Írország országprofilja a munkával töltött életszakaszában
Ez a profil az írországi munka legfontosabb jellemzőit írja le. Célja, hogy releváns háttér-információkat nyújtson a munka világára vonatkozó struktúrákról, intézményekről, szereplőkről és szabályozásokról.
Ez a következő szempontokra vonatkozó mutatókat, adatokat és szabályozási rendszereket foglal magában: szereplők és intézmények, kollektív és egyéni foglalkoztatási kapcsolatok, egészség és jóllét, fizetés, munkaidő, készségek és képzés, valamint a munkahelyi egyenlőség és megkülönböztetésmentesség. A profilokat kétévente szisztematikusan frissítik.
Az "egyéni munkaviszony"egyes munkavállalók és munkáltatója közötti kapcsolatra utal. Ezt a kapcsolatot a jogi szabályozás és a szociális partnerek szerződési feltételekről folytatott tárgyalásainak eredményei alakítják. Ez a szakasz a munkaviszony kezdetét és megszűnését, valamint a jogosultságokat és kötelezettségeket vizsgálja Írországban.
A munkaszerződéssel kapcsolatos követelmények
Az 1994–2012-es foglalkoztatási feltételekről szóló törvények előírják a munkáltatók számára, hogy a munkaviszony kezdetétől számított két hónapon belül írásbeli feltételeket nyújtsanak be a munkavállaló számára. Nincs törvényi kötelezettség írásbeli munkaszerződés benyújtására.
A 2018. évi foglalkoztatási (vegyes rendelkezések) törvény előírja, hogy a munkavállalók számára a munka megkezdésétől számított öt napon belül meg kell adni az alapvető foglalkoztatási feltételeket, beleértve a munkáltató nevét és címét, a fizetésüket és a munkaidejüket. Ha a munkáltató a munkaviszony megkezdésétől számított egy hónapon belül nem határozza meg írásban a munkavállaló számára ezeket az alapvető foglalkoztatási feltételeket, a munkáltató gyorsított ítélet alapján (a kerületi bíróságon) 5,000 euróig terjedő pénzbírsággal vagy 12 hónapig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.
Elbocsátási és felmondási eljárások
Az 1973. évi minimális felmondási időről és foglalkoztatási feltételekről szóló törvény a munkavállalók számára a munkaviszony felmondásának minimális időtartamát írja elő szolgálati idejük időtartamától függően.
Az 1967–2012-es végkielégítési törvények törvényi kötelezettségeket írnak elő az elbocsátási forgatókönyvek tekintetében, például a szolgálati évenként kétheti fizetés és egy heti bér minimális végkielégítését. A törvényes létszámcsökkentés azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik két év szolgálati idővel rendelkeznek a munkáltatónál, és betöltötték a 16. életévüket.
Az 1977–2007-es foglalkoztatásvédelmi törvények arra kötelezik a munkáltatókat, hogy 30 napos konzultációs időszakot kössenek az elbocsátások tekintetében.
A munkavállalókról szóló 2006. évi törvény előírja a munkáltatók számára, hogy konzultáljanak a munkavállalókkal a munkahelyi lényeges változásokról (az 50 vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál).
A tisztességtelen elbocsátásokról szóló 1977. évi törvény a munkavállalók alapvető védelmi jogszabálya a tisztességtelen elbocsátásokkal szemben.
Szülői, szülési és apasági szabadság
A szülői szabadságról szóló 1998–2019. évi törvények előírják a szülők fizetés nélküli szülői szabadságának időtartamát; korlátozott jogot biztosítanak a fizetett szabadsághoz súlyos családi betegség (vis maior).
A 2019. évi szülői szabadságról és juttatásokról szóló törvény hét hét fizetett szülői szabadságot ír elő a gyermek születésétől vagy örökbefogadásától számított két éven belül. A szabadság és az ellátás összege 2024-ig kilenc hétre emelkedik a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv követelményei szerint.
A szülési szabadság 26 hét fizetett szabadságot tartalmaz, további 16 hét fizetés nélküli szabadságot (azaz az anya gyermeke születése után legalább 10 hónap szabadságot vehet ki a munkából). Az apasági szabadság magában foglalja az apák két hét fizetett szabadságát. A szülői szabadság hét hét át nem ruházható fizetett szabadságot tartalmaz, amelyet az anyák és az apák a gyermek születésétől/örökbefogadásától számított két éven belül vehetnek igénybe. A szülői szabadság 2024-ben kilenc hétre hosszabbodik meg. A szülői szabadság fizetés nélküli szabadság, amelyet a gyermek életének első 12 évében lehet kivenni.
