Munkaügyi kapcsolatok és szociális párbeszéd

A szakpolitikai döntéshozók az Eurofound kutatásából származó legfontosabb megállapításokat arra használják fel, hogy megválaszoljanak bizonyos kulcsfontosságú kérdéseket e területtel kapcsolatban.

• A kollektív tárgyalások révén a szociális partnerek döntő szerepet játszanak abban, hogy az európai munkavállalók tisztességes bánásmódban részesüljenek, míg a munkáltatók egy tartós és kiszámítható kerettel számolhassanak.
• A bérezésre és a munkakörülményekre vonatkozó közös szabályok létrehozásával az eredményes kollektív tárgyalások biztosítják, hogy a vállalkozások közötti verseny középpontjában ne a kizsákmányolás, hanem a hatékonyság növelése álljon.
• A társadalmi, munkaerőpiaci és munkaszervezési változásoknak köszönhetően egyre inkább veszélybe kerülnek a munkaügyi kapcsolatrendszerek. Ez kihívásokat teremtett a tagállami munkaügyi kapcsolatrendszerek fő szereplőinek kapacitását illetően.
• A bérezés vonatkozásában a megállapításokból az derül ki, hogy 10 minimálbéres munkavállaló közül 7 jelezte, hogy a megélhetéssel legalább valamilyen szinten nehézségei vannak, míg a többi munkavállaló esetében ez kevesebb, mint 10-ből 5; ezek a számok azonban országonként nagy eltéréseket mutatnak. Tekintettel a világjárványra, a minimálbérnek ebben a politikamixben az lehet a szerepe, hogy stabilizálja a jövedelmeket és ezáltal a keresletet, hogy ellensúlyozza a recesszióba vagy depresszióba vezető negatív spirált.
• Az eredményes európai szociális párbeszéd a nemzeti szinttel való szoros kapcsolatoktól függ, így az EU programja továbbra is aktuális, és az uniós autonóm megállapodások végrehajtása észszerűen történik nemzeti szinten.
• Bár az európai szociális párbeszéd számos közös kezdeményezést eredményezett, kevés megállapodás megkötésére került sor. Bizonyos ágazatokban aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy elutasították a szociális partnerek arra irányuló kéréseit, hogy a megállapodásokat európai jogszabályokon keresztül hajtsák végre, és jobb kapcsolatok kialakítására van szükség az uniós és a nemzeti szint között.
• Számos tagállamban aggodalomra ad okot a szakszervezeti sűrűség tekintetében megfigyelhető csökkenő tendencia. Az EU-ban háromból kevesebb mint egy (10-nél több munkavállalót alkalmazó) munkahely (29%) rendelkezik valamilyen munkavállalói képviselettel. A jogi előírásoknak kulcsfontosságú szerepük van abban, hogy létezik-e munkavállalói képviselet.
• Az EU-ban a kollektív tárgyalás továbbra is a munkaügyi kapcsolatrendszerek központi elemét alkotja. A szakpolitikai döntéshozóknak meg kell ragadniuk az alkalmat, hogy a Covid19-válság kapcsán új kezdeményezéseket vezessenek be a kollektív tárgyalás előmozdítására, megerősítésére és alátámasztására.
• Az eredményes szociális párbeszédhez és a jól működő munkaügyi kapcsolatokhoz – a szociális partnerek erőfeszítésein felül – közpénzekre és az állami hatóságok támogatására is szükség van. A szakpolitikai döntéshozóknak fel kell tárniuk az ismeretek átadásának, az erőforrások biztosításának, valamint az uniós és a nemzeti szintű szociális partnerekkel való részvétel új formáit.
• A tisztességes, jól működő és kiegyensúlyozott munkaügyi kapcsolatok védelme és előmozdítása döntő fontosságú annak biztosításához, hogy az EU-ban inkluzív és fenntartható növekedés és társadalmi haladás menjen végbe. A Covid19 következtében az is fontos lesz a szakpolitikai döntéshozók számára, hogy a szociális jogok európai pillérében meghatározottak szerint integrálják az EU szociális és gazdasági dimenzióit.