Alapvető kihívások: Európa fiataljainak lakhatási nehézségei

Európa megfizethetetlen lakhatási válságot él át. 2010 óta az EU-ban az átlagos eladási árak 55,4%-kal, a bérleti díjak pedig 26,7%-kal emelkedtek, ami sok csoport számára meghaladja a jövedelmnövekedést. Ezek az átlagok elfedik a probléma súlyosságát, amelyet egyes régiókban és bizonyos csoportokban tapasztalnak. Például néhány EU-tagállamban az árak több mint háromszorosára nőttek. A tagállamokon belül az árak és bérleti díjak trendje régiók és urbanizáció különböző szintjei között rendkívül egyenetlenek voltak. Általában a városi központokban a lakhatási költségek emelkedése messze meghaladta az átlagos trendeket. Sok fiatal Európában él át különösen súlyosan ezzel a megfizethetőségi válsággal. Munkaviszonylag alacsony, és nagyobb valószínűséggel dolgoznak ideiglenes vagy bizonytalan foglalkoztatásban, mint az idősebbek. Gyakran nehezen tudnak olyan otthont bérelni, ahol ők szeretnének lakni. Ha otthont akarnak vásárolni, nehézséget okozhat az előlegre való megtakarítás vagy jelzáloghitel jogosultsága miatt. A fiatalok továbbra is városi területekre költöznek, ahol a foglalkoztatási lehetőségek koncentrálódnak, de a lakhatás a legkevésbé megfizethető. Ezekkel az akadályokkal életük egy kulcsfontosságú időszakában szembesülnek, miközben önálló felnőtt életmódra térnek át, és döntéseket hoznak az oktatásról, karrierről, kapcsolatokról és családépítésről. Számukra Európa jelenlegi lakhatási megfizethetőségi válsága alapvető probléma.

A megfizethetetlen lakhatás problémája nem új. Bizonyos európai régiókban és városokban a lakhatási költségek sok csoport számára hosszú távú kihívást jelentenek. Az utóbbi években azonban a probléma egyre elterjedtebbé vált, és a lakosság nagyobb részét érinti. Magas energiaárak, munkaerőhiány, környezetvédelmi szabályozások, övezeti törvények és a földhiány korlátozta az építési tevékenységet. A lakhatás befektetési eszközként való használata is nőtt. Ez azt jelenti, hogy az egyének és családok versenyeznek a befektetőkkel egyre szűkösebb lakáspiacon. Bár az EU-nak nincs közvetlen hatásköre a lakhatás területén, jelentős befolyást gyakorol a releváns iránymutatás, jogszabályok és finanszírozás révén. Ahogy Európa lakásválsága súlyosbodott, az Európai Bizottság először reagált azzal, hogy a lakhatást külön bizottsági portfólióként vette be. Dan Jørgensen, az új Energia- és Lakásügyi Biztos feladata, hogy támogassa a tagállamokat a lakáshiány okainak kezelésében, valamint mind a köz- és magánfinanszírozás feloldásában megfizethető és fenntartható lakhatásokba való befektetésekhez. Más uniós szervezetek, köztük az Európai Parlament és az Európai Befektetési Bank is vállalják a kihívást, hogy feltárják a lakásválság mozgatórugóit, megoldásokat találjanak és finanszírozást biztosítsanak.

• A jelenlegi EU-s lakhatási válság különösen jelentős hatással van a fiatalabb korosztályokra.

• Több tagállamban növekszik az átlagos életkor, amikor egy fiatal elhagyja a szülői otthont. Sok fiatal, beleértve a munkában dolgozók is, nem engedheti meg magának, hogy önállóan éljen.

• Ezzel párhuzamosan a hajléktalanság sok tagállamban növekszik. A városokban élő fiatalok a leginkább érintett csoportok közé tartoznak.

• Azok számára, akik mégis önálló életet érnek el, a kihívások továbbra is fennállnak. A fiatalok, különösen a fiatalabb csoportban 18–29 évesek, nagyobb eséllyel maradnak el a lakhatási és közüzemi díjaktól. A fiatalok nagyobb valószínűséggel jelentenek arról, hogy el kell hagyniuk otthonukat, mert már nem engedhetik meg maguknak.

