&w=3840&q=75)
A legsebezhetőbb munkavállalók foglalkoztatása és munkakörülményei: A folyamatos politikai kihívás kezelése
Megjelent: 10 July 2026
Adat: 27 ábra and egy táblázat
Kapcsolódó: A nagy recesszión túl: Foglalkoztatási bizonytalanság d...
Az Európai Unió (EU) munkaerőpiacán az elmúlt két évtizedben jelentős növekedést tapasztaltak a nem szabványos foglalkoztatás száma. Bár ezek a megállapodások nagyobb rugalmasságot és jobb munka-magánélet egyensúlyt kínálhatnak, a munkavállalók sebezhetőek lehetnek, ha ezek önkéntelen, vagy több nem szabványos tulajdonságot ötvöznek. Ez a jelentés a foglalkoztatási sebezhetőséget többdimenziós szemüvegen keresztül tárgyalja. Elemzi az EU-27 sebezhetőségének előfordulását 2009 és 2021 között, annak kapcsolatát a munkaélettel és a kapcsolódó egészségügyi eredményekkel. Az eredmények azt mutatják, hogy a nők, fiatalok, migránsok és más hátrányos helyzetű csoportok nagyobb kockázatnak vannak kitéve a foglalkoztatási sebezhetőségre. A sebezhetőségnek több dimenzióját átélő munkavállalók rosszabb munkalehetőségekkel rendelkeznek, korlátozott hozzáférésük a képzéshez és fejlődési lehetőségekhez, kevesebb autonómiájuk, alacsonyabb a szervezeti részvételük, és magasabb a szorongás és depresszió kockázata. Ezzel szemben azok a munkavállalók között, akik csak egy területen tapasztalnak foglalkoztatási sebezhetőséget, a munkaéletre gyakorolt hatások vegyesek. A jelentés áttekinti az EU és nemzeti politikai válaszokat is, kiemelve azokat az intézkedéseket, amelyek a szerződéses bizonyosság megerősítését, a bizonytalan szerződések szabályozását és a foglalkoztatás biztosítására való átmenet támogatását célozzák, miközben rugalmasságot és védelmet nyújtanak.
Felhívjuk figyelmét, hogy a Eurofound publikációinak többsége kizárólag angol nyelven érhető el, és jelenleg nem kerül automatikusan lefordításra.
A foglalkoztatási sebezhetőség nőtt a 2007–2008-as pénzügyi válság után, főként az önkéntes ideiglenes és részmunkaidős munka növekedése miatt. 2016 óta folyamatosan csökken, és most a válság előtti szint alatt van, bár a tagállamok között továbbra is jelentős különbségek vannak a sebezhetőség mértékében és természetében.
A nők, fiatal munkavállalók, migráns munkások, roma, fogyatékossággal élők és LMBT+ egyének nagyobb valószínűséggel tapasztalnak sebezhető foglalkoztatást, mint mások. A bizonyítékok arra utalnak, hogy az ok a munkaerőpiaci akadályok és a szerkezeti hátrányok kombinációjában rejlik.
A legerősebb negatív hatások akkor jelentkeznek, amikor több sebezhetőség halmozódik fel. Ezek az eredmények nem feltétlenül kapcsolódnak a nem szabványos foglalkoztatáshoz, hanem következetesen rosszabbul járnak a munkahelyi minőséggel, beleértve a gyengébb karrierlehetőségeket, a képzéshez és készségfejlesztéshez való korlátozott hozzáférést, valamint az autonómia és a munkahelyi részvétel alacsonyabb szintjét.
Az EU-s és nemzeti politika és jogszabályok igyekeznek egyensúlyt teremteni a rugalmassággal a védelemmel. A legutóbbi szakpolitikai intézkedések a nem szabványos szerződéseken dolgozók munkaidő és munkakörülmények terén nagyobb szerződéses bizonyosságra összpontosítanak, ösztönzik a véglezáratlan foglalkoztatást, az ideiglenes szerződések visszaélésének megelőzésére, a nulla órás szerződések szabályozására, valamint más bizonytalan szerződések alkalmazásának csökkentésére.
A munkaerőpiaci intézkedések mellett a döntéshozók csökkenthetnék a sebezhetőséget a gyermekgondozási és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításával, a képesítések és készségek jobb elismerésével, a hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci integrációjának támogatásával, valamint az egyenlő és diszkriminációellenes keretek megerősítésével. A hatékony szabályozás a szigorú végrehajtásra is támaszkodik.
Az elmúlt két évtizedben az Európai Unió (EU) munkaerőpiacai jelentős átalakuláson ment keresztül, amelyet a nem szabványos foglalkoztatás és a rugalmas munkakörülmények bővülése jellemez. Bár a teljes munkaidős, állandó szerződések továbbra is a meghatározó foglalkoztatási formák, a nem szabványos megállapodások, mint például a részmunkaidős vagy ideiglenes szerződések, egyre gyakoribbá váltak.
