Alacsony fizetésű munkahelyek: Foglalkoztatási trendek és a minimálbér-politikák hatása

Ez a jelentés vizsgálja az alacsony fizetésű munkahelyek foglalkoztatásának trendjeit, valamint azt vizsgálja, hogy a minimálbér-politikák befolyásolták-e az EU tagállamainak foglalkoztatási struktúráit 2001 és 2024 között. Bár a legtöbb meglévő kutatás a minimálbér-emelések helyi hatásaira összpontosít a foglalkoztatási szintre, ez a jelentés szélesebb perspektívát alkalmaz, elemzi, hogyan befolyásolhatják ezek a politikák a foglalkoztatás ágazatok és foglalkozások közötti eloszlását. Az elemzés alapvető megfigyelési egysége a munkakör (amely a foglalkozás és a szektor kombinációjaként definiál), lehetővé téve az egész foglalkoztatási struktúra megragadását.

A minimálbér-politika Európa-szerte egyre nagyobb jelentőséget szerzett, különösen a 2010-es évek közepe óta. A 2008-as globális pénzügyi válság utáni bérmérsékleti időszakot követően sok tagállam jelentős minimálbér-emelést hajtott végre. Az EU szintjén ez a változás a Minimálbér-irányelv 2022-es elfogadásával csúcsosodott ki; az irányelv keretet biztosít a megfelelő bérszintek és a szélesebb kollektív tárgyalási fedezetek meghatározásához.

Ugyanakkor a munkaerőpiacok jelentős strukturális változásokon ment keresztül, amelyeket számos tényező hajtott, beleértve a technológiai fejlődést, a globalizációt, a demográfiai változásokat és az intézményi reformokat. Empirikus bizonyítékok szerint ezeknek az erőknek az együttes hatásai általános munkahelyi javuláshoz vezettek sok tagállamban, miközben korlátozottabb polarizációs időszakokat is tapasztaltak bizonyos időszakokban és tagállamokban.

A minimálbér-politikák ebben a tágabb kontextusban működnek, és kölcsönhatásba léphetnek ezekkel a strukturális mozgatórugókkal, amelyek nemcsak a bérszinteket, hanem a foglalkoztatás összetételét is befolyásolhatják több csatornán keresztül, például ösztönözve a munkaerő átcsoportosítását a termelékenyebb vállalatok és ágazatok felé, valamint erősítve a vállalatok innovációba és készségekbe való befektetési ösztönzőket.

• Az alacsony fizetésű munkák Európában erősen korlátozott számú szektorban és foglalkozásban koncentrálódnak. A szektorok közül az alacsony fizetésű állások leginkább a szolgáltatásokban fordulnak elő, különösen a szállás- és éttermelmek, az adminisztratív és támogató szolgáltatások, a nagykereskedelmi és kiskereskedelem, valamint az emberi egészségügyi és szociális munka. Ezekben az ágazatokban az alacsony fizetésű munkák különösen gyakoriak alacsony képzettségű foglalkozásokban, mint például takarítók és segítők, munkások, személyi szolgáltatók, ételkészítő asszisztensek és értékesítők.

• A tanulmány nyolc legnagyobb alacsony fizetésű munkahelyet választották ki a munkaerőpiac alacsony fizetésű szegmensének képviselői alapján: kiskereskedelmi értékesítők, egészségügyi és szociális ellátók dolgozók, vendéglátóipari személyi szolgáltatók, gyártási munkások, üzleti szolgáltatók takarítók, kiskereskedelmi munkások, személyi szolgáltatók és vendéglátóipari élelmiszerkészítő asszisztensek. Átlagosan a tagállamokban 2011 és 2024 között ezek a nyolc munkahely abszolút értékben nőtt (11,6% a foglalkoztatás aránya és 7,6% az dolgozott órák számában), de a teljes foglalkoztatás és az ledolgozott munkaidő aránya csökkent (− 2,5 % és − 5,2%), ami lassabb növekedést jelez, mint általánosságban a jobban fizetett munkák.

• A tendenciák jelentősen eltérnek a munkahelyek között. A kiskereskedelmi értékesítők és a gyártási munkások száma a legtöbb tagállamban és időszakban csökkent, míg más munkahelyeknél, különösen az egészségügyi és szociális szakemberek, valamint a vendéglátóipari élelmiszer-előkészítési asszisztensek esetében a számok bővültek. A 2011–2024-es foglalkoztatási arányok általános csökkenését nagyrészt a kiskereskedelmi értékesítők foglalkoztatásának csökkenése okozta, amely idővel folyamatosan és széles alapúvá vált, valamint a vendéglátóipari személyi szolgáltatók foglalkoztatásának csökkenése, amely a COVID-19 járvánnyal kapcsolatos strukturális változásokhoz kapcsolódó, egy hirtelenebb csökkenés volt.

