Európának alkalmazkodnia kell az idősödő munkaerőhöz

A kontinens születési rátájának csökkenésével és a népesség elöregedésével a politikai döntéshozóknak sürgős feladattal kell szembenézniük, hogy megtartsák a tapasztalt munkavállalókat, és a munkahelyeket az idősebb demográfiai csoportok igényeihez igazítsák.

Európa jelentős demográfiai átalakulással néz szembe. A népesség elöregszik, a természetes fogyást csak részben ellensúlyozza a nettó migráció. Ez a változás nyomást gyakorol a munkaerőpiacokra, hiányt fenyeget és megterheli a nyugdíjrendszereket a baby boom generáció nyugdíjba vonulásával. Ezt felismerve az európai döntéshozók az elmúlt két évtizedben egyre inkább a munkával töltött életszakasz meghosszabbítására összpontosítottak. Ez összhangban van az alkalmazkodó munkakörnyezetet és a nemzedékek közötti méltányosságot szorgalmazó uniós elvekkel. Az intézkedések között szerepelt a nyugdíjrendszerek módosítása, például a törvényes nyugdíjkorhatár emelése a legtöbb tagállamban és a korengedményes nyugdíjhoz való hozzáférés korlátozása. A nyugdíjkorhatár emelése gyakran politikailag ellentmondásos intézkedésnek bizonyult.

A munkával töltött életszakasz meghosszabbítása azonban összetettebb, mint a jogi változások önmagukban. Átfogó megközelítést igényel az idősek attitűdjeivel, munkahelyi gyakorlataival és munkaminőségével kapcsolatban. Az Eurofound nemrégiben készült elemzése hangsúlyozza ezt az összetettséget, és megvizsgálja a foglalkoztatási tendenciákat, a munkahelyek minőségének egyenlőtlenségeit és az idősebb munkavállalók közötti eltéréseket. Az alapvető cél az idősek elkötelezettségének fenntartására szolgáló hatékony stratégiák azonosítása, feltárva a támogató és motiváló tényezőket, valamint az érdekelt felek szerepét az életkornak megfelelő környezet előmozdításában.

Jelentős előrelépés történt. A munkaerőpiacon aktív 55 éves vagy annál idősebb munkavállalók száma folyamatosan nőtt, a 2010-es 24 millióról 2024-re 40 millió fölé emelkedett. E csoport foglalkoztatási rátája 2010 és 2024 között több mint 20 százalékponttal emelkedett a nyugdíjreformok, a várható élettartam növekedése és a jobb egészségi állapot miatt.

Ennek ellenére a kihívások továbbra is fennállnak. Az idősebb munkavállalók jobban ki vannak téve a tartós munkanélküliség kockázatának, 13,5 százalékponttal magasabb, mint a pályafutásuk közepén dolgozóknál. Ha munkanélkülivé válnak, hosszabb ideig tart új pozíciók keresése, ami rávilágít a munkaerőpiac esetleges merevségére és elfogultságára. A 2010-es 44%-ról 2022-re 57%-ra nőtt azoknak az idősebb munkavállalóknak az aránya, akik ugyanazon munkáltatónál maradtak, ami a nyugdíjreformokat és a szűkebb munkaerőpiacokat tükrözi. Mindazonáltal továbbra is jelentős különbségek vannak a nemek közötti különbségek a megtartás terén, különösen az EU egyes keleti tagállamaiban és Ausztriában.

A munkahelyek minőségének és a munkahelyi akadályoknak a kezelése

Az elemzések azt sugallják, hogy a munkahelyi minőségi mutatók átlagosan jobbak lehetnek az idősebb alkalmazottak esetében. Ennek egyik oka lehet az "egészséges munkavállalói hatás", ahol a gyengébb minőségű munkahelyeken lévők hamarabb kiléphetnek a munkaerőpiacról. Az összesített adatok azonban jelentős egyenlőtlenségeket fednek el. Az idősebb munkavállalók munkaminőségi profiljainak vizsgálata azt mutatja, hogy míg egyharmaduk jó minőségű "felhatalmazott munkahelyen" dolgozik, aggasztó egyötöde "magas kockázatú" munkakörökben van, amelyek alacsony mentális jóléttel, pénzügyi bizonytalansággal és rossz munka-magánélet egyensúlyhoz kapcsolódnak.