A nem szabványos foglalkoztatás önmagában nem jelenti a munkavállaló sebezhetőségét. Előnyöket kínálhat mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára, beleértve a nagyobb termelékenységet és jobb munka–magánélet egyensúlyt. Ugyanakkor sebezhetőség akkor alakul ki, ha a nem szabványos foglalkoztatás kényszertelen, vagy amikor több nem szabványos jellemző kereszteződése, például az önkéntes részmunkaidős munkavégzés és az ideiglenes státusz.
Ez a jelentés a sebezhetőséget munkaköri szempontból vizsgálja. A foglalkoztatási sebezhetőséget egy többdimenziós jelenségként határozzák meg, amely magában foglalja a jövedelmi hiányosságot, a foglalkoztatási bizonytalanságot és a munkahelyi jogok hiányát. Ez eltér a szélesebb munkaminőségi fogalmától, amely magában foglalja a kereseti dimenziókat, de magában foglalja olyan dimenziókat is, mint a munka intenzitása, a fizikai környezet és a munka egyéb aspektusai.
A jelentés elemzi az EU-27 foglalkoztatási sebezhetőségének tendencióit 2009 és 2021 között, és vizsgálja, hogyan kapcsolódik a sebezhetőség a munka különböző aspektusaihoz. Emellett értékeli a releváns politikai és jogszabályi fejleményeket, amelyek a sebezhetőség csökkentésére és a biztonságosabb, fenntarthatóbb foglalkoztatási formákra való átmenet támogatására irányulnak.
Az EU a nem szabványos és bizonytalan foglalkoztatást politikai és jogszabályi törvények révén kezeli.
Az Európai Szociális Jogok Pillérének 5. alapelve hangsúlyozza a munkavállalók méltányos és egyenlő bánásmódhoz való jogát munkakörülményeik tekintetében, a szociális védelemhez és a képzéshez való hozzáféréstől, a munkaviszony típusától és időtartamától függetlenül. A szervezet az atipikus szerződések visszaélésének megelőzését támogatja, és ösztönzi az átmenet elősegítését a nyitott foglalkoztatási formák felé.
2025 decemberében az Európai Bizottság kiadta a Minőségi Munkahelyek Útlevelét. Az útiterv hangsúlyozza, hogy az EU vállalkozásai versenyképesek maradjanak, miközben tiszteletben tartják a magas munkaügyi normákat; Ennek eléréséhez világos, arányos és innovációbarát szabályozási keretre van szükség, amelyben a társadalmi partnerek kulcsszerepet játszanak a gyakorlati megoldások azonosításában.
A meglévő uniós jogszabályi intézkedések tekintetében a 2019-ben elfogadott kulcsfontosságú jogi eszköz az Átlátható és Kiszámítható Munkakörülményekről szóló irányelv. Fontos továbbá a Platform Munka Irányelv és a Kihelyezett Munkavállalók Irányelve, bár ezek a munkaformák és a releváns szakpolitikai intézkedések nem kerülnek szóba kifejezetten ebben a jelentésben. Sok évvel az Átlátható és Kiszámítható Munkakörülményekről szóló irányelv elfogadása előtt a Részmunkaidős Munka Irányelve, a Határozott Idejű Szerződésekről és az Ideiglenes Ügynökségi Munka Irányelve célja a bizonytalanság kockázatainak csökkentése volt azzal, hogy biztosítsák, hogy a részmunkaidős, ideiglenes és ügynökségi munkavállalók ugyanazokat a jogokat és egyenlő bánásmódot élvezzék, mint a teljes munkaidős és határozatlan idejű szerződéses munkavállalókkal.
A foglalkoztatási sebezhetőség az EU-ban nőtt a 2007–2008-as pénzügyi válság után, amit az önkéntes ideiglenes és részmunkaidős munka növekedése okozott, de 2016 óta csökken, és most a válság előtti szint alatt van.
2021-ben Spanyolország és Hollandia mutatta a legmagasabb sebezhetőségi szintet, míg a közép- és kelet-európai tagállamok a legalacsonyabbak. A foglalkoztatási sebezhetőség jellege jelentősen eltér tagállamokonként. A jövedelmi hiányosság a domináns dimenzió a kontinentális tagállamokban, valamint a közép- és kelet-európai tagállamokban, míg a foglalkoztatási bizonytalanság gyakoribb a mediterrán és északi tagállamokban. A munkahelyi jogok hiánya okozta a legkisebb arányt a foglalkoztatási sebezhetőségben a tagállamok többségében, a legmagasabb arány Görögországban található.
A nők, fiatal munkások, migránsok, romák, fogyatékkal élők és LMBT+ egyének (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transz személyek, valamint más szexuális és nemi kisebbségek) nagyobb eséllyel tapasztalnak sebezhető foglalkoztatást. A bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek a csoportok akadályokkal szembesülnek, például sztereotípiákkal vagy előítéletekkel, a munka és családi kötelezettségek (különösen a nők) összekapcsolásának nehézségeivel, valamint a jogi szabályozásokkal és a képesítések és készségek elismerésével (különösen a migráns munkások) kihívásaival.