• Az egész foglalkoztatási struktúrát nézve a 2001 és 2024 közötti általános minta a foglalkoztatás javulására utal, erős növekedést mutat a magas fizetésű állások számában. A legnagyobb veszteségek a közepes fizetésű állásokban történtek az alacsony fizetésű állások helyett, ami a középfizetésű állások (ami a polarizációt jelenti) kiüresedését jelzi a fejlesztés mellett.

• A foglalkoztatási struktúra változásai a tagállamok között és idővel is jelentősen eltérnek, annak ellenére, hogy a minimálbérek széles körű gyors emelkedése is történt, ami arra utal, hogy utóbbiak csak egy a több tényező közül. Különösen az alacsony fizetésű munkahelyeken végzett foglalkoztatás szorosan összefügg a gazdasági ciklusokkal, éles visszaszorítások történtek a nagy recesszió (2008–2010) és a COVID-19 járvány utáni időszakban, míg a jól fizető állások általában ellenállóbbak.

• Egy ökonometrikus elemzés némi bizonyítékot szolgáltatott a foglalkoztatási struktúra javulására, amely a nemzeti minimálbér növekedésével jár. A reálbér éves 1%-os növekedése a legalacsonyabb munka-bér kvintile foglalkoztatási részlegének körülbelül 0,1%-os csökkenésével jár (a legalacsonyabb fizetésű munkák, amelyek a foglalkoztatás 20%-át teszik ki), valamint körülbelül 0,06%-os növekedéssel a felső ötödben (a legjobban fizetett állások, amelyek a foglalkoztatás 20%-át teszik ki) a foglalkoztatási arányban.

• Bár a béregyenlőtlenség és az alacsony fizetésű munka előfordulása az EU-ban az időszak során összességében csökkent, az elemzés nem azonosít szisztematikus összefüggést a minimálbér-fejlődéssel. Ugyanakkor a minimálbér-emelések összefüggésbe hozhatók a béregyenlőtlenség csökkenésével a bérelosztás alsó végén.

• Az alacsony fizetésű munkahelyek korlátozott szektorokban és foglalkozásokban történő koncentrációja kiemeli a célzott politikai beavatkozások lehetőségét ezekben a területeken, amelyek elérhetik az alacsony fizetésű munkaerő nagy részét.

• A minimálbér-politikák értékelése túlmutat az összesített foglalkoztatási hatásokon, és figyelembe kell vennie a foglalkoztatási összetétel változásait, beleértve a bérszegmens, szektorok, foglalkozások és szerződéstípusok közötti elmozdulódásokat, valamint a létszámra és a ledolgozott órákra gyakorolt hatásokat.

• Az alacsony fizetésű munkahelyek különösen sebezhetőek gazdasági sokkokkal szemben, és a COVID-19 járvánnya által kiváltott strukturális változások hozzájárultak ahhoz, hogy egyes alacsony fizetésű munkahelyek foglalkoztatási arányának tartós csökkenése maradandó legyen. Ezért a minimálbér-politikákat szélesebb anticiklikus intézkedésekkel kell kiegészíteni a foglalkoztatás és a jövedelem fenntartására a visszaesések idején, valamint olyan strukturális politikákkal, amelyek támogatják az alacsony fizetésű munkahelyekről való átmenetet a strukturális változások fázisaiban.

• A minimálbér-politika nem vákuumban működik: foglalkoztatási hatásait a tágabb gazdasági és strukturális kontextus közvetíti, beleértve a makrogazdasági ciklust, a szociodemográfiai trendeket, a kereskedelemnek és a technológiai változásoknak való kitettséget, a munkaerőpiaci intézményeket, az ágazati összetételt és a termelékenység növekedésének lehetőségét. Ezért a szakpolitikai tervezésnek mind a növekedés szintjét, mind a sebességét kell kalibrálnia az alapvető szektorbeli és munkaerőpiaci körülmények között, olyan mutatókat használva, amelyek a minimálbér-változásoknak való kitettséget foglalják figyelembe a foglalkozások, szektorok, régiók és más releváns dimenziók között.

• A minimálbérek hatékony eszközként csökkentik a bérelosztás alsó farkát, míg a szélesebb egyenlőtlenségi mutatókra gyakorolt hatásuk gyengébbek és országspecifikusabbak. A minimálbér-politika elvárásait ennek megfelelően kell kalibrálni, és a kiegészítő eszközök – mint az adózás, átruházás és kollektív tárgyalások – továbbra is elengedhetetlenek a szélesebb elosztási célok eléréséhez.

• A kiegészítő politikák segíthetnének a vállalatoknak és munkavállalóknak alkalmazkodni a magasabb bérszintekhez. A termelékenységet növelő beruházások a készségekbe, technológiába és munkaszervezésbe segíthetnek a vállalatoknak a magasabb bérszinteket elfogadni anélkül, hogy csökkenne a foglalkoztatás, miközben aktív munkaerőpiaci politikák támogathatják a munkavállalókat abban, hogy a csökkenő alacsony fizetésű állásokból magasabb fizetésű foglalkozásokba térjenek át.