A migráció társadalmi hatása: az ukrán menekültek befogadásával és integrációjával kapcsolatos kihívások kezelése

Ez a jelentés azokra a kihívásokra összpontosít, amelyekkel az uniós tagállamok és Norvégia szembesülnek a 2022. februári orosz inváziót követően Ukrajnából érkező menekültek befogadása és integrálása során. A jelentés vizsgálja a munkaerőpiaci integrációjukat azáltal, hogy feltérképezi a fennálló akadályokat, és megvizsgálja a társadalmi befogadás szempontjából kulcsfontosságú közszolgáltatásokhoz való hozzáférést és az azokkal kapcsolatos tapasztalatokat. E jelentés fő célja annak feltárása, hogy az integráció különböző területei hogyan kapcsolódnak egymáshoz: a lakhatási körülmények, az egészségi állapot (beleértve a mentális egészséget is), valamint a gyermekgondozáshoz, az oktatáshoz és a szociális segélyhez való hozzáférés mind jelentős hatással lehet a foglalkoztatási kilátásokra és a társadalmi integrációra, a foglalkoztatás pedig elősegíti a társadalmi beilleszkedést. Ez a jelentés nemcsak a munkaerőpiaci integrációt ösztönző támogatási intézkedéseket tekinti át, hanem azt is, hogy a tagállamok és Norvégia hogyan könnyítik meg a kulcsfontosságú közszolgáltatásokhoz való hozzáférést.

A jelentés az Eurofound által a tagállamoktól és Norvégiától gyűjtött információkat használja fel, és a 2023 közepéig bekövetkezett fejleményeket öleli fel.

Szakpolitikai háttér

Az Ukrajnából érkező menekültek tömeges beáramlását követően az EU aktiválta az átmeneti védelemről szóló irányelvet, azonnali átmeneti védelmet biztosítva a lakóhelyüket elhagyni kényszerült ukrán személyeknek; 2023 szeptemberében 4,2 millióan részesültek átmeneti védelemben az EU-ban. Ez a beáramlás sok tekintetben különbözik az EU-ba 2015-ben érkezett menedékkérők esetétől. Ez esetben főként nők és gyermekek érkeznek, a felnőttek többsége magas iskolai végzettséggel rendelkezik, a menekültek elsősorban ukránul vagy oroszul beszélnek, amelyek hasonlóak számos fogadó ország nyelvéhez, és az Európai Unióban már egyébként is jelentős ukrán diaszpóra él. Mindazonáltal a menekültek érkezése új kihívásokat jelentett, különösen azokban az országokban, amelyek kevesebb tapasztalattal rendelkeznek a menekültek befogadásában.

Az átmeneti védelemről szóló irányelvvel az EU harmonizált jogi keretet biztosít, amely segíti a foglalkoztatáshoz és a kulcsfontosságú közszolgáltatásokhoz való hozzáférést. Az irányelv alkalmazását további egy évvel, 2025 márciusáig meghosszabbították. Az irányelv végrehajtásának megkönnyítése érdekében az EU aktív szerepet játszik a koordinációban, ajánlásokat és iránymutatásokat ad bizonyos területekre vonatkozóan, lehetőséget biztosít a bevált gyakorlatok cseréjére, és pénzügyi támogatást is nyújt. Ezekkel az eszközökkel az EU a jelentésben tárgyalt különféle területeken nyújt segítséget. A tagállamok egyénileg is jelentős erőfeszítéseket tettek; ehhez 2023 közepéig 17 milliárd EUR összegben vettek igénybe uniós finanszírozást. Ezen túlmenően a háború okozta bizonytalanság csökkentése és kilátásainak javítása érdekében Ukrajna európai uniós tagjelölti státuszt kapott.

Főbb megállapítások

• Úgy tűnik, hogy az ukrán menekültek munkaerőpiaci integrációja általában sikeres, mivel foglalkoztatásuk aránya magas, különösen más menekültcsoportokhoz képest. Az arány több mint 10%-tól néhány országban jóval 40% fölötti értéket ér el (sőt, eléri az 50%-ot vagy még jelentősebb). Úgy tűnik, hogy ez a foglalkoztatási ráta valószínűleg tovább fog növekedni.

• Más menekültcsoportokhoz hasonlóan azonban számos akadály gátolja a munkaerőpiaci integrációt (nyelvi akadály, információhiány, szociális háló hiánya). Az elérhető gyermekgondozási szolgáltatások hiánya, amely az alacsony (42% és 71% közötti) beiratkozási arányokban is tükröződik, szintén fontos akadály, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ukrán menekültek között jelentős a gyermekekkel érkező nők aránya.

• Számos innovatív intézkedést vezettek be e problémák megoldására (pl. a gyermekgondozáshoz való hozzáférést akadályozó egyes korlátozások feloldása; a szigorú nyelvi követelmények enyhítése bizonyos szakmákban; a képesítések elismerésére irányuló eljárások egyszerűsítése és felgyorsítása; személyre szabott nyelvtanfolyamok).

