Ugrás a tartalomra
Abstract

Ez a jelentés a Covid19-válságnak az EU szociális szolgáltatásaira gyakorolt hatásával foglalkozik. Bár a világjárvány negatívan érintette a szociális szolgáltatásokat, mégis tanulságokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy miként lehet azokat az új kihívásokhoz és a társadalmi kockázatokhoz igazítani. Az egyik tanulság például az, hogy szakpolitikákat kell kidolgozni a digitalizáció ágazaton belüli jobb kihasználása érdekében, hogy bővíteni lehessen az új technológiákhoz és a képzéshez való hozzáférést mind a munkavállalók, mind a szolgáltatások célcsoportjai számára. És ami a legfontosabb: egyértelmű vészhelyzeti tervekre és finanszírozásra van szükség ahhoz, hogy válság idején biztosítani lehessen az alkalmazkodást.
A szociális védelemre, az egészségügyre és az oktatásra fordított közkiadások növelése a világjárványra adott válasz fontos részét képezte. A zöld és digitális átálláshoz fűződő átfogó szakpolitikai érdek és a kapcsolódó beruházások összefüggésében azonban bizonytalanság övezi a szociális szolgáltatások jövőbeli fejlesztését. Ez azt jelenti, hogy továbbra is szakpolitikai vita tárgyát kell képeznie annak, hogy a szociális szolgáltatások milyen módon járulnak hozzá az európai társadalmak rezilienciájához, és hogy a szakpolitikákat tovább kell finomítani.

Key findings

Az EU teljes mértékben elkötelezett a szociális kérdések mellett: az EU-ban a szociális szolgáltatásokra – a szociális védelemre, az oktatásra és az egészségügyre – fordított kormányzati kiadások 2020-ban a GDP nem kevesebb, mint 35%-át tették ki. Ez az erős szociális dimenzió az előző gazdasági válság során folytatott megszorító politikákból levont tanulságokból, valamint a tagállamok arra való bizonyított képességéből adódik, hogy az erőforrások hatékony elosztásával enyhítsék a válság hatását.

A közelmúltbeli világjárvány bebizonyította, hogy a szociális szolgáltatások jelentősen hozzájárulnak az európai társadalmak rezilienciájához. A válság idején ezek a szolgáltatások segítséget és hálózatot biztosítottak az embereknek ahhoz, hogy átvészeljék a mindennapi életükben tapasztalt rendkívüli korlátozásokat. Ezeknek a szolgáltatásoknak a fontos szerepére az is rávilágított, hogy a leépítésük miatt a rászorulókat nem lehetett megfelelően támogatni.

Az olyan strukturális problémák, mint a munkaerőhiány, a rossz munkakörülmények és a digitalizáció hiánya, a világjárvány idején korlátozták a szociális szolgáltatókat küldetésük teljesítésében, és számos, a Covid19-re kevésbé felkészült szolgáltató nehezen tudta átalakítani működését. Ha ezeket a strukturális problémákat – amelyek közül sok a szociális szolgáltatási ágazatban a feszült légkörű, stresszes és alulfinanszírozott munkahelyekhez kapcsolódik – nem kezelik sürgősen, azok a jövőben is fennmaradnak.

A digitalizáció hiánya a szociális szolgáltatások ágazatában azt jelenti, hogy az alkalmazottak elesnek a képzési és továbbképzési lehetőségektől, hiszen az EU-ban a szociális ellátásban dolgozók körülbelül egyötöde soha nem használ digitális eszközöket munkája során. Ezt a helyzetet kezelni kell, ha az ágazat meg akar birkózni a jövőbeli kihívásokkal, mivel a digitalizáció különösen kritikus jelentőségűvé vált a világjárvány idején, amikor a digitális eszközök kulcsszerepet töltöttek be a kommunikációban.

