Munkahelyi minőség és munkakörülmények a Nyugat-Balkánon

Ez a jelentés a nyugat-balkáni munkavállalók munkaéletét – beleértve a munkakörülményeket és a munkaminőséget – elemzi az Európai Munkakörülmények Telefonos Felmérése (EWCTS) adatai alapján, amely 2021-ben 36 európai országban végzett valószínűségi felmérés volt. Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) 1991 óta felmérései révén nyomon követi az európai munkakörülményeket. Az adatok gyűjtése és elemzése része az Eurofound küldetésének, hogy hozzájáruljon a munkakörülmények javításához. Ez a jelentés elsőként jelent a munkakör minőségére fókuszált a Nyugat-Balkán-i régióban, amely jelenleg öt jelölt országot (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia) és egy potenciális jelölt országot (Koszovó (1)) foglal magában, amelyeket itt együtt a WB6-nak neveznek. A jelentés új regionális meglátásokat hoz az európai munkakörülmények elemzésébe, és arra törekszik, hogy felhívja a figyelmet ezen a témának, valamint szélesítse a döntéshozók, társadalmi partnerek, kutatók és a régió szélesebb közönségének nézőpontját.

A munkakörülmények javítása az európai integráció célja az 1958-as római szerződés óta. A jó munkakörülményeket a Lisszaboni stratégia (2000) a versenyképes, tudásalapú gazdaság fejlesztésének előfeltételeként ismerte el, valamint az Európa 2020 stratégia által elengedhetetlennek az okos, fenntartható és befogadó növekedés eléréséhez. Az Európai Szociális Jogok Pillére (2017) 20 elvet fogalmazott meg, amelyek az EU tagállamait egy erős, igazságos, befogadó és lehetőségekkel teli szociális EU felé irányítják. Ezeket az elveket széles körű politikai csomagok keretében valósítják meg, valamint a tisztességes átmenetet tervekkel a klímamentes és digitalizált társadalom felé.

A WB6 az 1990-es évek végén vagy a 2000-es években az EU-csatlakozási úton lépése óta fokozatosan hajtja végre az EU politikai iránymutatásait. Az elmúlt évtizedben sikerült csökkenteniük munkaerőpiaci szakadékaikat az EU-val szemben, de ezek a különbségek még mindig jelentősek. Emellett további lépéseket kell tenniük a munkakörülmények javítására, a nemek közötti egyenlőség előmozdítására és állampolgáraik számára befogadó lehetőségek létrehozására irányuló intézkedések bevezetésében.

Az EWCTS számos megállapítást adott a munka pozitív (munkaerőforrás) és negatív (munkaigények) hatásairól a 6. világháborúban, beleértve a következőket.

• A fizikai környezet rendkívül feszült, a munkásokból háromnak ismétlődő kéz- és karmozdulatokat kell végrehajtania, míg 62%-nak fárasztó vagy fájdalmas fizikai pozíciókat kell fenntartania a munkahelyen. Mindkét arány jóval meghaladja az EU átlagát. Másrészt a társadalmi környezet pozitívabb, mint az EU-ban, kevesebb megfélemlítéssel, és több támogatást kap a vezetőktől és kollégáktól, ami a társadalmi szolidaritás mélyen gyökerező értékeit tükrözi.

• A munka viszonylag nem túl intenzív a WB6-ban – a tízből 4 mindig vagy gyakran nagy sebességgel dolgozik, és minden harmaduk szoros időbeosztás alatt dolgozik. Ez kedvezően viszonyul az EU-27-hez, ahol mindkét esetben a megfelelő részesedések kissé a fele alatt vannak. Erőforrások tekintetében a WB6 hátrányban van. A munkaerő mindössze egyharmada jelentős képességről számol be, hogy választhatja vagy módosítani a munkamódszerét, szemben az EU-ban majdnem felével. Hasonlóképpen, míg a WB6-ban kevesebb mint az ötödik munkavállaló választhatja vagy megváltoztathatja feladatainak sorrendjét, az EU-27-ben majdnem az ötödik munkavállaló megteheti ezt.

• A munkaidő a WB6-ban nagyon hosszú, mind a férfiak, mind nők dolgoznak több mint 40 órát heti ente, és a dolgozók 45%-a heti hat vagy hét napot dolgozik. Az átlagos munkahét Észak-Macedóniában 40,5 órától Montenegróban több mint 44 óráig terjed. Összehasonlításképpen, az EU-ban az átlagos munkaidő 36,9 óra, a nők jelentősen kevesebb órát dolgoznak, mint a férfiak.

• A WB6 dolgozóinak a legnagyobb nehézségei a megélhetésükben 36 európai ország közül, az utolsó hat helyet foglalva el az általános rangsorban ezen a kritérium szerint. Míg az EU-27-ben a munkavállalók 26%-a nehezen boldogul, ez az arány Bosznia-Hercegovinában 46%, Észak-Macedóniában 54%, Koszovóban, Montenegróban és Szerbiában 57%, Albániában pedig 69%.

Egy munkahelyi minőségi index, amelyet a munka igényeinek és erőforrásainak összehasonlításával számolnak ki, azt mutatja, hogy a WB6 dolgozóinak körülbelül egyharmada "feszült" (azaz alacsonyabb minőségű) állásokban dolgozik, ahol a munkaigények felülmúlják a munkaforrásokat. Az EU-ban ennek megfelelő aránya valamivel alacsonyabb, 10-ből 3 dolgozó dolgozik megterhelt munkákban. Ez az eredmény várható, mivel az EU-27 és a WB6 gazdasági fejlődési szintjeinek különbségei befolyásolják, amelyek tükröződnek az egyes csoportok különböző ágazati és szakmai struktúráiban. Ugyanakkor a bruttó hazai termék szintje és a munkahelyi minőségi index pontszámai közötti kapcsolat messze áll a determinisztikatól. Bátorító, hogy a 6. világvilágban, leginkább Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban, magas szintű munkahelyi erőforrásokat mutat, annak ellenére, hogy gazdasági fejlődésük korlátai vannak.