A rossz egészségi állapot a korai munkaerőpiacról való kilépés jelentős kockázati tényezője, a rossz egészségi állapot növeli a rokkantsági nyugdíj, a munkanélküliség vagy a korengedményes nyugdíjba vonulás valószínűségét. A nemek közötti régóta fennálló egyenlőtlenségek is hozzájárulnak a kedvezőtlen körülményekhez, beleértve a bérszakadékot, a munkahelyek bizonytalanságát és a mentális egészségügyi kihívásokat, amelyek káros hatásai a nők karrierje során súlyosbodhatnak, és hatással lehetnek az idősebb nők foglalkoztatására.

A foglalkoztatás megtartásának motivációja különbözik a munkahelyi motivációtól. Előfordulhat, hogy a munkájukban erősen motivált idősebb munkavállalók nem motiváltak arra, hogy a nyugdíjkorhatárig vagy azon túl is folytassák. Ezt olyan tényezők befolyásolhatják, mint az önrendelkezés, a korai nyugdíjba vonuláshoz való hozzáállás és a kulturális preferenciák. A mindent átható életkori megkülönböztetés és a diszkrimináció továbbra is akadályt jelent. A jogszabályok ellenére sok idősebb munkavállaló tisztességtelen bánásmóddal szembesül a toborzás, az előléptetés és az elbocsátás során.

A munkahelyen túl a rugalmas munkafeltételek, a megfelelő gondozási létesítmények és a szociális támogatás rendelkezésre állása döntő fontosságú. Sok munkavállaló, különösen a nők, idő előtt távozik családtagjaik gondozása céljából, különösen ott, ahol a munkafeltételek rugalmatlanok és a gondozási infrastruktúra nem megfelelő. A minőségi egészségügyi és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés bővítése ezért kritikus munkaerő-piaci politika.

Szakpolitikai válaszok és jövőbeli irányok

Felismerve ezeket a kihívásokat, a tagállamok intézkedéseket hajtanak végre a munkával töltött életszakasz meghosszabbításának ösztönzésére, például további nyugdíjjuttatásokat biztosítanak a törvényes nyugdíjkorhatáron túli munkavégzés esetén. Egyre növekvő tendencia figyelhető meg a rugalmas nyugdíjazási lehetőségek felé is, beleértve a szakaszos nyugdíjrendszereket is, amelyek segítenek megtartani azokat a munkavállalókat, akik egyébként teljesen távoznának.

A fenntartható munkahelyi gyakorlatok kulcsfontosságúak az idősebb munkavállalók megtartásához. Az erőfeszítéseknek ki kell terjedniük a digitális készségek képzésére, a rugalmas munkavégzésre, például a hibrid és a távmunkára, az emberi erőforrások gyakorlatának az életkort figyelembe vevő adaptálására, valamint az egészséges munkahelyek biztosítására szilárd munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi gyakorlatok révén. A kollektív szerződések szerepet játszanak, gyakran olyan megtartási rendszerekre összpontosítanak, mint a csökkentett munkaidő és a fokozatos nyugdíjazás, bár a demográfiai változások kezelése még nem általánosan elsődleges szempont.

A jövőben a politikát sokrétűnek és szigorúan végre kell hajtani. Az állami ösztönző rendszereknek jutalmazniuk kell a későbbi nyugdíjba vonulást és az elkötelezettséget. A korai kilépés elriasztása mellett a politikai döntéshozóknak figyelembe kell venniük a nehéz szakmákban dolgozók vagy a hosszú karriert befutottak igényeit. Alapvető fontosságú az idősebb munkavállalók tartós munkanélküliségének megelőzésére irányuló támogatás prioritása, beleértve az átképzésbe való beruházást és a szervezeteken belüli átcsoportosítás ösztönzését.

Az egészségügyi és gondozási létesítményekhez való hozzáférés növelése és minőségének javítása nem alku tárgya, különösen ott, ahol az informális gondozás a korai kilépést eredményezi. Az életkor munkahelyi kezelése proaktív erőfeszítéseket igényel a szervezetektől az életkort befogadó kultúrák megteremtése és a diszkrimináció elleni küzdelem érdekében. Végezetül létfontosságú, hogy az idősebb munkavállalók aggályait és szükségleteit integrálják a kollektív tárgyalásokba és a szociális párbeszédbe. Az olyan kérdésekre vonatkozó közös fellépés, mint a demográfiai alapok[1], a rugalmas munka, az életkornak megfelelő képzés és a nyugdíjba vonulás méltányosabb eredményeket eredményezhet az idősödő európai munkaerő számára. A kihívás egyértelmű; Az előremutató út összehangolt erőfeszítést igényel a társadalomban.

Kép © Moreno Iván/Adobe Stock

Lábjegyzetek