Távmunka az Európai Unióban: jogszabályi keretek és a legújabb fejlemények

A távmunka a továbbiakban is velünk marad. A politikai döntéshozóknak a továbbiakban is kiemelten kell foglalkozniuk a tagállami fejlemények nyomon követésével, különösen olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a távmunka különböző típusai, a munkaidő-szervezés, a lecsatlakozáshoz való jog, a távmunka kérelmezéséhez való jog, a távmunka és a nemek közötti egyenlőség kapcsolata, a munkával töltött idő és a magánélet közötti egyensúly, valamint a pszichoszociális kockázatok. Ahhoz, hogy a távmunkát végző munkavállalók EU-szerte azonos védelemben részesüljenek, közös normák bevezetésére is szükség lesz.

A távmunka szabályozására nem lehet mindenki által egységesen alkalmazható megközelítést alkalmazni, mivel a távolról történő munkavégzéshez a szabályozás, a szakpolitikák és a munkakultúra különböző kombinációira van szükség. A munkavállalók védelmének, valamint annak érdekében, hogy a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt kedvező eredmények szülessenek, a szociális partnerek közötti párbeszéd is döntő szerepet játszhat a távmunkára vonatkozó szabályozások bevezetésében.

A világjárvány kezdete óta tíz országban fogadtak el új szabályozást a távmunkával kapcsolatban, ami rámutat a szociális párbeszédet érintő további kapacitásbővítés fontosságára. Azokban a tagállamokban, ahol a szociális párbeszédnek még nincs eléggé kiforrott kultúrája, különösen nagy kihívást jelent a nemzeti szintű szabályozások vállalati szinten történő végrehajtása és a távmunkát végző munkavállalók védelme.

A világjárvány alatt jelentős számban vezettek be a távmunkával kapcsolatos, vállalati és ágazati szintű kollektív megállapodásokat, különösen azokban az ágazatokban, amelyek már eddig is rendelkeztek ilyen rendszerekkel, mint például a pénzügyi szolgáltatások, a gyártás, valamint az információ és a kommunikáció területén. Új megállapodásokat dolgoztak ki a közszolgáltatások, a közigazgatás, az oktatás, valamint az egészségügyi és szociális ellátás ágazatában, ami rávilágít arra, hogy a távmunka EU-szerte a munkaszervezés egyre inkább megszokott módjává válik.

A világjárvány kezdete óta megkétszereződött azoknak az országoknak a száma, amelyek a távmunkához való jogot belefoglalták a nemzeti jogszabályaikba. A távmunkában végezhető munkakörökben dolgozó alkalmazottak már több országban – többek között Franciaországban, Hollandiában, Litvániában és Portugáliában – kérhetik a távmunka engedélyezését, Írországban és Németországban pedig folyamatban van a vonatkozó jogszabályok kidolgozása.