Az EWCTS adatai megerősítik a jól ismert tényeket a szektorok és foglalkozások közötti nemi szegregációról a WB6-ban. A nők majdnem ötször nagyobb valószínűséggel dolgoznak az egészségügyi szektorban, négyszer az oktatásban, és majdnem kétszer nagyobb valószínűséggel a kereskedelemben és vendéglátásban. A közlekedési területeken (majdnem négyszer magasabb, mint a nőké) és az építőiparban (tízszer magasabb, mint a nőké) dolgozók túlnyomó többségét férfiak alkotják. A foglalkozási csoportokon belül a nők kétszer gyakoribbak a szakmai és irodai támogatók között, míg a férfiak háromszor gyakoribbak a gyári és gépkezelők, valamint kézműves dolgozók körében.

A fizetett és fizetetlen munka elosztásában tapasztalható nemi egyenlőtlenségek feltűnőek. A teljes munkaidős dolgozók (a WB6-ban a túlnyomó többség) a férfiak fizetett és fizetetlen munka aránya majdnem 3:1 (heti 52 fizetett és 18 kifizetetlen óra); A nőknél ez csak 1,2:1 (heti 46 fizetett és 38 fizetetlen óra). Átlagosan a nők heti 84 órát dolgoznak fizetett és fizetetlen munka között, míg a férfiak 14 órával kevesebbet dolgoznak. Annak ellenére, hogy sokkal több (fizetés nélküli és összes) órát dolgoznak, a WB6-ban dolgozó nők nem számolnak be nagyobb nehézségekről a munka-magánélet egyensúlyának elérésében, mint a dolgozó férfiak.

Annak ellenére, hogy a WB6-ban jóval magasabb a teljes és fizetett munkaórák száma számít, mint az EU-ban, a WB6-ban azok aránya, akik szerint munkaidő "nagyon jól" vagy "jól" illeszkedik családi és társadalmi kötelezettségeihez (32,1 % és 45,5%), nem jelentősen alacsonyabb, mint az EU-27-ben (34,2% és 46,9%). rendben). Azok között, akik a WB6-ban azt állítják, hogy munkaidőik "nem nagyon jól" vagy "egyáltalán nem illeszkedik" más kötelezettségeikhez, a legmagasabb arány Montenegróban (29%) és Szerbiában (27,8%), míg a legalacsonyabb arány Albániában (15,1%).

Bármilyen erőfeszítésnek a munkakörülmények és a munkaminőség javítására a Nyugat-Balkán-térségben három régóta fennálló problémát kellene kezelnie, amelyeket az EWTCS megállapításai is kiemeltek: a hosszú munkaidőt, a dolgozó nők hosszú fizetés nélküli óráit és a megélhetési nehézségeket széles körben ismert problémákkal. Ezek a gyenge pontok két szorosan összekapcsolt és szinergikus politikai irányt igényelnek. Az első a gazdasági és foglalkoztatási növekedés folytatására összpontosít, hogy biztosítsa a régió további közeledését az EU-27-hez. A fejlettebb gazdaság magasabb arányt eredményez a modern tudásalapú szolgáltató állások arányához, valamint magasabb képzettségű foglalkozásokhoz, amelyek mind jobb munkakörülményekkel és munkaminőséggel társulnak. Ez jobb bérekhez és több munkahelyhez is vezet, segítve a családokat abban, hogy megéljenek egymással. A második, ugyanolyan fontos szakirány a munkavállalók részvételének és hangjának előmozdítására összpontosít a munkahelyen, a nemek közötti egyenlőség és a munka–magánélet egyensúly előmozdítására, hogy biztosítsák a munkakörülmények és a munkahelyi minőség igazságos, befogadó és alapos javulását a régióban. Nem lehet kompromisszum a munkahelyek mennyisége és minősége között, és nincs gazdasági vagy társadalmi indoklás erre.

Ebben a viszonylag korai szakaszban elengedhetetlen a társadalmi partnerek szerepe a munkahelyi minőséget, a jó munkakörülményeket, a jobb munka-magánélet egyensúlyt és a nemek közötti egyenlőséget elősegítő politikák támogatásában és végrehajtásában. A társadalmi-gazdasági tanácsoknak támogatniuk kellene, hogy a munkakörülmények széles körű aspektusainak bevonását a napirenten a kollektív tárgyalásokban és a kollektív megállapodásokban minden szinten.

Az akadémiai közösséget fel kellene hívni, hogy kontextusba helyezze a munkakörülményekről szóló kutatás elméletét, valamint magyarázza és terjesztse az empirikus kutatások eredményeit. Bár az Európai Munkakörülmények Felmérése keretrendszere viszonylag újszerű a Nyugat-Balkán-i régióban, a kapcsolódó területek kutatóinak, mint a szervezettudomány, foglalkozáspszichológia, munkaszociológia, viselkedéstudomány, ipari kapcsolatok és munkaközgazdaságtan, részt kell venniük egy szélesebb regionális szakértői közösség létrehozásában, saját tudományterületükből származó megközelítések és tudás révén.

1.↑This designation is without prejudice to positions on status, and is in line with UNSCR 1244/1999 and the ICJ Opinion on the Kosovo declaration of independence.

Ez a vezetői összefoglaló a következő nem EU-s nyelveken is letölthető: albán, bosnyák, montenegrói és szerb.