• Úgy tűnik, hogy a munkaerőhiány fontos hajtóerőt jelent a munkáltatók számára az ukrán menekültek toborzásában; a munkáltatói szervezetek és az egyéni munkáltatók/vállalatok kezdeményezései segítik a menekültek bevonását. Az állami foglalkoztatási szolgálatok is aktív szerepet játszanak, ösztönzik a munkáltatókat, hogy munkahelyeket biztosítsanak a menekültek számára.

• Bár sokan dolgoznak, az ukránok többsége eddig nem tudott stabil munkahelyet találni: még mindig az ideiglenes vagy alkalmi állások dominálnak, és az ukrán menekültek a legtöbb ilyen álláshely esetében túlképzettek. Sok menekült jövedelme ezért bizonytalan, ami a szociális segélyre való rászorultsághoz vezet.

• Az ellátások és szolgáltatások általános biztosítása nem feltétlenül igazodik a menekültek speciális igényeihez; például a munkába állásra való hajlandóság, mint az ellátásokra való jogosultság feltétele nem feltétlenül megfelelő, ha a menekültek nem eléggé felkészültek a munkaerőpiacra való belépésre. Emellett a helyzethez igazított intézkedések hiánya miatt a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek elveszíthetik jogosultságaikat azokra a dolgokra, amelyekre még a munkahely megszerzése után is szükségük van (az instabil jövedelmi vagy lakhatási helyzet miatt).

• Az ukrán menekült lakosságnak a fogadó tagállamokban és Norvégiában is kiemelt szükségletei vannak; ezek közé tartozik a helyi közösségekbe való beilleszkedés (pl. a gyermekek iskolán kívüli tevékenységei révén) és az alapvető fontosságú szolgáltatásokhoz (pl. közlekedés) való hozzáférés. Ezeket az igényeket csak bizonyos mértékig elégítik ki a közszolgáltatások, ezért a nem kormányzati szervezetek aktív fellépéssel segítenek. Ez azonban nem feltétlenül garantálja a kellő lefedettséget és folyamatosságot.

• A legtöbb tagállamban a közszolgáltatások hosszú távú kihívásokkal néznek szembe, ami (részben a már fennálló lakhatási problémák miatt) bizonytalan lakhatási körülményeket, a gyermekgondozási létesítmények hiányát, az iskolák kapacitáshiányát és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nehézségeit eredményezi.

Szakpolitikai iránymutatások

• Az ukrán menekültek példátlanul jelentős beáramlása felerősítette az országok közszolgáltatásokkal kapcsolatos, már korábban is meglévő problémáit. Számos kezdeményezést terveznek e kihívások kezelésére, de ezek nem feltétlenül segítik az ukrán menekülteket, akiknek konkrétabb és célzottabb támogatásra van szükségük. Hosszú távú és megfizethető lakhatási megoldásokra van szükség a stabilitás biztosítása, a gyermekek és fiatalok oktatásának folyamatossága, a menekültek helyi iskolarendszerekbe és helyi közösségekbe való integrációjának megkönnyítése, valamint a felnőttek stabilabb foglalkoztatási kilátásainak javítása érdekében.

• Szisztematikusabb erőfeszítésekre van szükség az általános szociális ellátás összehangolása és a támogatási intézkedéseknek az ukrán menekültek általános és újonnan felmerülő szükségleteihez való igazítása érdekében. A közszolgáltatások közötti koordináció javítására is szükség van. Néhány tagállam már megkezdte a külön erre a célra kijelölt álláshelyek vagy ügynökségek létrehozását, de az eddigiek hatásköre és kapacitása korlátozott.

• A jelenlegi kezdeményezések gyakran rövid távúak és elaprózódnak az azokat elindító nem kormányzati szervezetek bizonytalan finanszírozása miatt. A nemzetközi szervezetek is segítséget nyújtanak, különösen azokban az országokban, amelyek kevés tapasztalattal rendelkeznek a menekültek befogadása (és ennek finanszírozása) terén. Kérdés azonban, hogy ez a felállás mennyire fenntartható, és hogy a kormányok (és az önkormányzatok) milyen mértékben tudják folytatni ezt a munkát és azt saját rendszereikbe integrálni. Ami a finanszírozást illeti, szükség lehet az uniós források bizonyos mértékű újratervezésére, a kiadások hatékonyságának és eredményességének gondos mérlegelése mellett.

• Az általános szociális intézkedések megfelelőségének az ukrán menekültpopuláció hatékony integrációja céljából történő értékelése során figyelembe kell venni azok megfelelőségét és a lakhatási intézkedésekhez való kapcsolódását, hogy foglalkozni lehessen az instabil jövedelem kérdésével (például a megfelelő közszolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító minimáljövedelem-rendszerek révén). A jövedelemtámogatás következetességét és megfelelőségét nyomon kell követni annak megállapítása érdekében, hogy szükség van-e a támogatási intézkedések kiigazítására és aktualizálására, ha egy adott menekült helyzete megváltozik (például azért, mert a munkavállalás után már nem jogosult egy bizonyos típusú támogatásra).