A nemzeti minimálbérek hatása a kollektív tárgyalásokra és az alacsony fizetésű munkavállalók bérére

Folyamatos vita folyik arról, hogy a nemzeti minimálbérek és a kollektív bértárgyalások erősítik-e vagy gyengítik-e egymást. Ez a kutatási jelentés empirikus bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a nemzeti minimálbérek változásai hogyan befolyásolják a kollektív megállapodás szerinti minimálbéreket és a tényleges béreket, és hogyan befolyásolhatják a kollektív tárgyalásokat a kiválasztott alacsony fizetésű ágazatokban. A jelentés kombinálja a kvantitatív elemzést (különböző adatbázisok alapján) és a kvalitatív elemzést (hat ország és két alacsony fizetésű ágazat szakértőivel, politikai döntéshozóival és szociális partnereivel készített 39 félig strukturált interjú alapján).

Szakpolitikai háttér

A minimálbérről szóló, 2022 októberében elfogadott uniós irányelv célja a megfelelő jogszabályban meghatározott minimálbérek biztosítása, a kollektív bértárgyalások előmozdítása és a munkavállalók minimálbér-védelemhez való tényleges hozzáférésének javítása. Az irányelv nemzeti jogba való átültetésének határideje 2024 novemberében lejárt, de elfogadása óta befolyásolja a nemzeti minimálbér-megállapítás alakulását. A jogszabályban meghatározott nemzeti minimálbérek az elmúlt néhány évben számos tagállamban jelentősen nőttek a tényleges bérekhez képest. Emellett a megfelelő tárgyalási lefedettség referenciaértéke (80%) egyes országokban már meghatározta a kollektív tárgyalások reformjáról szóló vitákat. Ezek a fejlemények különböző módokon befolyásolhatják a nemzeti minimálbérek és a kollektív szerződéses bérek közötti kölcsönhatást.

Főbb megállapítások

A nemzeti minimálbérek változásainak hatása a kollektív szerződésben rögzített bérekre

A nemzeti minimálbérek változásainak a kollektív szerződésekre és a kialkudott bérekre gyakorolt hatását becsülő ökonometriai elemzések a következőket mutatják.

• A nemzeti minimálbérek legutóbbi kollektív szerződés óta bekövetkezett kumulatív ingadozása növeli az új szerződés aláírásának valószínűségét, míg a kumulatív infláció és a munkanélküliségi ráta nem befolyásolja ezt a valószínűséget. A legutóbbi megállapodás óta eltelt idő szintén fontos tényező. A Kaitz-index (a minimálbér és az átlagbér aránya országonként és évenként) ebbe a specifikációba való felvétele arra utal, hogy az új megállapodások aláírása ritkábban fordul elő azokban az országokban, ahol magas a nemzeti minimálbér az átlagbérhez képest, ha minden más egyenlő.

• A tárgyalt bérminimum-kiigazítások nagyságrendjének fő meghatározója a legutóbbi megállapodás óta eltelt kumulált inflációs ráta. Ha az infláció 1%-kal emelkedik, akkor a kialkudott minimálbérek közel 0,7%-kal nőnek (azaz 0,7 körüli rugalmassággal rendelkeznek). A nemzeti minimálbérek reálértéken történő kumulatív ingadozása szintén pozitív és jelentős hatást gyakorol a bérminimum-kiigazítások kialkudott mértékére, 0,22-es rugalmassággal. A munkanélküliségi ráta jelentős, de negatív hatással van a bérkiigazítások mértékére, egyértelmű bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy a kedvezőtlen ciklikus feltételek korlátozzák az alkudott bérek növekedését.

• Több dimenzióban is jelentős eltérések tapasztalhatók: a figyelembe vett időszakban a 2020–2022-es időszakban erősebb hatások figyelhetők meg; az alacsony fizetésű ágazatok között; valamint a nemzeti minimálbérek és a kollektív tárgyalások közötti kölcsönhatás különböző modelljeivel megkülönböztetett országcsoportok között.

A kvalitatív elemzés interjúkból mélyreható betekintést nyújt abba, hogy a nemzeti minimálbérek hogyan hatnak a kollektív szerződésekre hat országban (Franciaország, Németország, Portugália, Románia, Szlovénia és Spanyolország) és két alacsony fizetésű ágazatban (élelmiszer- és italgyártás, valamint lakossági és szociális ellátási ágazat). Az elemzés a következőket emeli ki.

