&w=3840&q=90)
Kollektív tárgyalások
A kollektív tárgyalás minden tárgyalást jelent egy vagy több munkáltató (vagy szervezetük) és egy vagy több munkavállalói szervezet (szakszervezet) között a munkakörülmények és foglalkoztatási feltételek meghatározására, beleértve a fizetéssel és munkaidővel kapcsolatos kérdéseket, valamint a munkáltatók és munkavállalók közötti kapcsolatok szabályozását, ahogyan azt az ILO 154. egyezménye is meghatározza. A kollektív tárgyalás ("alkuszerkezete") számos dimenzióját azonosították. Ezek közé tartozik a lefedettség, amely a munkavállalók arányát jelenti, akiket közvetlenül érintenek a megállapodások; a tárgyalások szintjét; a tárgyalás által lefedett területet vagy skáláját; és a mélységet – azaz a mértéket, hogy a megállapodásokat közösen hajtják végre és vizsgálják.
Az alábbiakban a témával kapcsolatos legújabb tartalmakat találja.
Ipari kapcsolatok: Diskurzus és a munkaidő-elrendezések fejlődése 2025-ben
Az EU-s munkaidő-rend 2025-ös változásai tükrözik a nemzeti ipari kapcsolatok sokszínűségét és a társadalmi párbeszéd szintjét. Ez a cikk elemzi a 2025-ös diskurzust és fejleményeket a túlóráról, az időszámításról, az éves szabadságról és a munkaidő-csökkentésről szóló témában.Nemzeti minimálbérek az EU-ban: politikavezérelt növekedés, folyamatos konvergencia és a megbeszélt bérekhez való közelség
Az elmúlt évben a nemzeti minimálbérek jelentősen emelkedtek az EU-ban, különösen a közép- és kelet-európai országokban, tovább szűkítve a regionális különbségeket. Az EU minimálbér-irányelve jelentős mozgatórugóként vált a minimálbér-emelések számos országban, meghaladva az inflációs szinteket, és gyorsabban emelkedik, mint a kollektívan megállapodott béralapok sok alacsony fizetésű szektorban.Négy évtizednyi adat egy európai munkaerőt mutat be, amely felismerhetetlenül átalakult
Az Eurofound 2024-es munkakörülmények felmérése bemutatja, hogyan alakította át az európai munkaerőt a digitalizáció, a demográfia és az éghajlatváltozás 35 év alatt.Az Eurofound országos szintű információkat gyűjt az EU-ban a kollektív tárgyalásokról az Eurofound Tudósítók Hálózatán keresztül. Az EU-ban a kollektív tárgyalások lefedése nagyon sokszínű, ahogy az Eurofound kutatása is mutatja. Az EU-ban a munkavállalók mintegy 60%-a a kollektív tárgyalások hatálya alá tartozik, de ez egyes országokban 80%-tól vagy annál többig, máskor pedig kevesebb mint 10%-ig terjed (az Európai Bizottság adatai).
A kollektív tárgyalás, amely a szervezett ipari kapcsolatok magja, különböző intézményi környezetekben zajlik. A nemzeti rendszerek eltérnek a kollektív tárgyalás és a jogalkotás szerepei tekintetében a munkaerőpiac szabályozásában, a tárgyalások szintjében (ágazatokon átívelő, szektorális, vállalati és munkahelyi, regionális, foglalkozási), valamint abban, hogy a különböző szinteken zajló tárgyalások hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz (artikuláció). A kollektív tárgyalások – különösen a béralku – központosításának és koordinációjának mértéke fontos jellemzői, amelyek mind a munkaerőpiacra, mind a makrogazdasági kimenetekre gyakorolnak hatást. A kollektív tárgyalás eredménye általában kollektív megállapodás. Az ilyen megállapodások szabályozhatják mind az aláíró felek közötti kapcsolatok eljárásait, mind a szerződés hatálya alá tartozó munkavállalók foglalkoztatási feltételeit, például a fizetést és a munkaidőt.
Bár az Európai Unió működéséről szóló szerződés elismeri a szociális partnerek autonómiáját, különösen a bértárgyalások tekintetében, az uniós politikák mégis jelentős hatással vannak a kollektív tárgyalásokra és a szélesebb ipari kapcsolatok rendszerére. Például az Európai Szemeszter keretében országspecifikus ajánlások (CSR-ek) olyan kérdéseket tárgyaltak, mint a bérfejlesztések összehangolását a termelékenységgel, a minimálbér-meghatározás és a bérindexálási rendszerek. Általánosságban a kollektív tárgyalások egy olyan keretben zajlik, amelyet részben az EU jogszabályai határoznak meg, beleértve az egyenlő bért biztosító előírásokat az egyenlő értékű munkáért, valamint a Munkaidő Irányelv és kapcsolódó jogszabályok követelményeit.