A világjárvány az okozott nehézségek ellenére értékes lendületet adott a szociális szolgáltatások fejlesztéséhez. Nagy, noha rögtönzött erőfeszítéseket tettek a távmunka megszervezése, valamint a szolgáltatások és a támogatások új módokon történő biztosítása érdekében, amint azt a számos segélyvonal és alkalmazás is bizonyítja. Egyértelművé vált az érdekelt felekkel és az elsődleges (informális) gondozókkal folytatott együttműködés ápolásának értéke is. Ugyanakkor még nem látható tisztán, hogy a levont tanulságokat hogyan hasznosítják, és a tanulságok gyakorlatba történő átültetését prioritásként kell kezelni az érdekelt feleknek és a döntéshozóknak ahhoz, hogy az ágazat hatékonyan meg tudjon birkózni a jövőbeli kihívásokkal.

The report contains the following lists of tables and figures.

List of tables

  • Table 1: NACE sectors used in the analysis of working conditions
  • Table 2: Receipt of training, by sector and subsector, EU27 (%)
  • Table 3: Workers who never use digital devices at work, by sector and subsector, EU27, 2021 (%)

List of figures

  • Figure 1: Proportion of social services workers who reported adverse social behaviour, by sector, EU27, 2021 (%)
  • Figure 2: Proportion of social services workers in selected subsectors who reported adverse social behaviour, EU27, 2021 (%)
  • Figure 3: Proportion of workers in selected occupations who reported adverse social behaviour, EU27, 2021 (%)
  • Figure 4: Relationship between prevalence of training and non-use of digital devices at work in subsectors of social services, EU27 (%)
  • Figure 5: Use of digital devices at work, by sector, EU27, 2021 (%)
  • Figure 6: Proportion of workers in six job quality categories, by long-term care and healthcare sectors, EU27 (%)
  • Figure 7: Proportion of social services workers who feel that they do useful work, by sector, EU27, 2021 (%)
  • Figure 8: Unmet need for various healthcare services, EU27, 2021–2022 (%)
  • Figure 9: Unmet need for mental healthcare, by age group, EU27, 2021–2022 (%)
  • Figure 10: Change in total expenditure on social protection per capita, EU27, 2009–2020
  • Figure 11: Total expenditure on social protection as a percentage of GDP, rate of change in total expenditure on social protection and rate of change in GDP, EU27, 2008–2020 (%)
  • Figure 12: Breakdown of social protection expenditure on benefits, by function, EU27, 2008–2021 (%)
  • Figure 13: General government expenditure on social protection, healthcare and education as a proportion of GDP, EU27, 2004–2021 (%)
  • Figure 14: General government expenditure on social protection functions as a proportion of GDP, EU27, 2004–2021 (%)
  • Figure 15: Social protection expenditure, by benefits in cash and benefits in kind, six Member States, 2006–2021 (€ million)
  • Figure 16: Benefits in kind as a proportion of total social benefits expenditure, six Member States, 2006–2021 (%)
  • Figure 17: Average expenditure on social protection as a share of GDP (%) and standard deviation, EU27, 2004–2021
  • Figure 18: General government expenditure on education functions as a share of GDP, EU27, 2004–2021 (%)
  • Figure 19: General government expenditure on healthcare functions as a share of GDP, EU27, 2004–2021 (%)
  • Figure 20: Share of national RRF funds allocated to the green transition, the digital transition and other aspects of socioeconomic resilience, 2020 (%)
Number of pages
64
Reference nº
EF22007
ISBN
978-92-897-2339-8
Catalogue nº
TJ-09-23-280-EN-N
DOI
10.2806/347055
Permalink

Cite this publication

Disclaimer

When freely submitting your request, you are consenting Eurofound in handling your personal data to reply to you. Your request will be handled in accordance with the provisions of Regulation (EU) 2018/1725 of the European Parliament and of the Council of 23 October 2018 on the protection of natural persons with regard to the processing of personal data by the Union institutions, bodies, offices and agencies and on the free movement of such data. More information, please read the Data Protection Notice.