&w=3840&q=90)
A minimálbérek emelkedése: Hatások és politikai tanulságok egy évtizednyi változásból
Adat: 10 ábra
Az EU kormányainak minimálbér-alapú hozzáállása a századfordulótól kezdte megváltozni, és a nemzeti minimálbérek élesen emelkedtek, különösen a 2010-es évek közepe óta, egyre kötelezőbbé váltak, és szélesebb körben alakították a bérdinamikát. A legutóbbi Eurofound kutatásokra támaszkodva ez a szakpolitikai összefoglaló azt vizsgálja, hogyan befolyásolhatják a nemzeti minimálbér-emelések a munkavállalók bérszintjét, a béregyenlőtlenséget, a kollektív tárgyalásokat és a szélesebb foglalkoztatási struktúrát. Az eredmények jelentős következményeket mutatnak a bérelosztásban, a béregyenlőtlenség összeszorítását az alsó szinten (különösen a nemzeti minimálbérek nagy emeléseit követően), szűkülő különbséget a kollektívan elfogadott béralapok között, valamint a foglalkoztatási struktúrában a magasabb fizetésű állások felé való elmozdulást mutatják. Ugyanakkor a nemzeti minimálbért nem szabad önálló megoldásként tekinteni a szegénységre vagy a szélesebb egyenlőtlenségekre, miközben annak esetleges munkanélküliségi hatásait is figyelembe kell venni.
Felhívjuk figyelmét, hogy az Eurofound publikációinak többsége kizárólag angol nyelven érhető el, és jelenleg nem kerül automatikusan lefordításra.
Az elmúlt 25 évben az országos minimálbérek jelentősen emelkedtek az EU-ban, a legerősebb növekedés közép- és kelet-európai országokban történt. Az elmúlt évtizedben a fejlődés rendkívül figyelemre méltó, a nemzeti minimálbérek gyorsabban emelkedtek az inflációnál, és a legtöbb országban gyorsabban emelkedtek az átlagnál is.
Bár a minimálbér-emelések általában nem kapcsolódnak jelentős változásokhoz az általános béregyenlőtlenségben, összefonódnak az egyenlőtlenség csökkenésével a bérelosztás alján: a reál minimálbér 1%-os növekedése a p50/p10 bérarány 0,128%-os csökkenésével jár. Jelentős béregyenlőtlenségcsökkenések a 15%-os nagynövekedés után következnek be, amit Németországban, Szlovéniában és Spanyolországban is jól mutatnak, amelyek jelentősen összeszorították a bérelosztást az alulról.
A minimálbérek emelkedése szűkíti a közös megállapodású bérszintek közötti különbséget, anélkül, hogy megállítaná a kollektív alkukat: a különbség 2015-ös 7,9%-ról 2025-re 3,6%-ra szűkült. Ez potenciálisan csökkenti az alapbér tárgyalásos emelésének lehetőségét, de az országos minimálbér emelése nem akadályozza az új kollektív szerződések megkötését.
A minimálbér-emelés hozzájárulhat a foglalkoztatási struktúra változásához: a reál nemzeti minimálbér 1%-os növekedése a legalacsonyabb fizetésű állások foglalkoztatási arányának 0,1%-os csökkenésével és a magasabb fizetésű állások foglalkoztatási arányának kis növekedésével jár. Ez arra utal, hogy a foglalkoztatási hatásokat nemcsak a teljes foglalkoztatás változásai, hanem a munkahelyek összetételének változásával is kell értékelni.
A minimálbér nem varázslövés: bár jelentősen emelhetik a bért és csökkenthetik a béregyenlőtlenséget, különösen az alacsonyabb képzetkeltésű, fiatalabb vagy női munkavállalók körében, elengedhetetlenek az olyan kiegészítő intézkedések, mint az adó- és juttatásrendszerek, a kollektív tárgyalások és az aktív munkaerőpiaci politikák. A termelékenységet növelő beruházások a készségekbe, technológiába és munkaszervezésbe segíthetnek a vállalatoknak a magasabb bérszintek elfogadásában.
Ez a szakasz a kiadványban szereplő adatokra vonatkozó információkat tartalmazza.
Az Eurofound a kiadványra a következő hivatkozási formátumot javasolja.
Eurofound (2026), Minimálbérek emelkedése: Hatások és politikai tanulságok egy évtized változásából, Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.
&w=3840&q=75)