Európai Bizottság: Európai Szemeszteropens in new tab
Európai Bizottság: A Bizottság üdvözli a politikai megállapodást az EU-ban a munkavállalók számára megfelelő minimálbérrőlopens in new tab
Európai Bizottság: Munkaidő-irányelv (2003/88/EK)opens in new tab
Ez egy válogatás az adott témával kapcsolatos legfontosabb megállapításokból.
26 January 2024
Minimum wages for low-paid workers in collective agreements
In this pilot project, Eurofound successfully established the feasibility of, and piloted, an EU-wide database of minimum pay rates contained in collective agreements related to low-paid workers. A conceptual and measurement framework was devised, a total of 692 collective agreements – related to 24 low-paid sectors of interest – were selected to be ‘fully coded’ and representative data on negotiated minimum pay were compiled for 24 EU Member States. Based on more than 3,202 renewal texts, time series of collectively agreed minimum rates were created from 2015 to 2022 for 19 countries. This is the first time that an EU-wide data collection has provided comparative time series on negotiated pay. Key findings are is that in some countries outdated agreements contain rates below the applicable statutory minima, and that the potential of collective agreements to regulate pay generally or for employees earning higher wages than the minimum pay is not always fully capitalised on.
See also the national country reports (Eurofound papers), providing meta-data for the data collection, at the end of this web page.
30 August 2022
Moving with the times: Emerging practices and provisions in collective bargaining
This report analyses recent developments and emerging practices in collective bargaining processes and outcomes, mainly in the private sector. The report covers collective bargaining systems in 10 EU Member States and is based on cases identified through interviews with key stakeholders and negotiating parties at national level. It analyses the effects of the COVID-19 pandemic and the subsequent economic and social crisis on collective bargaining dynamics and collective agreements. It also investigates practices and innovations that have emerged in response to structural drivers such as technological change, decarbonisation and climate-neutrality policies, and workforce ageing. It assesses the capacity of collective bargaining systems to adapt to structural changes in work, production and the labour market as well as medium-term trends.
4 March 2016
The importance of collective bargaining in establishing working time in Europe
1 March 2016
Working time developments in the 21st century: Work duration and its regulation in the EU
This report examines the main trends and milestones characterising the evolution of the most important aspects of collectively agreed working time in the European Union during the first decade of the 21st century. Drawing primarily on information collected by Eurofound across all EU Member States and Norway, it focuses in particular on five sectors: chemicals, metalworking, banking, retail and public administration. The report describes the institutional regimes of regulation and assesses the evolution of agreed working hours (hours expected to be spent on work according to collective agreements or agreed between employers and employees) and usual working hours (hours usually spent in practice in work activities) between 1999 and 2014. The report points to the tension that exists between the pressure for decreased working hours in favour of a better work–life balance and fewer health problems for workers and the need for working time flexibility to meet the demands of a modern world economy.
4 November 2015
Collective bargaining in Europe in the 21st century
Collective bargaining systems in the EU have undergone a steady change since the end of the 1990s. But as businesses across Europe struggle to respond to intensifying global competition, pressure from employers for greater flexibility in collective bargaining is increasing, especially since the 2008 economic crisis. This report sets out to map developments in all major aspects of collective bargaining (apart from pay and working time, which have been analysed separately by Eurofound) over the past 15 years. In doing so, it aims to distinguish long-term trends and to identify changes brought on by the crisis. It also aims to identify the directions collective bargaining is likely to take in the coming years. The study finds a common and strong trend of convergence across the EU towards decentralisation and more flexibility in collective bargaining processes, but with significant asymmetries in the timing and pace of change.
11 September 2015
Pay in Europe in different wage-bargaining regimes
National wage-bargaining institutions are crucial in achieving pay outcomes that help to increase employment and economic growth within the context of avoiding macroeconomic imbalances within the European Monetary Union. Using a large set of empirical macroeconomic data from a variety of sources, including Eurofound and the European Commission AMECO database, this report analyses how the institutional features of national wage bargaining regimes influence pay outcomes. These features include bargaining level, type and level of coordination, use of opening clauses and the existence of wage pacts. The impact of government intervention through extension and derogation clauses and tripartite councils is also examined. The results of the study indicate that the key institutional variables of the wage-bargaining regime that influence pay outcomes are the type of coordination (how coordination is achieved) and the bargaining level.
13 April 2014
Pay in Europe in the 21st century
The issue of wages has attracted particular attention at European level since the onset of the economic crisis. Changes in economic governance, notably within the European semester, have prompted discussions on wage‑setting mechanisms. While, overall, wage‑bargaining regimes have remained relatively stable over time in many countries, the most substantial changes were seen in Member States facing more difficult economic circumstances. This report provides comparative time series on wage‑bargaining outcomes across the EU Member States and Norway, discussing pay developments against the background of different wage‑bargaining regimes and looks into the link between pay and productivity developments. It also investigates the different systems and levels of minimum wages in Europe at present, carrying out an accounting exercise through a hypothetical scenario of a minimum wage set at 60% of the median national wage (with some alternative scenarios as well for comparison) in order to benchmark and evaluate minimum wage levels and systems in Europe, and to discuss the possibilities and difficulties of coordination in this matter.
