Szociális párbeszéd és kollektív tárgyalás a kórházi ágazatban a Covid19-világjárvány idején

Azokban az országokban, ahol a szociális partnerek közötti együttműködés hosszú múltra tekint vissza, a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás meghatározó szerepet játszott a Covid19-világjárvány által a kórházi ágazatban előidézett nehézségek némelyikének kezelésében. A szociális partnerek közötti tárgyalásoknak döntő jelentősége volt többek között az egészségügyi válság megoldásához szükséges munkaszervezési változtatások elfogadásában, valamint a pluszfinanszírozás és források sikeres felosztásában.

A Covid19-válság alatt a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás elengedhetetlennek bizonyult ahhoz, hogy megoldást találjanak a kórházi ágazatban felmerülő nehézségekre néhány olyan országban is, ahol ezeknek általában nincs kiemelkedő szerepe. Bulgáriában, Cipruson, Csehországban, Észtországban és Máltán például nagymértékben fellendült a szociális párbeszéd a kórházi ágazatban. Ezzel szemben a 2007–2008-as pénzügyi válság után az egészségügyi ágazatban alkalmazott megszorító intézkedések által leginkább érintett országokban – konkrétan Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban –, amelyekben az egészségügyi ellátórendszer még nem heverte ki teljesen az említett időszakban történt létszámleépítéseket és a bérek befagyasztását, a kormányok a szociális partnerek bevonása nélkül hajtottak végre jogszabályokat, és utóbbiak az általános reagálás irányításában is csak korlátozott szerepet kaptak.

A világjárvány következtében a szociális partnerek részvétele a kórházi ágazatban túlnőtt a fizetés és a munkaidő hagyományos kérdéskörein. Mivel biztosítani kellett a kórházak munkaerő-kapacitását, ez gyakran szükségessé tette a bevonásukat a munkaszervezési gyakorlatok módosításába és a személyzet újraelosztásába, illetve más, a személyi állomány egészségének és biztonságának védelmére irányuló intézkedésekbe.

A világjárvány súlyosbította a meglévő létszámhiányt, és a járvány következményeként valószínűleg nagyobb lesz a nemzetközi verseny az egészségügyi dolgozók felvételéért. A szociális partnerek ebben az ágazatban egyre aggasztóbbnak találják a nagymértékű stressz és munkaterhelés potenciális hatását a személyzet megtartására, mivel ezek a tényezők gyakran együtt járnak az ágazat elhagyásának szándékával a munkavállalók részéről.

A megállapításokból kiderül, hogy ahol a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás meghatározó szerepet játszott a Covid19-világjárvány idején a kórházi ágazatban tapasztalt nehézségek kezelésében, ott a válaszlépéseket jobban és gyorsabban sikerült kidolgozni. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a jól működő szociális párbeszéd és kollektív tárgyalás milyen döntő szerepet játszik egy erős kórházi ágazatban, és hogyan növelheti az EU felkészültségét a jövőben lehetséges egészségügyi válságokra.