• Azok a fiatalok, akik szüleiktől függetlenül élnek, jelentősen több jövedelmüket költik lakhatásra, és nagyobb valószínűséggel terheltek a lakhatási költségek, mint más korosztályok.

• Annak ellenére, hogy jövedelmük több lakhatásra költenek, a fiatalok általában gyengébb minőségű lakásokban élnek.

• Jelentős különbségek vannak a földrajzi régiók között a jelenleg eladó vagy bérbe kínált ingatlanok megfizethetőségében.

• Az EU-ban a városi területeken kínált bérbeadási ingatlanok alig számíthatnak megfizethetőnek egy fiatal számára medián bérlel. Ez különösen igaz a fővárosokban és népszerű turisztikai célpontoknál.

• Bulgáriában, Írországban, Lengyelországban, Portugáliában és Spanyolországban, valamint Ausztria és Olaszország egyes részein a bérleti piacon olyan mértékben megfizethetetlen, hogy sok helyen a medián bér több mint 80%-át kellene egy szabványos kétszobás lakás bérlésére fordítani.

• Egy lehetséges válasz a megfizethetőségi kihívásra az lenne, ha kisebb lakást szeretnénk kibérelni. Ez azonban elégségi nehézségekkel járhat, és a kisebb ingatlanok négyzetméterenként ár magasabb.

• Európa-szerte a lakhatási válság sok fiatal felnőttet olyan helyzetbe sodor, ahol nem tudják elérni a kívánt lakhatási rendszert (például egyedül vagy partnerrel élni), ami jelentős eltérésekhez vezet a fiatalok tényleges és preferált lakhatási helyzetei között.

• Négy tagállam (Csehország, Hollandia, Spanyolország és Svédország) felmérési adatai azt mutatják, hogy sokkal több ember él barátokkal, rokonokkal vagy szülőkkel, mint amennyit szeretnék. Sokkal kevesebben élnek partnerrel vagy egyedül, mint akik szeretnének erre.

• A kielégítetlen lakhatási preferenciák számos negatív kimenetelhez társulnak. Ezek közé tartozik az önálló élet elérésének képtelensége, a választott karrier követésének képtelensége, a mentális egészségre gyakorolt negatív hatások és a gyermekvállalás halasztása.

• A lakhatási megfizethetőségi válság teljes megértéséhez és kezeléséhez fontos figyelembe venni mind a fiatalok lakhatási kihívásairól szóló kvantitatív adatokat, mind pedig minőségi adatokat arról, hogy preferenciáikról és arról, hogyan navigálnak a lakhatási politikák rendszerében.

• A döntéshozóknak kerülniük kell, hogy egy széttagolt politikai környezetet alakítsanak ki, ahol a politikákat darabokra osztva, ellentétes célokkal valósítják meg.

• A lakásfinanszírozás során a tőke újrahasznosítása a lakásépítésre fordított forgó alapok hatékony eszközök a projektek finanszírozására.

• A fiatalok számára új lakhatási lehetőségek létrehozásában (például megfizethető "kezdő otthonok") a kínálati megoldások nagyobb potenciállal rendelkeznek, mint a keresleti pénzügyi és adókedvezmények.

• A kormányoknak biztosítaniuk kell a hűbérsemlegességet a fiskális politikában, egyenlően kezelve a tulajdonjogot és a bérleti jogot.

• A lakhatási hiány kezelése érdekében elengedhetetlen növelni a rendelkezésre álló lakások számát. A meglévő üres és alulhasznosított épületek jelentős kiaknázatlan potenciált kínálnak ebben a tekintetben, bár gyakran jelentős felújításokat igényelnek.

• A bérleti díjak szabályozására és a bérleti díj biztonságának növelésére irányuló politikáknak figyelembe kell vennie mind a bennfenteseket (jelenlegi bérlők), mind a külsőket (új vagy leendő bérlők, gyakran fiatalokat), valamint a lakhatási szolgáltatókat.

• A fiatalok aktív szerepet játszhatnak a döntéshozatalban – nemcsak az új vagy átdolgozott lakhatási politikák kidolgozásában, hanem az alulról felfelé irányuló, innovatív lakhatási koncepciók, például az együttműködő lakhatás kialakításában is.