Törvényes szabadságra vonatkozó rendelkezések
| Maternity leave | |
| Maximum duration | Total of 42 weeks. Two weeks of leave have to be taken before the end of the week of the baby’s expected birth and four of the weeks have to be taken after the birth. |
| Reimbursement | 26 weeks’ paid leave, plus a further 16 weeks’ unpaid (if certain social insurance contribution conditions are met). |
| Who pays? | Maternity benefit is paid by the state if the worker has made sufficient social insurance contributions. Employers are not obliged to pay employees who are on maternity leave but some may do so. |
| Legal basis | 1994–2004 Maternity Protection Acts. |
| Parental leave | |
| Maximum duration | 26 weeks’ unpaid leave. Both parents have an equal and separate entitlement to 26 weeks’ unpaid parental leave per child (for a child up to the age of 12). |
| Reimbursement | Unpaid. |
| Who pays? | Unpaid. |
| Legal basis | 1998–2006 Parental Leave Acts. |
| Paternity leave | |
| Maximum duration | 7 weeks. |
| Reimbursement | A worker may qualify for paternity benefit from the Department of Social Protection if they have made sufficient pay-related social insurance contributions. |
| Who pays? | The state pays paternity benefit if the worker has made sufficient social insurance contributions. Employers are not obliged to pay employees who are on paternity leave but some may do so. |
| Legal basis | Paternity Leave and Benefit Act 2019 (as amended). |
Betegszabadság
A törvényes betegszabadságot és fizetést 2022-ben léptették életbe, és 2023. január 1-jén vezették be. A táppénz időtartamát és szintjét rendeletek határozzák meg. 2023-ban évi 3 napban határozták meg, a rendes fizetés 70%-ában (napi 110 eurós felső határral). 2024-ben évi 5 napra emelkedett. 2025-ben évente 7 nap, 2026-ban pedig évi 10 napra nő.
A közszféra alkalmazottai hozzáférhetnek az állam táppénzrendszeréhez, amelyet a 2014. évi közszolgálati menedzsment (betegszabadság) szabályzat vázol fel. Ezek a rendeletek három hónapig teljes fizetéssel járó betegszabadságot írnak elő, majd további három hónapig félfizetéssel járó szabadságot egy négyéves gördülő időszak alatt. A rendeletek rendelkeznek egy kritikus betegségi protokollról, amely lehetővé teszi a súlyos betegségben/sérülésben szenvedők számára (bizonyos kritériumok szerint) hat havi teljes fizetést és hat havi fél fizetést.
Nyugdíjkorhatár
Írországban nincs általános automatikus nyugdíjkorhatár. Az állami nyugdíjkorhatárt most 66 éves korban fizetik, és a tervek szerint 2021-ben 67 évre, 2028-ra pedig 68 évre emelkedik mind a nők, mind a férfiak esetében. A 67-re való emelkedést azonban felfüggesztették az erős politikai visszhang közepette. Az új nyugdíjbizottság számos kérdést vizsgált az állami nyugdíjakkal kapcsolatban, és javasolta az állami nyugdíjkorhatár idővel történő emelését. Ezt az utat a kormány még nem fogadta el. Egyes foglalkozások nyugdíjkorhatárt határoztak meg, mint például a Garda Síochána (60 éves) és a tűzoltók. A közszférában a törvényes nyugdíjkorhatár (a 2004 óta csatlakozottak számára) 65 év (kivéve a Garda Síochánát és a tűzoltókat). A bíráknak 70 vagy 72 éves korukban kell nyugdíjba vonulniuk, attól függően, hogy mennyi ideig töltötték be.
A 2018. évi közszolgálati nyugdíjkorhatárról szóló törvényt 2018 decemberében fogadták el. A törvény előírja a 2004. április 1-je előtt felvett köztisztviselők többségének kötelező nyugdíjkorhatárának 65 évről 70 évre történő emelését. A törvény értelmében minden olyan közalkalmazottnak, aki 2018. december 26. előtt nem érte el a kötelező nyugdíjkorhatárt, 70 év új kötelező nyugdíjkorhatára van.
A 2004. április 1-je előtt felvett köztisztviselők többsége korábban 65 éves kötelező nyugdíjkorhatárt ért el. A 2004. április 1. és 2012. december 31. között felvett köztisztviselők (a továbbiakban: új belépők) nem rendelkeznek kötelező nyugdíjkorhatárral, és e szabályozás nem érinti őket. A 2013. január 1-jén vagy azt követően felvett köztisztviselők az egységes nyugdíjrendszer tagjai, és már 70 éves kötelező nyugdíjkorhatárral rendelkeztek. A 2018. évi közszolgálati nyugdíjkorhatárról szóló törvény elfogadásával az egyenruhás gyors felhalmozási csoport tagján kívül egyetlen köztisztviselőnek sincs 70 évnél alacsonyabb a kötelező nyugdíjkorhatára.
A következő csoportok nem tartoznak ide:
Egyenruhás nyugdíj gyors felhalmozási csoport: A közszolgálati szektorban vannak bizonyos munkavállalói csoportok, akiknek működési okokból korán nyugdíjba kell vonulniuk. Ez a csoport a Garda Síochána tagjaiból, az Állandó Védelmi Erők tagjaiból, tűzoltókból és börtöntisztekből áll.
Olyan csoportok, amelyeknek a megállapodás értelmében nincs kötelező nyugdíjkorhatára: Írország elnöke, az Oireachtas vagy az Európai Parlament képviselői, a közszolgálati nyugdíjról szóló 2004. évi törvényben (vegyes rendelkezések) meghatározott minősített tisztségek betöltői (például a kormány tagjai, államminiszterek, Ceann Comhairle, a legfőbb ügyész).
A bírói kar tagjai és mások, akiknek a kötelező nyugdíjkorhatára a bírósági és bírósági tisztviselőkre vonatkozó jogszabályok értelmében az igazságügyért és az egyenlőségért felelős miniszter felelőssége: ide tartoznak a bírák, a Legfelsőbb Bíróság mestere és a megyei hivatalvezetők.
Nyugdíjba vonult és szerződéssel újra felvett közalkalmazottak: Határozott idejű szerződésük továbbra is érvényes.
