Kollektív tárgyalások Belgiumban

A kollektív tárgyalások hagyományos rendszerét Belgiumban teljes mértékben a kollektív szerződésekről és az ágazati vegyes bizottságokról szóló, 1968. december 5-i törvény szabályozza, amely elismeri és védi a szervezkedéshez és a kollektív tárgyaláshoz való jogot. A béralku három, egymással összefüggő szinten keresztül erősen strukturált. A legmagasabb szint – központosított ágazatközi megállapodások – az egész gazdaságot lefedi. Egy fontos köztes szint meghatározott ágazatokat fed le. Emellett a vállalati szintű tárgyalások kiegészítik vagy helyettesítik az ágazati szintű tárgyalásokat. Elvileg az alacsonyabb szintű megállapodások csak javíthatják (a munkavállalók szempontjából) a magasabb szinten megtárgyaltakat.

Ágazati szinten 100 vegyes bizottság és 65 vegyes albizottság dönt a bérszintekről, az osztályozási rendszerekről, a munkaidő-beosztásról, a képzésről stb. Az ágazati kollektív szerződések az érintett vegyes bizottságok vagy albizottságok hatálya alá tartozó valamennyi munkáltatóra és munkavállalóra vonatkoznak. Mivel az ezen a szinten folytatott tárgyalások a nemzeti ágazatközi szintű megállapodásokat követően jogi tartalmat adnak, azzal érvelnek, hogy az ágazat továbbra is a legfontosabb tárgyalási szint. Azért is tekinthető a legfontosabbnak, mert sok nem bérjellegű tétel esetében az ágazati szint a legmagasabb tárgyalási szint. Minden vállalat és munkavállaló egy ágazati vegyes bizottsághoz van beosztva. Ez szinte automatikusan megtörténik, amikor a vállalat társadalombiztosítási számot igényel, és a munkavállalót a vállalaton belül regisztrálják a társadalombiztosítási rendszerbe.

Ez a hagyományos struktúra, amelyben az ágazati vegyes bizottságok a tárgyalások és a kollektív szerződések megkötésének központi színtere, ma a kollektív tárgyalások és különösen a bértárgyalások koordinációjának következő központosított eszközei közé illeszkedik.

Biennálé társadalmi műsorok : Nemzeti szinten a magánszektorban kétévente zajlanak bértárgyalások a hivatalos kétoldalú szervezeten kívül, és ezek eredményeként nemzeti ágazatközi megállapodások születnek (Accord Interprofessionel/Interprofessioneel Akkoord). A Tízek csoportjának nevezett tárgyalócsoport a Központi Gazdasági Tanács és az Országos Munkaügyi Tanács által elismert nemzeti szociális partnerek kulcsfontosságú képviselőiből áll.

Minimálbér : Lásd alább.

Automatikus bérindexálás : A fizetés és a társadalombiztosítási juttatások egy meghatározott fogyasztói árindexhez kapcsolódnak. A kapcsolat célja a vásárlóerő infláció általi eróziójának megakadályozása. A rendszer a vegyes bizottságok tagjai által szabadon elfogadott ágazati szintű mechanizmusok mozaikja. Különböznek az időzítés, az indexálási rendszer, az index mozgóátlagának kiszámítása, a kerekítési szabályok, a célcsoportok és egyéb részletek tekintetében.

Bérnorma : Az állam megpróbálja egyensúlyba hozni a bérek automatikus indexálását és az ágazati szintű alkudozást a bérmegállapítási rendszer ellenőrzésére és beavatkozására vonatkozó szigorú törvénnyel. A külföldi órabér-munkaerőköltségek előrejelzett súlyozott növekedése (Franciaország, Németország és Hollandia súlyozott átlaga) a bértárgyalások felső határaként (az úgynevezett "bérnorma") minden szinten (makroszinten, ágazatban és vállalaton). Ha a szociális partnerek nem ágazatközi megállapodás útján hajtják végre a bérnormát, a normát törvény írhatja elő. Ellenkező esetben a norma tájékoztató jellegű.

A 2007–2008-as pénzügyi válság óta, és különösen 2010 óta erre a rendszerre nyomás nehezedik egyrészt az állami beavatkozás révén történő bevezetés, másrészt bizonyos újítások és sajátos decentralizációs tendenciák miatt. Az intézményi keret azonban érintetlen maradt, bár 2017-ben szigorúbb bérnorma-jogszabályt vezettek be (2017. március 29-i törvény).

2010–2015-ben nem született új, teljes körű ágazatközi megállapodás. Az állam kétszer avatkozott be a bérek befagyasztásával (indexálás felett) 2013–2014-re és a bérindexálás ideiglenes felfüggesztésével (2015–2016). A bérnormát törvény hajtotta végre, és így nagyobb hatást gyakorolt. 2017 elején azonban a szociális partnerek – 2010 óta először – új, ágazatközi megállapodást kötöttek (2017–2018), amely többek között legfeljebb 1,1%-os (kétéves) béremelést ír elő (az indexálás felett).

