Az alacsony fizetések évtizede: a szociális dolgozók még mindig körülbelül ötödével kevesebbet keresnek az átlagnál

szociális szolgáltatások tevékenysége lakhatás nélküli szociális munkára (pl. otthoni ápolás, koragyermekkori nevelés és gondozás) és bentlakásos gondozásra. szociális dolgozók több mint kétharmada nyújt tartós ápolást, a fennmaradó rész pedig a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban vesz részt. A legnagyobb növekedés a lakhatás nélküli szociális munkás tevékenységek terén következett be, ami a tagállamokban bekövetkezett politikai változásokat tükrözi, például azt, hogy az idősek hosszabb ideig élhessenek otthon a bentlakásos gondozás helyett. Ez összhangban van a szociális jogok európai pillérével, amely hangsúlyozza az otthoni ápolás és a közösségi alapú szolgáltatások szerepét. A munkaerő demográfiai adatait tekintve a szociális szolgáltatásokban foglalkoztatottak jóval több mint egyharmada (38%) 50 éves vagy idősebb, ami 4,6 százalékpontos növekedést jelent 2014 óta. A szociális dolgozók valamivel több mint négyötöde (81%) nő, ami 1,5 százalékpontos csökkenést jelent 2014 óta, miután 2008 óta (a legkorábbi év, amelyre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre) folyamatosan magas az ágazatban dolgozó nők aránya.

A tagállamokban az elmúlt évtizedben a szociális dolgozók átlagbére körülbelül 20%-kal alacsonyabb volt, mint a tagállamok gazdaságának egészében érvényes átlagbér. Ez a bérszakadék 2014 és 2018 között némileg csökkent, de 2018 és 2022 között ismét nőtt (1. ábra). Ezzel szemben az egészségügyben a fizetések következetesen és egyre inkább meghaladják nemzeti átlagbért – 2014-ben 11,2%-kal, 2018-ban 17,3%-kal, 2022-ben pedig 20,9%-kal.

Ezért nem meglepő, hogy 2024-ben a szociális dolgozók átlagosan 37%-a érezte úgy, hogy nem kap megfelelő fizetést, figyelembe véve a munkája során elért erőfeszítéseket és eredményeket, szemben a szociális szolgáltatásoktól eltérő ágazatokban dolgozók 26%-ával. (Ezek a megállapítások a következőkön alapulnak: Az Eurofound elemzése az európai munkakörülmény-felmérés (EWCS) 2024. évi adatairól azon 23 tagállam esetében, amelyekben több mint 20 szociális munkavállalót kérdeztek meg. A szociális dolgozók kisebb mintájával rendelkező országokat (Ciprus, Görögország, Magyarország és Szlovákia) kizárták az elemzésből a megbízhatóság szempontjából.)

szociális dolgozók fizetése például alágazattól, szakmától/foglalkozástól és országtól függően eltérő. A bentlakásos gondozásban dolgozók átlagosan jobban fizetnek, mint a lakhatás nélküli szociális munkában dolgozók (18,7%-kal kevesebbet keresnek, mint a tagállamok gazdaságának egészében átlagolt, szemben a 22,7%-kal kevesebbel), bár az előbbiekben a bérek csökkentek, az utóbbiakban pedig nőttek 2018 és 2022 között. A kevés vagy semmilyen formális oktatást nem igénylő foglalkozásokban dolgozók a legrosszabbul fizetettek. Ezek közé tartoznak – országtól függően – a (szociális) gondozók vagy asszisztensek, a gyermekgondozók és a segédápolók.