• A szociális partnerek országonként, ágazatonként és alágazatonként eltérően ítélik meg a nemzeti minimálbér szerepét. A magas infláció és a munkaerőhiány kedvezőbbé tette a munkaadókat és a szakszervezeteket a lakossági és szociális ellátási szektorban. Az élelmiszer- és italgyártásban a nemzeti minimálbért "kisebb rossznak" tekintették, amely az infláció összefüggésében a vásárlóerő fenntartásához szükséges.

• A nemzeti minimálbér korlátozott hatást gyakorol a kollektív tárgyalási folyamatokra. Van némi bizonyíték arra, hogy a bérek és a munkafeltételek tárgyalása terén korlátozott mozgástér lenne, de nincs erős bizonyíték arra, hogy a kollektív tárgyalások kiszorító hatást fejtenek ki, annak ellenére, hogy egyes országokban a szociális partnerek aggodalmukat fejezték ki. Az elemzett országokban és ágazatokban nincs jelentős hatás a kollektív szerződések időtartamára vagy megújítására.

• A nemzeti minimálbér-emelések némi hatással vannak a kollektív szerződéses bérekre és azok szerkezetére.

  • A két ágazatban és az elemzett országok többségében megfigyelhető közös tendencia a nemzeti minimálbérek emelése miatt a kollektív tárgyalások során tárgyalt bérbónuszok és -kiegészítések növekvő jelentősége. Ennek az az oka, hogy az alapbérek általában lassabb ütemben emelkednek, mint a nemzeti minimálbérek, és a vállalatok ezeket a bónuszokat használják annak biztosítására, hogy a tényleges bérek a törvényes mérték felett maradjanak.

  • Németországban és Spanyolországban a bentlakásos és szociális ellátási ágazatban a nemzeti minimálbérek emelése után a munkáltatók már nem hajlandóak javítani más munkakörülményeken, amelyeket a múltban az alacsony bérek kompenzálására használtak. Hasonló mintát figyeltek meg a portugál élelmiszer- és italiparban is.

• Úgy tűnik, hogy a nemzeti minimálbérek emelése miatt a tárgyalásos bérelosztás szűkítő hatást fejt ki. E hatás intenzitása országonként és ágazatonként eltérő; A két kiválasztott alacsony fizetésű ágazat kollektív szerződéseinek minőségi elemzése alapján ez a hatás az élelmiszer- és italgyártásban erősebbnek tűnik. Ez a szűkítő hatás a kollektív tárgyalásoknak az új minimálbérhez való rövid távú hozzáigazításaként értelmezhető, míg középtávon a tovagyűrűző hatások fontosabbá válhatnak, mivel a kollektív szerződések a nemzeti minimálbér-emeléseket a teljes béreloszlásra fordítják. A tömörítés fennmaradásának mértékét azonban az ágazat jellemzői alakítják. Ezenkívül a tovagyűrűző hatások nagyobb valószínűséggel figyelhetők meg azokban az ágazatokban vagy országokban, ahol intenzívebb munkaerőhiány tapasztalható, mint például a lakossági és szociális ellátási ágazat.

A nemzeti minimálbérek hatása a tényleges bérekre és a béreloszlásra

A nemzeti minimálbérek tényleges bérekre gyakorolt hatásának ökonometriai elemzése az Európai Unió 2006–2021-es jövedelem- és életkörülmény-statisztikája alapján a következőket állapította meg.

• A nemzeti minimálbérek alakulása jelentős hatást gyakorol az alacsony fizetésű munkavállalók tényleges bérére, ágazattól, foglalkozástól, nemtől és életkortól függetlenül: a nemzeti minimálbér 1%-os emelése 2006–2021 között az alacsony fizetésű munkavállalók bérének 0,31%-os növekedését eredményezte.

• A nemzeti minimálbérek 2015–2021-es változásainak hatása valamivel nagyobb volt, mint 2006–2014-ben. Valójában az alacsony fizetésű munkavállalók tényleges bérére gyakorolt hatás 2015 óta intenzívebb lehetett, mint az alacsony bérezésű ágazatokban dolgozók számára kollektíven tárgyalt bérekre gyakorolt hatás.

• Csak a nemzeti minimálbérek jelentős nominális emelése eredményezi az alacsony fizetésű munkavállalók bérének jelentős növekedését. Nominálisan legalább 15 %-os emelési ráták az egyetlenek, amelyeknek mérhető és statisztikailag szignifikáns hatása van.

• Az EU-hoz 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamokban a nemzeti minimálbér-emelések nagyobb hatást gyakoroltak az alacsony fizetésű munkavállalók bérének változására, mint a 2004 előtti tagállamokban 2015-ig tartó emelések. A hatások mértéke azonban az utóbbi években konvergált a csoportok között.

