legfeljebb 24 havi fizetésre.
Egyéni méltányos elbocsátás esetén a jogszabályok előírják, hogy a munkavállalóknak legalább 20 napi fizetést kell fizetniük minden szolgálati évre, legfeljebb 12 havi fizetésre.
A 25 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásoknál az állami bérgarancia alapja (Fondo de Garantía Salarial) csoportos létszámcsökkentés esetén a munkavállalók törvényes kártalanításának 40% -át fizeti.
A határozott idejű szerződések végkielégítését a 10/2010. sz. királyi törvényerejű rendelet módosította, amely megállapította, hogy 2015. január 1-jétől a végkielégítés évente szolgálati évenként 1 nappal emelkedik, a 2010-ben fizetett szolgálati évenként 8 napról 12 napra. Ennek megfelelően 2014-ben a határozott idejű szerződések végkielégítése 11 nap volt ledolgozott évente. Ha a munkáltató a kölcsönzött munkavállalót a szerződése lejárta előtt elbocsátja, a végkielégítés minden szolgálati évre 33 napi fizetéssel egyenlő, legfeljebb 24 havi fizetéssel.
Ebben a témában az Európai Bíróság 2016 szeptemberében vitatkozó határozatot hirdetett ki (C-596/14). A spanyol törvények szerint az állandó alkalmazottak ledolgozott évenként 20 nap végkielégítést kapnak elbocsátáskor, míg a kölcsönzött munkavállalók 12 napot, az ideiglenes helyettesítők pedignem kapnak kompenzációt. Az Európai Bíróság 2016. szeptember 14-i ítéletében megállapította, hogy a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás (az 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében foglalt) jogi alapján a kölcsönzött munkavállalók és a határozatlan idejű munkavállalók által kapott összeg a szerződés típusa miatt nem térhet el egymástól.
Ez a döntés nagy bizonytalanságot teremtett a végkielégítés kérdésében Spanyolországban, mivel a bírósági határozat szerint mind a kölcsönzött munkavállalóknak, mind az ideiglenes helyettesítőknek ugyanolyan kompenzációban kell részesülniük, mint a többi munkavállalónak (20 nap, legfeljebb 12 havi fizetés).
Jelenleg a spanyol szabályozás továbbra is változatlan (nincs végkielégítés az ideiglenes helyettesítők esetében), bár több hasonló ügy jutott el az Európai Bírósághoz és a spanyol Legfelsőbb Bírósághoz, és vár döntésre. Úgy tűnik, hogy a jogalkotó megvárja, amíg ezek a függőben lévő ügyek megoldódnak, hogy a kérdést egy konszolidáltabb joggyakorlat alapján szabályozza. Tehát az Európai Bíróság döntésének következményei még várat magukra.
Szülői, szülési és apasági szabadság
Az elmúlt években a szülési és apasági szabadság jelentősen megváltozott.
A szülői szabadság időtartamát 2018. július 5-én négy hétről öt hétre hosszabbították meg. 2017 szeptemberében a Néppárt és a Ciudadanos megállapodott abban, hogy a következő évtől öt hétre meghosszabbítják az apasági szabadságot. 2018 januárjában azonban ez a megállapodás még a 2018. évi költségvetési törvény jóváhagyásától függött, így a meghosszabbítást a gyakorlatban nem alkalmazták (és a szülői szabadság továbbra is négy hét hosszú volt). A szocialista kormány végül a költségvetési törvény (6/2018. sz. törvény) részeként jelentette be ezt az intézkedést.
2019 februárjában a szocialista kormány elfogadta a 6/2019. sz. királyi törvényerejű rendeletet, amely a szülési és apasági szabadság fokozatos kiegyenlítését állapította meg. Az apasági szabadság ezért 2019-ben nyolc hétre, 2020-ban pedig 12 hétre emelkedett, 2021-re pedig mindkét szülő egyenlő, át nem ruházható, 16 hetes fizetett szabadságot élvezett, amely többszülés esetén gyermekenként két héttel meghosszabbítható.
