A gyermekeink jövőjébe való befektetés az őket gondozó munkavállalók támogatásával kezdődik

A szakadék tudatában

A koragyermekkori nevelés és gondozás számos fontos uniós szociálpolitikai keret fontos részét képezi: a szociális jogok európai pillére, az európai gyermekgarancia, az európai oktatási térség; és a felülvizsgált barcelonai célok (az uniós gondozási stratégia részeként). Mindezek az uniós kezdeményezések hangsúlyozzák a gyermekek kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvételének növelésének fontosságát.

2024-ben azonban csak feleannyi, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett kisgyermek részesült kisgyermekkori nevelésben és gondozásban (23,6%), mint a nem veszélyeztetett gyermekek (43,9%) (1. ábra). A részvételi arányok közötti különbség több mint kétszerese volt Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Írországban és Belgiumban. Lengyelországban és Horvátországban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek részvételi aránya több mint négyszer alacsonyabb volt, mint a három év alatti, nem veszélyeztetett gyermekek esetében.

Sajnos ez a különbség az elmúlt 10 évben nőtt: a 2015-ös 12,1 százalékpontos különbségről 2024-re 20,3 százalékpontos különbségre (2. ábra).

A tanköteles korhatár alatti hároméves gyermekek esetében ugyan ez idő alatt nem volt olyan éles (+3 százalékpont) a növekedés, de maga a különbség lényegesen nagyobb: megdöbbentő 50,5 százalékpont a veszélyeztetett és nem veszélyeztetett gyermekek részvétele közötti különbségben.

A változás a munkaerővel kezdődik

Megcáfolhatatlan, hogy a jól képzett munkaerő kulcsfontosságú a hozzáférhető, inkluzív és magas színvonalú szolgáltatások biztosításához. A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban dolgozó munkaerő azonban krónikusan alulértékelt.

Azok az emberek, akik ennek a munkának szentelik magukat, gyakran erős céltudatosságot, jó munka-magánélet egyensúlyt és a képzés iránti elkötelezettséget mutatnak. Az Eurofound európai munkakörülmény-felmérésének adatai ezt mutatják.

Az oktatási dolgozók a munkaerőpiac összes többi szektoránál lényegesen magasabb pontszámot érnek el saját munkájuk hasznossága tekintetében (3. ábra).

Ehhez járul hozzá, hogy az oktatási dolgozók munka és magánélet egyensúlya a munkaerőpiac valamennyi ágazatában jobb állapotban van, mint az átlag: 2021-ben átlagosan 20 százalékponttal magasabb. A szakadék 2024-ben megszűnt, főként a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly javulása miatt minden ágazatban az alábbi két oktatási ágazathoz képest (4. ábra).

Annak biztosítása érdekében, hogy ez a látszólag motivált munkaerő készen álljon arra, hogy mindenkire kiterjessze a kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokat, a képzés elengedhetetlen szempont. Míg 2024-ben az óvodai és általános iskolai pedagógusoknak csak alig több mint a fele számolt be fizetett vagy munkahelyi képzésről (5. és 6. ábra), ezek az arányok magasabbak a munkaerőpiacon tapasztalható átlagnál. De vajon elegendő-e felvértezni őket a leginkább veszélyeztetett kisgyermekek azonosításához és támogatásához szükséges eszközökkel?

A munkával való elégedettség és a munka és a magánélet közötti jó egyensúly mellett a képzési lehetőségek biztosítása kulcsfontosságú tényező a személyzet fluktuációjának csökkentésében, különösen a nehezen elérhető területeken, ahol a személyzet hiánya a szolgálat bezárásához vezethet.

Egy másik fontos tényező természetesen a fizetés. Az nemrégiben készült jelentése megállapította, hogy a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban dolgozók bérszintje a legtöbb országban alig haladta meg a minimálbér szintjét. Ehhez hozzáadódott a részmunkaidős foglalkoztatás és a határozott idejű szerződések magas aránya – ez a kombináció arra utal, hogy a kisgyermekkori nevelésben dolgozókat alulértékelik.

A magasabb bérek és a biztonságos szerződések növelik a megtartást, ami elengedhetetlen a stabil és tapasztalt munkaerő fenntartásához. A fizetés és a munkakörülmények alapvető kérdéseinek kezelésével a politikai döntéshozók képessé tehetik a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban dolgozó szakembereket arra, hogy magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtsanak a részvételi szakadék megszüntetéséhez és minden gyermek számára tisztességes kezdetet biztosítsanak.

Előrelépés

Amint az adatok azt mutatják, a részvételi arány az idő múlásával nőtt, de az egyenlőtlenségek súlyosbodtak az elmúlt 10 évben. A hátrányos helyzetű gyermekek és tehetősebb társaik részvételi aránya közötti növekvő különbség célzottabb megközelítést igényel.

Bár az uniós szintű kisgyermekkori nevelés és gondozás szakpolitikai keretei szilárdak, fontos, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az alapokon túlmutató munkaerő-intézkedések finanszírozására, és ehelyett azokba az emberekbe való befektetésre összpontosítsunk, akik a gyermek korai fejlődését alakítják.

Az adatokból láthatjuk, hogy a koragyermekkori nevelésnek és gondozásnak szentelt szakemberek erős céltudattal, nagyrészt egészséges munka-magánélet egyensúlysal és a folyamatos képzés iránti elkötelezettséggel rendelkeznek. Ennek ellenére alapvetően alulértékeltek, a fizetések szintje alig haladja meg a minimálbért, és túl gyakran bizonytalan szerződésekkel dolgoznak. Ez az egyenlőtlenség a kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszer egyik fő gyengesége.

Ahhoz, hogy az EU hatékonyan elkötelezze magát a szegénység elleni küzdelem mellett, el kell kötelezni magát a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban dolgozó munkaerő iránt is. A szociális jogok európai pillérének közelgő felülvizsgálata és a felülvizsgált barcelonai célok kritikus lehetőséget kínálnak a cselekvésre. A politikai döntéshozóknak be kell építeniük a szociális eredménytáblába az e szolgáltatások különböző csoportok általi igénybevételére vonatkozó mutatókat.

Az Európai Szociális Alap Plusz létfontosságú szerepet játszott a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban dolgozó munkaerő támogatásában. A jövőre nézve alapvető fontosságú, hogy a következő többéves pénzügyi keret (2028–2034) elegendő finanszírozást biztosítson ahhoz, hogy ne csak az infrastruktúrába, hanem az e szolgáltatásokat nyújtó emberekbe történő beruházásokat is biztosítsa.

Végső soron, ha értékeljük azokat, akik gondoskodnak gyermekeinkről, mindenki számára igazságosabb jövőt építhetünk.

© lordn/ Adobe Stock