Részben a központi bérbefagyasztás miatt ebben az időszakban jelentősen bővült a kollektív prémiumrendszer vállalati szintű tárgyalása (amelyet a Nemzeti Munkaügyi Tanács 90. számú országos megállapodása szabályoz). A tárgyaló felek jobban részt vettek az iparpolitikáról és az aktív időskor ösztönzésére irányuló kezdeményezésekről szóló vitákban is.

A kollektív bértárgyalások tárgyalási szintjei között nagy eltérések vannak. Valójában az ágazatközi szint a legfontosabb a bérnorma meghatározásához. Az e szinten kialakított kereteken belül az alacsonyabb szintek szabadon tárgyalhatnak a bérekre vonatkozó kollektív szerződésekről. Az ágazatközi szinten meghatározott bérnorma Belgiumban szinte minden munkavállalóra kiterjed (2013-ban 96%) (Eurofound, 2014a).

A munkavállalók kollektív bértárgyalási lefedettsége

Megjegyzések: * >10 alkalmazottat foglalkoztató magánszektorbeli vállalatok (NACE B-S); több válasz is lehetséges. ** >10 alkalmazottat foglalkoztató vállalatok (NACE B-S, kivéve O); minden helyi egységre egyetlen válasz; az ilyen megállapodás hatálya alá tartozó munkavállalók több mint 50%-a; online adatkészlet-kódok: [EARN_SES10_01], [EARN_SES14_01], [EARN_SES18_01]; az olyan helyi egységekben dolgozó munkavállalók százalékos aránya, ahol a munkavállalók több mint 50%-a kollektív bérszerződés hatálya alá tartozik, az összes a felmérés hatálya alá tartozó alkalmazottak.
: A szerző saját adatai.: Author’s own data.

Kétévente nemzeti szintű ágazatközi megállapodást kötnek a szociális partnerek. Ez a megállapodás a bérekre, a munkaidőre, a képzésre stb. vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Ezenkívül a szociális partnerek a Nemzeti Munkaügyi Tanácson belül nemzeti kollektív szerződéseket kötnek a bérekről és a munkaidőről. A szociális partnerek által nemzeti szinten kialakított kereten belül ezekre a kérdésekre ágazati szinten is lehet intézkedéseket hozni. A vállalati szint kevésbé releváns a bérek és a munkaidő kérdései szempontjából, bár bizonyos kiigazítások lehetségesek.

A kollektív tárgyalások szintjei, 2022

A megkötött nemzeti kollektív szerződések olyan jogi keretet hoznak létre, amelyben a szociális partnerek ágazati szinten szabadon tárgyalhatnak. Ugyanígy az ágazati kollektív szerződések meghatározzák a vállalati szintű tárgyalások jogi keretét. Másként fogalmazva, az egy szinten kötött kollektív szerződések nem lehetnek ellentétesek a magasabb szinten kötött kollektív szerződésekkel.

Kétévente (a magánszektorban) ágazatokon átívelő kollektív tárgyalási fordulókat szerveznek. Ha nincs megállapodás a szociális partnerek között, a kormány előírhatja a bérnormát. Ágazati szinten a tárgyalási fordulók az ágazatközi megállapodásoktól, az ágazati igényektől és a gazdasági helyzettől függően szétszórtabbak. Mindazonáltal a kétéves kollektív tárgyalási program a norma, amit a két év közötti megállapodás szerinti szerződések különbsége is bizonyít (az első évben körülbelül 1,400, a második évben körülbelül 450). Az 1 400 tartalmazza a különböző témákkal kapcsolatos megállapodások összes fordítását (korengedményes nyugdíj, egyedi ágazati foglalkoztatási juttatások, ágazati képzési alapok stb.).

A közszféra protokolljairól folytatott alkudozás sokkal szétszórtabb, és a politikai helyzethez kötődik.

A bértárgyalások koordinációját a nemzeti szintről a vállalati szintre irányuló nagyon magas szintű koordináció vagy vertikális koordináció jellemzi (amint azt a félévenkénti ágazatközi programozás és a bérnorma összehangolása is bizonyítja). Az ágazatok között nincs különösebb horizontális koordinációs mechanizmus, de mivel a tárgyalásokat különösen a szakszervezeti oldalon korlátozott számú ágazati szövetség szervezi (amelyek mindazonáltal politikailag megosztottak), minták fedezhetők fel. Erőfeszítéseket tesznek például a kiskereskedelmi és forgalmazási szektor, valamint a társadalmi haszonszerzési (egészségügyi) szektor közötti tárgyalások összehangolására. Az iparban a fémgyártásban az alkudozás fontos mérce.