• A nemzeti minimálbérek vizsgálati időszak alatti emelése nemcsak az alacsony fizetésű munkavállalók bérjavulását eredményezte, hanem a magasabb bérszintű munkavállalók számára is.

• Az egyes munkavállalók pályáját vizsgálva az elemzés jelentős bérnövekedést talál a béreloszlás legalacsonyabb deciliseiben, különösen akkor, ha a nemzeti minimálbér-emelések magasabbak.

• Ok-okozati ökonometriai elemzést végeztek a nemzeti minimálbérek változásainak mérésére és annak becslésére, hogy mi történt azoknak a munkavállalóknak a fizetésével, akik a változások előtt az új kulcs alatt kerestek, összehasonlítva az alacsony bérű munkavállalók fizetésére gyakorolt hatással, akik valamivel magasabb keresetet értek el. Az eredmények azt mutatják, hogy a minimálbérek jelentős, 10 % és 15 % közötti emelése jelentős és pozitív hatást fejt ki.

Szabályzat mutatói

• A nemzeti minimálbérek változásai fontosabb szerepet játszanak az új bérmegállapodás aláírásában, mint a makrogazdasági tényezők, például az infláció és a munkanélküliség változásai. A kialkudott bérek növekedésének nagyságrendjét azonban elsősorban az infláció magyarázza, amelyet a nemzeti minimálbérek emelkedése, majd a munkanélküliségi ráta csökkenése követ.

• A nemzeti minimálbérek meghatározásakor a tárgyalásos bérekre gyakorolt valószínűsíthető hatások figyelembevétele hasznos betekintést nyújthat a politikai döntéshozók számára a nemzeti minimálbér-emelések lehetséges (közvetett) hatásaiba, és ezáltal javíthatja a nemzeti minimálbérek megállapításának teljes folyamatát.

• Úgy tűnik, hogy a nemzeti minimálbér emelése nem gyakorol jelentős káros hatást a szociális partnerek kollektív szerződések tárgyalási autonómiájára, bár a jelentések szerint egyes kérdések körül korlátozott a tárgyalási mozgástér. A kiszorító hatások nem tűnnek jelentősnek, de a várakozásoknak megfelelően erősebbek azokban az országokban, ahol gyenge a kollektív tárgyalási intézmények és a lefedettség. Ezekben az országokban nagyobb erőfeszítésekre van szükség a szociális partnerek és a kollektív tárgyalások támogatása érdekében, hogy a megfelelő minimálbérek összeegyeztethetők legyenek a jól működő kollektív tárgyalásokkal. Az erőfeszítések magukban foglalhatják a kollektív tárgyalások megfelelő jogi keretének biztosítását és a szociális partnerek kapacitásainak növelését.

• Annak ellenére, hogy a kollektív szerződéses bérek bérszűkítésére utaló bizonyítékok vannak, a bérek összenyomása összességében hiányzik. Ennek oka az országos minimálbér-emelés, amely nemcsak az alacsonyabb, hanem a magasabb fizetésűek körében is bérnövekedést eredményez. Ez korlátozhatja a minimálbér-emelések hatékonyságát, mint a béregyenlőtlenségek időbeli csökkentésének eszközét. A minimálbérek hatása a tárgyalt bérek szűkítésére azonban ágazatonként eltérő, és más változók, például a munkaerőhiány és a minimálbér szintje is befolyásolja.

• A nemzeti minimálbérek emelése az alacsony fizetésű munkavállalók tényleges bérének hasonló javulásához vezetett, jellemzőiktől függetlenül. Egyes csoportok, például a női munkavállalók azonban még mindig jobban profitálnak az ilyen emelésekből, mivel viszonylag nagyobb arányban képviseltetik magukat a minimálbérből élők között.

• Az alacsony kollektív tárgyalási lefedettséggel rendelkező országokban az alacsony fizetésű munkavállalók béremelését befolyásoló legfontosabb tényező a nemzeti minimálbér. Ezekben az országokban a kialkudott bérek pozitív, bár korlátozott (statisztikailag nem szignifikáns) hatást gyakorolnak az alacsony fizetésű munkavállalók bérére. Ezzel szemben mind a kialkudott bérek, mind a nemzeti minimálbérek jelentősen befolyásolják az alacsony fizetésű munkavállalók bérét azokban az országokban, ahol magas a kollektív tárgyalások lefedettsége.