Az Eurofound kutatói szakértelmet nyújtanak, és kérdésekkel vagy a média megkeresésével kapcsolatban is felvehető velük a kapcsolat.
Christine Aumayr-Pintar
Senior research managerChristine Aumayr-Pintar az Eurofound munkaélet egységének vezető kutatóvezetője. Elsődleges kutatási szakértelme – összehasonlító EU-szintű megközelítésből – a minimálbérekre, a kollektív tárgyalásos bérre, a társadalmi párbeszédre és a nemi bérátláthatóságra összpontosít. Az elmúlt évtizedben társszerzője volt az Eurofound minimálbér-áttekintéseinek, szenvedélyesen szereti az ipari kapcsolatok adatait, és többek között fejlesztette ki a minimálbérek adatbázisát a kollektív szerződésekben az alacsony fizetésű munkavállalók számára, valamint az EU PolicyWatch adatbázisát. 2021 és 2026 között koordinálta az Eurofound társadalmi párbeszéd kutatásait, és vezette az Eurofound Tudósítók Hálózatát. Az Eurofoundhoz való csatlakozás előtt munkapiaci és regionális közgazdaságtan kutatóként dolgozott a Joanneum Researchnél Ausztriában. Közgazdaságtan mesterfokozattal és társadalomtudomány/közgazdaságtan PhD-vel rendelkezik, Grazban, Bécsben és Jönköpingben tanult közgazdaságtant.
Mária Sedláková
Research officerMária Sedláková az Eurofound Munkaélet egységének kutatója, aki az összehasonlító ipari kapcsolatokra, társadalmi párbeszédre és kollektív tárgyalásokra specializálódott. Szakértelmet képvisel a kollektív szerződések tartalomelemzésében. Jelenlegi munkája a szociális partnerek szerepét vizsgálja a nemzeti közfoglalkoztatási szolgáltatások és társadalombiztosítási intézmények irányításában, valamint a társadalmi párbeszéd szerepét a munkaerő-migrációban. Emellett hozzájárul az EU-szintű ágazati szociális partnerek képviseletének értékeléséhez és a kétévente előforduló háromoldalú csere szemináriumok lefolytatásához. Az Eurofoundhoz csatlakozás előtt Mária kollektív tárgyalásokat végzett a Genfi Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Kormányzási és Tripártizmus Tanszékén (2020–2022), miután kutatóként dolgozott a Közép-európai Munkaügyi Tanulmányok Intézetében (2013–2020). Politikatudományból szerzett MA fokozatot a Central European University-n, összehasonlító európai politika szakiránysal.
Victoria Cojocariu
Research officerVictoria Cojocariu kutató tiszt az Eurofound Munka Élet egységén, ahol társadalmi párbeszéd és ipari kapcsolatok területén dolgozik. Széles körben részt vesz az Eurofound által végzett reprezentlikus tanulmányokban, amelyek támogatják az európai társadalmi párbeszédet, valamint a szociális partnerek nemzeti és európai szintű szerepét és a kollektív tárgyalási gyakorlatokat elemzik. Kutatási érdeklődése a digitalizáció, a munkaszervezés és a munkahelyi gyakorlatok közé tartozik. 2025 óta Victoria kezeli az EU PolicyWatch adatbázisát. Mielőtt 2019-ben csatlakozott az Eurofoundhoz, Victoria kutatóként dolgozott a bukaresti Közinnovációs Központnál és a Romániai Open Society Foundationnél, hozzájárulva nemzeti és nemzetközi kutatási projektekben a migráció, oktatás, a harmadik országok munkaerőpiacához való hozzáférése, valamint az emberi jogok területén. Szociológia alapképzéssel és mesterfokozattal rendelkezik.
Felix Appler
Research support officerFelix Appler az Eurofound Munkaélet egységének kutatási támogató tisztje. Munkája az ipari kapcsolatokra, a minimálbérekre és ezekhez kapcsolódó adatbázisok építésére összpontosít. Korábban a Német Szövetségi Statisztikai Hivatalnál (Destatis) és a Kelet-Afrikai Világbanknál dolgozott, ahol háztartási felméréseket és kutatásokat végzett a munkaerőpiacokról és a szegénységről. Felix közgazdaságtan mesterfokozattal rendelkezik a Bonni Egyetemen.
Ez a szakasz hozzáférést biztosít az adott témában megjelent összes tartalomhoz.