Az ágazati kollektív szerződés kötelező jellege királyi rendelettel meghosszabbítható. Ebben az esetben a megállapodás kötelező érvényű minden olyan munkáltatóra nézve, amely az üzlet megkötésének kétoldalú struktúrájába tartozik, és az egyedi munkaszerződésekben nem lehet ellentétes rendelkezéseket tenni. Ezt az eljárást az ágazati vegyes bizottság vagy a bizottságban képviselt szervezet kérésére kezdeményezi. Ez a belga kollektív tárgyalási rendszerben elterjedt és bevett gyakorlat.

A kollektív szerződésekből való kívülmaradás nagyon ritka, de lehetséges. Vállalati szinten a szabványok csak akkor kínálhatnak alá az ágazati szinten megállapított minimumkövetelményeknek vagy az abszolút szabványoknak, ha az ágazati megállapodás ilyen típusú változtatásokat ír elő. Csak néhány ágazatban léteznek ilyen rendszerek, és csak nagyon ritkán alkalmazzák őket. A legfontosabb példa mindig is a fémipar volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bérek rugalmassága vállalati szinten is megszervezhető, mivel a fizetés gyakran több elemet is tartalmaz, mint az alapbér. Ezt a "bérpárnát" a belga vállalatok többé-kevésbé gazdasági sokk idején használják, és a változó javadalmazásra, a szolgálati időre vonatkozó megállapodásokra, a feladatok besorolására és egyéb juttatásokra (például céges autóra) vonatkozik.

Az ágazati megállapodás által megengedett vállalati eltérésektől függetlenül azonban tiszteletben kell tartani a szakmaközi minimálbért.

A kollektív szerződések időtartama nagymértékben függ azok tartalmától, és minden megállapodás tartalmaz rendelkezéseket a saját érvényességéről. A szociális partnerek szabadon határozhatják meg (vagy nem állapíthatják meg) a kollektív szerződések időtartamát a kérdés, a relevancia és a tárgyalások dinamikája alapján az egyes szinteken. Az általános szabály az, hogy a megállapodások határozatlan időre szólnak, amíg az egyik fél "megszüntetését" nem kéri (a konfliktus rendezésére vonatkozó "figyelmeztetési" határidővel együtt).

Általánosságban elfogadott, hogy a társadalmi béke kötelezettsége a kollektív szerződések szerves része, és hallgatólagosan mindegyikben jelen van. A békezáradék azt jelenti, hogy a megállapodásokat aláíró szereplők (munkáltatók és munkavállalók) a kollektív szerződés tartalmával ellentétes cselekményeket nem végezhetnek annak működése alatt. Ezenkívül a békezáradék tájékoztatási és végrehajtási kötelezettséget is tartalmaz. Először is, a vállalkozók kötelesek tájékoztatni tagjaikat az általuk aláírt kollektív szerződések tartalmáról. Ezenkívül biztosítaniuk kell, hogy tagjaik betartsák a kollektív szerződésben foglaltakat, és betartsák annak szabályait.

A kollektív tárgyalások napirendje ágazatonként eltérő. A közelmúltban számos új téma merült fel a kollektív tárgyalásokban. Ezek közé tartozott a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek fejlesztése, a magánszektor nyugdíjrendszereire vonatkozó meglehetősen alacsony jogi követelmény mellett; kísérletezés az "innovációs megállapodásokkal"; valamint a "fenntartható munka" finanszírozásának megnyitása.

Ezek az új kezdeményezések, de a bérek befagyasztása is hozzájárult ahhoz, hogy az ágazati vagy nemzeti kezdeményezések mellett – és nem helyettük – növekedjen, de "ellenőrzött" számú vállalati megállapodás. A bérek folyamatos mérséklődése megszilárdította azt a folyamatos tendenciát, hogy az erősebb ágazatokban és a nagyobb vállalatokban vállalati szinten további bérjuttatásokat nyújtanak. Kulcsfontosságú eszköz a 2007. december 20-i 90. számú nemzeti kollektív szerződés által kidolgozott keret az egyszeri eredményalapú jutalmakra vonatkozóan. A belga munkáltató nem egyszeri teljesítményalapú kollektív bónusz formájában nyújthat juttatást alkalmazottainak, de csak egy előre meghatározott cél elérése esetén. Az e célt meghatározó tervet vagy a társasági kollektív szerződés, vagy az ágazati vegyes bizottság által jóváhagyott csatlakozási okmány erősíti meg. A kollektív szerződésben egyértelműen meg kell határozni a célt, konkrétan meg kell fogalmazni a célt, meg kell határozni a nyomon követési módszertant és a célidőszakot, valamint meg kell állapodni a kifizetés időpontjában. Egyetlen tervben több cél is lehet. A célok közé tartozik például a konkrét árbevétel vagy bevételnövekedés elérése, egy adott projekt befejezése, a hivatalos minőségi tanúsítvány megszerzése és a hiányzások csökkentése. Egy bizonyos összegig az ilyen bónuszok mentesek a jövedelemadó alól, és csökkentett szociális adóval járnak.