A szakmai képesítéssel rendelkező munkavállalók gyakran többet kapnak más ágazatokban, mint a szociális szolgáltatásokban. Például 2022-ben az egészségügyi szakemberek (akik jobban fizetettek, mint a tagállamok gazdaságának egészében az átlag) 15%-kal többet kerestek, mint a szociális szolgáltatások átlaga, de 60%-kal magasabbak, mint máshol. Az Eurofound korábbi kutatása azt is kimutatta, hogy az azonos tapasztalattal és profillal rendelkező ápolók általában jobban fizetnek az egészségügyben, mint a tartós ápolásban. A legjobban fizetett szociális munkások közé tartoznak a terapeuták, a szakápolók és a szociális munkások. Ők azonban kevésbé jól fizetettek, mint más ágazatok viszonylag jól fizetett szakemberei, és/vagy az ilyen jól fizetett szakemberek nagyobb arányban fordulnak elő más ágazatokban, mint a szociális szolgáltatásokban. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az összes szociális szolgáltató dolgozójának medián bére (azaz a "középső szám") és az összes többi munkavállaló medián bére közötti különbség kisebb, mint az átlagbér ; ez utóbbit más ágazatokban a jobban fizetett munkavállalók csoportja jobban növeli a szociális szolgáltatásokban.

EU-SES 2018. évi adatai azt mutatják, hogy a szociális szolgáltatások dolgozóinak bére minden tagállamban alacsonyabb, mint az átlag, és több mint 10%-kal a harmadik sávban: Hollandiában, Ausztriában és Luxemburgban (2. ábra). Mindhárom azon országok közé tartozik, ahol a szociális partnerek megállapodásainak lefedettsége a legmagasabb.

A legtöbb tagállam esetében az egységes európai égbolt adatai csak a legalább 10 alkalmazottat foglalkoztató gondozók által foglalkoztatott munkavállalókra vonatkoznak. Míg a legtöbb szolgáltató 10-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat – mind a lakhatás nélküli szociális ellátásban (85%), mind a bentlakásos gondozásban (51%) –, a legalább 10 alkalmazottat foglalkoztatók foglalkoztatják a munkaerő nagy részét: 91%-ot, illetve 98%-ot (az Eurostat 2022. évi vállalkozásszerkezeti statisztikáinak Eurofound elemzése alapján). A munkavállalók egyik csoportja, amelyet ezek az adatok általában nem rögzítenek, agondozók, beleértve a bentlakásos gondozókat (azokat, akik az általuk gondozott személy(ek) háztartásában élnek). Gyakran ők tapasztalják a legalacsonyabb fizetést és a legrosszabb munkakörülményeket.

szociális munkások más munkavállalókhoz képest nagyobb valószínűséggel élnek megélhetési nehézségekkel küzdő háztartásokban: 31% szemben a 25%-kal az EWCS 2024-es adatai szerint. A részmunkaidős foglalkoztatás sokkal gyakoribb a szociális szolgáltatásokban, mint a legtöbb más ágazatban. A szociális dolgozók ezért kevesebb fizetett órát dolgoznak havonta, ami azt jelenti, hogy az átlagos havi fizetés különbsége a többi munkavállalóhoz képest még nagyobb, mint az órabér különbsége. Sok szociális munkás csak részmunkaidős munkát vállalhat saját gondozási feladatai miatt, például gyermekek vagy idős rokonok miatt. Az ilyen munkavállalók gyermekgondozási és tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférése lehetővé tenné számukra, hogy hosszabb órákat dolgozzanak, és így többet keressenek.

Az, hogy a fizetés megfelelő-e vagy sem, attól függ, hogy mennyit kell keresniük az embereknek a kiadásaik fedezésére. A lakhatási költségek kulcsfontosságúak. Ha a gondozási béreket országosan határozzák meg, ez különösen problémákat okozhat azoknak a munkavállalóknak, akik magas lakhatási költségekkel rendelkező területeken, nevezetesen nagyvárosokban élnek, és akik nem férnek hozzá szociális lakásokhoz. Hozzájárulhat a szociális szolgáltatások munkaerőhiányához is. A lakáspolitikák segíthetnek, különösen, ha a kínálat növelésére irányulnak új építések, üres lakások csökkentése, ingatlanok felújítása és a lakásállomány jobb összekapcsolása a munkával és a szolgáltatásokkal. A bérek javításán és a lakhatási költségek csökkentésén túl energia, a gyermekgondozás, az oktatás, a közlekedés és az egészségügyi költségek csökkentése