Törvényes szabadságra vonatkozó rendelkezések
Maternity leave | |
Maximum duration | 16 weeks, which can be extended to 18 weeks in the case of multiple birth or the adoption of a child with disabilities. |
Reimbursement | 100% of the regulatory base salary |
Who pays? | Social Security (Seguridad Social) |
Legal basis | Law 4/1995, Law 3/2007, Royal Decree 6/2019 |
Parental leave | |
Maximum duration | 16 weeks, which can be extended to 18 weeks in the case of multiple birth or the adoption of a child with disabilities. |
Reimbursement | 100% of the regulatory base salary |
Who pays? | Social Security (Seguridad Social) |
Legal basis | Law 4/1995, Law 3/2007, Royal Decree 6/2019 |
Paternity leave | |
Maximum duration | 16 weeks, which can be extended to 18 weeks in the case of multiple birth or the adoption of a child with disabilities. |
Reimbursement | 100% of the regulatory base salary |
Who pays? | Social Security (Seguridad Social) |
Legal basis | Law 3/2007, Law 9/2009, Royal Decree 295/2009, Law 6/2018, Royal Decree 6/2019 |
Forrás: A szerzők saját kidolgozása.
Betegszabadság
A betegszabadságra való jogosultsághoz a munkavállalónak a szabadság kezdetét megelőző öt évben 180 napig társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie, gyakori betegség esetén. Munkabaleset esetén nincs szükség járulékfizetési időszakra.
A fizetendő ellátás összegét a fizetések alapján megállapított járulékok alapján határozzák meg. A gyakori betegség első három napjában a munkavállaló nem kap semmilyen juttatást. A 4. és 20. nap között a helyettesítési ráta a szabályozói alapbér 60%-a. A 20. nap után a helyettesítési arány a szabályozási alap 75% -a. Munkabaleset esetén a helyettesítési arány az első naptól kezdve a szabályozási alap 75%-a.
Nyugdíjkorhatár
A nyugdíjkorhatárt 2011-ben (27/2011. sz. törvény) 65 évről 67 évre emelték. A nyugdíjazás elhalasztását 2013 és 2027 között fokozatosan alkalmazzák. 2018-ig évente egy hónappal nőtt, 2019 óta pedig évente két hónappal nőtt. 2027-ig ebben az ütemben fog növekedni. A munkavállalók 65 éves korukban vonulhatnak nyugdíjba, és akkor részesülhetnek maximális nyugdíjjogosultsággal, ha legalább 38 éve és 6 hónapja fizetnek társadalombiztosítási járulékot.
A nyugdíj szabályozási alapjának meghatározásához szükséges járulékfizetési időszak 2013 és 2022 között 15-ről 25 évre emelkedett. Ezt az emelést fokozatosan alkalmazták, ebben az időszakban egy évvel nőtt.
Azok a nők, akik születés vagy örökbefogadás következtében szakították meg karrierjüket, 67 éves koruk előtt gyermekenként 9 havi járulékot igényelhetnek, de legfeljebb 2 évig.
2021 júliusában megállapodás született a kormány és a szociális partnerek (a CEOE, a Cepyme, a CCOO és az UGT) között a nyugdíjreformról. A megállapodás 2011 óta az első jelentős nyugdíjpaktum a szociális párbeszéd keretében (La Moncloa, 2021).
A megállapodás új értékelési mechanizmust ír elő az állami nyugdíjak vásárlóerejének az előző évben mért átlagos éves inflációnak megfelelő fenntartása érdekében.
A megállapodás különböző ösztönzőket tartalmaz, amelyek célja a tényleges nyugdíjkorhatár közelítése a törvényes nyugdíjkorhatárhoz. Ezek az intézkedések új ösztönzőket tartalmaznak a késleltetett nyugdíjazáshoz, például a társadalombiztosítási járulékok alóli mentességet és a nyugdíj összegének emelését.
A szociális partnerek elkötelezték magukat amellett, hogy a helyreállítási, átalakítási és rezilienciaépítési tervvel összhangban tárgyalásokat folytatnak egy új "nemzedékek közötti méltányossági mechanizmusról". Az új mechanizmus várhatóan 2027-től lép hatályba, és célja a nyugdíjak generációk közötti finanszírozására irányuló erőfeszítések kiegyensúlyozása.
Egy másik reformjavaslat, amelyről még mindig nincs konszenzus, az öregségi nyugdíjak kiszámításának alapjául szolgáló időszak 25 évről 30 évre történő meghosszabbításával kapcsolatos, 2027 és 2038 között. Erről az intézkedésről a spanyol kormány és az Európai Bizottság Spanyolország helyreállítási és rezilienciaépítési tervével összefüggésben állapodott meg. A Spanyol Nemzeti Bank becslései szerint egy ilyen intézkedés az átlagos kezdeti nyugdíj csökkenéséhez vezet. A számítási időszak legkedvezőbb évszámra történő meghosszabbítása azonban segíthet az átlagos kezdeti nyugdíjösszeg csökkenésének kiegyenlítésében, miközben hozzájárul a nyugdíjasok közötti egyenlőtlenségek csökkentéséhez is (Muñoz-Julve és Ramos, 2022).