A foglalkoztatási sebezhetőség nem vezet automatikusan rossz munkakörülményekhez. Azok a munkavállalók, akik egyetlen dimenzióban sérülékenységet tapasztalnak, vegyes eredményeket mutatnak munkaéletükben: egyes területeken jobban teljesítenek, mint a nem sebezhetőek, míg máshol hátrányokkal szembesülnek. A többféle sebezhetőség felhalmozódása következetesen negatív következményeket eredményez, mint például rosszabb munkalehetőségek, korlátozott hozzáférés a képzéshez és fejlődési lehetőségekhez, csökkent döntéshozatali autonómia, alacsonyabb szervezeti részvétel, kedvezőbb munkaidő-eligazítás, kiszámíthatatlan jövedelmek és korlátozottabb hozzáférés különböző fizetési komponensekhez.
A legtöbb fizikai egészségügyi mutató nem mutatott jelentős különbséget a sérülékeny és nem sebezhető munkavállalók között. A többdimenziós sebezhetőséggel küzdő dolgozók magasabb szorongás- és depresszióarányt mutatnak, mint a nem sebezhető alkalmazottak, de kevésbé valószínűek, hogy a munkával kapcsolatos stresszről számolnak be.
Az EU-s és nemzeti politika és jogszabályok egyaránt rugalmasakodást és védelmet kívánnak nyújtani. Egyrészt támogatják a munkáltatók és munkavállalók rugalmasságát, hogy alkalmazkodjanak a gazdasági környezet ingadozásaihoz és a személyes szükségletekhez. Másrészt intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy egyenlő bánásmódot biztosítsanak a szabványos és nem szabványos szerződéseken dolgozó munkavállalók között, elősegítsék a jobb minőségű munkahelyek létrehozását és átalakulását, valamint megakadályozzák a nem szabványos foglalkoztatás olyan alkalmazását, amely alááshatja a munkavállalók jogait vagy munkahelyi biztonságát.
A politikai intézkedések (1) a nem szabványos szerződéses munkavállalók nagyobb szerződéses bizonyosságának biztosítására és munkakörülményeire vonatkozóan, (2) ösztönzésére ösztönzővé tenni a kidolgozott idejű foglalkoztatásból a nyitott idejű foglalkoztatásra való áthelyezést, valamint az ideiglenes szerződések visszaélésének megelőzésére, (3) a nulla órás szerződések szabályozására és más bizonytalan szerződések alkalmazásának csökkentésére, valamint (4) ösztönzésére és lehetővé téve a kényszer nélküli részmunkaidős dolgozókra a további órák ledolgozására. Ezen területeken számos kezdeményezés az EU jogszabályaiból eredt vagy megerősített. Mivel sok módosítást csak nemrég vezettek be, hiányzik a munkaerőpiaci rugalmasság és védelem közötti egyensúlyra gyakorolt hatásuk.
A sebezhetőség többdimenziós jelenség, amely integrált politikai válaszokat igényel, amelyek kezelik a munkához köthető, egyéni és metszekcionális tényezőket, amelyek hozzájárulnak a munkavállalók sebezhetőségéhez.
A nem szabványos foglalkoztatás önmagában nem jelenti a sebezhetőséget. A politikáknak rugalmasságot és védelmet kell biztosítaniuk, miközben megakadályozzák az atipikus munkavégzéssel kapcsolatos visszaéléseket, amelyek aláássák a foglalkoztatási normákat.
Az EU-s jogszabályok megerősítették a nem szabványos szerződéseken dolgozók jogait, de önmagában a jogszabályok nem oldhatják meg olyan problémákat, mint a képzéshez való egyenlőtlen hozzáférés, ami tovább súlyosbíthatja a sebezhetőséget.
A hatékony szabályozás erős végrehajtásra épül, beleértve a megfelelő ellenőrzési kapacitást, az akadálymentes panaszkezelési eljárásokat és a megfelelőség rendszeres ellenőrzését.
A digitalizáció és az MI átalakítja a munkát, amely folyamatos szabályozási keretek felülvizsgálatát igényli, hogy megőrizze a munkahelyek minőségét, miközben lehetővé teszi az innovációt. A Minőségi Munkahelyek Úti Térképe és a Minőségi Munkahelyek Törvényéről szóló konzultáció többek között hozzájárulni kíván ehhez a folyamathoz, amelyhez társadalmi partnerek aktív részvételét igényli.
Bár a jelentés nem közvetlenül tárgyalja ezt, a személyes jellemzőkkel kapcsolatos diszkriminációt és hátrányt törvényalkotással, szakpolitikai és tudatosságnöveléssel kell kezelni, hogy egyenlő hozzáférés biztosítsa a minőségi munkahelyekhez.
Ez a szakasz a kiadványban szereplő adatokra vonatkozó információkat tartalmazza.
A kiadványban található 27 alak mind előzetesíthető.
A kiadványban található táblázat előzetesíthető.
A Eurofound a kiadványra a következő hivatkozási formátumot javasolja.
Eurofound (2026), A legsebezhetőbb munkavállalók foglalkoztatása és munkakörülményei: egy folyamatos politikai kihívás kezelése, Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.