A szociális dolgozók aránya, akik a 2024-es EWCS-ben a "fizetést és a munkavállalói juttatásokat" említették a három legfontosabb terület egyikeként, ahol javulást szeretnének látni, minden bizonnyal magas, 68,8%, de csak valamivel magasabb, mint a többi munkavállaló körében (68,6%). Ez azonban a szociális szolgáltatások tényleges dolgozóinak véleményét tükrözi, nem pedig azokét, akik úgy döntöttek, hogy nem dolgoznak az ágazatban, vagy akik elhagyták az ágazatot. A fizetés ezért még fontosabb tényező lehet a munkavállalók vonzásában, mint azt ez az arány sugallja. szociális dolgozók bére gyakran a minimálbér alatt vagy afelett van. Az általános minimálbér emelése tehát javítja a bérezési feltételeket, többek között azáltal, hogy a béreket a minimumszint fölé emeli.

politikai döntéshozóknak a munkakörülmények javítását kell vizsgálniuk a fizetésen túl,hogy vonzzák és megtartsák a munkavállalókat. A munkaerőhiány kezelésére irányuló intézkedések, például a nyugdíjkorhatár utáni munkavállalásra irányuló pénzügyi ösztönzők vagy a munkaerő-felvételi kampányok korlátozott hatékonysággal rendelkeznek, ha nem járnak együtt a munkakörülmények javulásával.

munkahelyi egészségvédelem és biztonság, beleértve a mentális egészséget is, területek egyike, ahol több szociális dolgozónak (30,9%) van szüksége fejlesztésre, mint más munkavállalóknak (23,4%). Az ágazatra jellemző fizikai kockázatokkal (például az emberek emelése és a fertőző anyagokkal való munka megfelelő védelem nélkül) nyilvánvalóan foglalkozni kell, de az ágazat valóban kiemelkedik a munkavállalók mentális egészségét fenyegető kockázatok, például a munkahelyi kedvezőtlen viselkedés és a munkájuk miatti érzelmi kimerültség miatt. Ha a munkavállalóknak nagyobb befolyást biztosítanak a munkarendjükre, az segíthet enyhíteni a szociális dolgozók által tapasztalt egyéb problémákat.

A munkakörülmények javítása azonban kihívást jelenthet. A szolgáltatást igénybe vevő otthonában végzett szociális munkás tevékenységek esetében a munkahely az az otthoni környezet, amelyet nehéz szabályozni. Az otthoni ápolási munkaerő gyors növekedése növeli a kihívás kezelésének sürgősségét. A munkakörülmények javítására irányuló egyes intézkedések szintén nehezen egyeztethetők össze a rugalmas ellátás kívánt megoldásának biztosításával. A jobb személyzet része lehet bizonyos munkakörülmények, például a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal, többek között a mentális egészséggel kapcsolatos megoldások javításának. A szükséges munkavállalók vonzása és megtartása érdekében azonban először javítani kell az általános munkakörülményeket.

Kulcsfontosságú anők ebbe az alacsony fizetésű ágazatba való bekerülésének kezelése is, többek között a gondozási sztereotípiák fiatal kortól kezdve történő megkérdőjelezésével. Az a tény, hogy a nők felülreprezentáltak a szociális szolgáltatási szektorban, azt is jelenti, hogy a nőket aránytalanul érintik a szociális munkával járó mentális egészségügyi problémák. Az ágazat gyors növekedése ismét nagyobb figyelmet igényel erre a kérdésre, mivel a rossz mentális egészség jelentős pénzbeli és nem pénzbeli költségekkel jár az érintett egyének és a társadalom egésze számára.

Az Eurofound tartós ápolás-gondozással, egészségügyi ellátással és kisgyermekkori nevelés és gondozással foglalkozó 2026-os projektje ezeket az ágazatokat fogja vizsgálni a munkakörülmények, valamint az emberek szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférése és minősége szempontjából.