Európai uniós háttér
Az IKT forradalmasította a munkát és az életet a 21. században. Az információs és kommunikációs technológiák fejlődése új munkavégzési módokra adott lehetőséget. A távmunka és az IKT-alapú mobil munkavégzés egy rugalmas munkafeltételekből álló csomag részévé vált, amelynek célja a munkaszervezés modernizálása. A politikai döntéshozók számos uniós országban folytatnak vitát a munkavégzés módjának gyors változásáról és a mindennapi életünk más területeire gyakorolt dominóhatásokról, ideértve a munkaszervezést, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, az egészséget és a jóllétet.
Az uniós szintű szociális partnerek által 2002-ben aláírt, távmunkáról szóló európai keretmegállapodás meghatározza a távmunka fogalmát, és megállapítja a távmunkát végző személyek munkafeltételeinek európai szintű általános kereteit. Célja, hogy összehangolja egymással a munkáltatók és a munkavállalók rugalmasság és biztonság iránti közös igényét. Azóta a technológiai fejlemények elősegítették e munkarend kiterjesztését, és utat nyitottak a magasabb szintű munkavállalói mobilitás előtt, a távolról történő munkavégzés érdekében.
2020 júniusában az uniós szintű szociális partnerek keretmegállapodást írtak alá a digitalizációról, amely felvázolja a „kapcsolódás és lekapcsolódás módozataira” vonatkozó idevágó rendelkezéseket, amelyeket nemzeti szinten kell végrehajtani, összhangban a konkrét tagállami irányítási és munkaügyi eljárásokkal és gyakorlatokkal.
2021 januárjában az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben felhívta az Európai Bizottságot egy olyan jogszabály előterjesztésére, amely lehetővé teszi a digitálisan dolgozó munkavállalók számára, hogy a munkaidőn kívül kijelentkezzenek. Emellett a jogszabálynak minimumkövetelményeket kellene megállapítania a távolból történő munkavégzésre vonatkozóan, tisztázva a munkafeltételeket, a munkaidőt és a pihenőidőt.
2020 eleje óta – a Covid19-világjárvány következményeként – számos munkáltató és munkavállaló tért át alapértelmezetten a távmunkára, ami a jövőre nézve megváltoztathatja a munkavégzésünk módját. Ez az elmozdulás lehetőségeket kínál a vállalatoknak, és segíti a munkavállalókat állásuk megtartásában, egyidejűleg azonban – a határok elmosódásával, a hosszú munkaidővel és az állandó elérhetőséggel összefüggésben – kihívásokat is jelent az egészség, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly tekintetében.
Az Eurofound távmunka terén végzett tevékenysége kapcsolódik ahhoz, hogy a Bizottság számára a 2019–2024 közötti időszakban prioritás a digitális korra felkészült Európa.
Fő üzenetek
- A távmunka valamennyi uniós országban fellendült; a foglalkoztatottak több mint egyharmada kezdett el távolról dolgozni a Covid19-világjárvány kezdetén, sokan közülük pedig kevéssé vagy egyáltalán nem rendelkeztek korábbi tapasztalatokkal az efféle munkavégzés terén.
- Az európai uniós munkaerő-felmérés (EU-LFS) megkülönbözteti egymástól azokat a munkavállalókat, akik „rendszerint” otthonról dolgoznak, és azokat, akik „időnként”. A távmunka 2020-as emelkedésének hátterében azon emberek számának növekedése áll, akik rendszerint otthonról dolgoznak. A világjárvány előtt a legtöbb országban jellemzőbb volt az időnkénti otthonról dolgozás, amely 2020-ban hasonló szinteken maradt, mint 2019-ben. 2020-ben a rendszerint otthonról dolgozás lett a tipikusabb megoldás.
- A legtöbb uniós munkavállaló úgy nyilatkozott, hogy hosszú távon előnyben részesítené a heti néhány alkalommal történő otthoni munkavégzést.
- Az otthonról távmunkát végző személyek kétszer akkora valószínűséggel lépik túl a 48 órás munkaidőkorlátot, mint a telephelyen dolgozók, és lényegesen nagyobb valószínűséggel dolgoznak a szabadidejükben.
- A távmunka elterjedése felhívta a figyelmet a munka és a magánélet közötti határvonalak elmosódására. Kritikus jelentősége lesz annak, hogy a kormányok és a szociális partnerek a „lecsatlakozáshoz való joggal” kapcsolatos vagy hasonló kezdeményezéseket vezessenek be annak megelőzése érdekében, hogy a munkavállalók nagy csoportjai a fizikai és az érzelmi kimerülés kockázatának legyenek kitéve.
- A távmunka irányában történő, világjárvány alatti elmozdulást követően ismét a világjárvány előtti hibrid munkarendek lesznek a legelterjedtebbek.
- A szociális partnereknek és a politikai döntéshozóknak törekedniük kell arra, hogy minden jogi keretbe vagy megállapodásba rendelkezéseket illesszenek bele, amelyek kezelik a munkaidővel, az egészséggel és biztonsággal, valamint a felszerelésekhez való hozzáféréssel és azok használatával kapcsolatos kihívásokat.
